A kánikula a tetőfokára hágott. Délelőtt tegnap is meg ma is kimenekeltünk a strandra. Gyerekek imádják. Zsombi már elég jól úszik víz alatt. Olyan kis vagány, felveszi az úszószemüveget és már merül is. Nata is megtanulta víz alatt kifújni a levegőt, persze ő nem merül le teljesen, de bedugja a száját a víz alá, és ott fújja ki a levegőt, nagyon bátor ő is, imádja, ha húzgáljuk a vízen. Kis vizicsibéim. Délben szoktunk hazajönni, Nata már az autóban elalszik és általában 3ig alszik is. Zsombi csak ebéd után, de őt sem kell nagyon bíztatni. Hálaisten Zsolti a héten itthon van. Négyesben nagyon jó strandolni, jut egy kis idő magunkra is.

Esténként lemegyünk a játszóra fél6-7-fél8-ig. Elég családias a hangulat, nagyjából ugyanazok járnok oda, persze néha vetődik oda idegen is , de általában mindenki ismer mindenkit, és más játszóterekhez képest elég jó a résztvevők színvonala, magyarul alig van bunkó gyerek-anya páros.
Múltkor amikor odaértünk Nata rögtön hintázni akart a laphintán, (mert persze a beülős hinta neki nem jó), persze Zsombi is hamar kedvet kapott, én mondtam neki, hogy szépen megvárja most míg Nata egy kicsit hintázik, úgyis pár perc alatt megunja. Erre Zsombikám leült és mondta nekem, "jól van anya én várok a sorsomra". Valamelyik reggel meg mondta Natának, hogy "Nata ne csinálj ilyeneket, mert kihúzod belőlem a gyufát."

Sajna mostanában megint nem fényképeztünk.