Na, má' megin' itt vagyok!

Ma nem dolgozom, mert nincs ki vigyázzon Natára, ezért tegnap lenyomtam az összes beteget. Eléggé elfáradtam. Ma viszont csak szülőire megyek az oviba, mert én már ilyen helyekre is járok.:)

Ma reggel olyan édes volt Nata amint az oviba értünk levettem a kabátját, sapit, sálat és kezdtem Zsombit rendezni, közben ő folytatta a vetkőzést, és indult be a csoportba. Erzsike óvónéni kedvesen fogadta, kicsit hagyta magát Nata megölelgetni (most először, volt ám öröm Erzsike részéről) és behívták tízóraizni. Úgyhogy ő is beült a nagyokhoz és meg is evett egy adag szendvicset. Nata rengeteget változott ezalatt a 3 hónap alatt, amióta dolgozom. Nem annyira anyás már, és tök szépen meg lehet vele beszélni mmindent. Mondom neki, hogy elmegyek megtornáztatom a néniket, bácsikat, mire ez meg az lesz, itt leszek és ő válaszol, hogy: "jó!".
Nincs már sírás, köszön, iinteget, puszit ad. Nagyon megnyugtató ez. Így én is sokkal jobb kedvvel megyek el.

Apa csütörtökön megy megint kórházba, pénteken kiveszik a fémet a lábából. Viszont utána megiint itthon lesz velünk pár hetet.