Badacsonyban ezzel a dzsippel mentünk fel a kilátóra. Majd ott Natát megszoptattam, és visszaballagtunk, útközben betértünk egy borozóba, megkóstoltuk a helyiek borát (felejthető volt).
Nata már nagyon jól iszik pohárból.
Nata szopik, Zsombi bújik. Nata általában utálja, ha Zsombi is részt vesz a szopásban, szeret(ne) engem kisajátítani.
Ijjájúgy élvezem én a strandot...
Voltunk a keszthelyi Festetics kastélyban. Imádom a fákat, ez itt rögtön megihletett, Zsombikámnak sem kellett kétszer mondani, hogy másszunk fel rá.
Ezt a képet is a kastélykertben csináltam, meg is kérdezte egy segítőkész anyuka, hogy segítsen? lefényképezzen minket? De mondtam neki, hogy köszönöm, csak játszom. Szeretek ezzel próbálkozni, néha nagyon jó képeket sikerül így csinálni. (Na, ez nem azok közé tartozik.) De Nata nagyon jó rajta.
Fagyizunk.
Közös esti fürdőzés Amandával, már a szállásunkon. Nagyon szép volt az apartman. Nekünk bónuszként még egy 4 éves kisfiú is járt, a háziak kisfia, aki Zsombival jól elzsiványkodott.
Voltunk az Afrika múzeumban. Borzasztó volt, unalmas és drága. Egyetlen jó volt benne az esőerdő imitáció, ez a kép is ott készült. Gyereknek tetszett. Nekünk is, igaz, Zsolti megjegyezte, hogy ezért a mi gyerekkorunkban még nem kellett fizetni. Na, azért ez sem volt egy nagy durranás. Viszont Zsombinak ez a nap volt a legjobb, mert a múzeumba külön biciklivel jött, kétkerekűvel, oda-vissza kb 5 km volt. Nagyon büszke volt magára.
Nata már fáradt. Szerettem ahogy hozzámsimult.
Badacsonyról lefelé útközben készült.
Badacsonyból visszafelé már gyalog mentünk, Nata háti hordozóban, egy darabig apa cipelte, aztán amikor Zsombi is elfáradt, akkor cseréltünk.
