Hétvégén otthon voltunk, mármint Zsolti szüleinél. Elvittük anyukámat is, nagyon jól érezte magát. Jó idő volt, nem nagy kánikula, viszont kellemes volt kinn üldögélni. Gyerkőcök jól elvoltak. Zsombi párszor megfürdött a számomra tök hideg medencében. Egy pisszenés nélkül mászott bele, én nem tudom miből van ez a gyerek. És felmászott legalább 2,5 méteres rúdra legalább 10x egymás után. Nata is jól elvolt, homokozott, krétázott, csúzdázott. Jaj, utánozza mindig a nagyokat. Félelmetes.

Az én alaphangulatomat meghatározta, hogy nagyon rosszul éreztem magam a múlt hétvégén, abban a nagy melegben, alig tudtam enni, de szoptatok2-3x , energia semmi. Teljesen úgy éreztem magam, mint terhesen Natával, és persze újra elkapott a vágy egy újabb kisbaba iránt. Szóval egyáltalán nem bánnám, ha teherbeesnék, de spirál mellett nehéz lesz:) . Másik, hogy anyagilag sem állunk úgy, hogy nekünk olyan nagyon vállalnunk kéne egy harmadik gyereket. Pedig annyira szeretnék. Igazándiból nem is tudom felmérni, mennyivel nagyobb teher három gyerek, mint 2. Mármint anyagilag. Mindenesetre a lakásunk kicsi lenne az biztos. Zsoltinak sincs ellenére, csak neki is mindig az anyagi vetülete ugrik be, és félünk. Illetve elég nagy merészségnek tartjuk a harmadik gyerek vállalását. Másik, hogy jó lenne, ha kicsit dolgoznénk, anyagilag is és egy kis változatosság kedvéért is. De mire visszamennék, és újra várandós lennék, eltelik újabb 1-2 év, addigra meg már lassan 40 leszek. Kár, hogy nem ismerkedtünk meg legalább 5 évvel hamarabb.