Jó kis hét volt/van. Csinálják a ház szigetelését (panelprogram) fúrna-faragnak, gondoltuk átmegyünk nappal anyuhoz, legalább Nata nyugiban tud délután aludni. Erre anyunál a földszinti lakó lakásfelújít, és egésznap verte a falat, brutál hangja volt. Nata is csak úgy tudott elalduni, ha letakartam a fülét. Viszont amikor már elaludt, akkor a jó is háttérzajban durmolt 2 órát.
Viszont ma március 11-én reggelre behavazott, nem kicsit...De legalább a szigetelőfiúk nem jöttek.
Tegnap reggel 7-kor már az erkélyünkön állt egy kedves legény, egy másik meg a konyhablakban gimnasztikázott. Halál ijesztő volt (4.emelet). Gyerekek kiültek a konyhapultra és figyelték a bácsit. Zsolti meg behívta az erkélyen állót egy kávéra. Mint kiderült egy régi jó ismerőse.

Zsombi már egy jó ideje szokatlanul nehezen kezelhető (velünk szemtelen, Natát bántja) már mélyen magunkba néztünk, hogy vajon mitől ilyen a gyerek, persze -főleg én- mindenféle teóriát gyártottam. Aztán lassanként összeállt a kép. Óvódában kiderült sírdogált,főleg amikor a saját óvónénije, dadusa kiment és átjött a másik csoport óvónénije vigyázni rájuk, és mesélték az óvónénik, hogy bizony megviselte a gyereket a farsangi nagy csoportjárás. Akkor nem mondták, és Zsombi sem panaszkodott itthon. Azt hogy sírt az oviban azt is a dadus mesélte, amikor kérdeztem Zsombitól, "miért sírtál kisfiam?" erre ő azt válaszolta kérdezzem meg az óvónénitől. Nem is nagyon tudja ő még ezt szavakba foglalni. Már előre féltem, hogy mi lesz most pénteen amikor márc 15. alkalmából a szomszéd csoporttal együtt ünnepelnek. Kérdeztem óvónénit miit gondol mi a jobb ilyen esetben, ha otthon tartom, vagy vigyem. Nem igen adott egyértelmű választ. Zsombival kedd este sokat beszélgettünk a pénteki közös műsorról, és mivel nem éreztem rajta , hogy tartana tőle, úgy gondoltam megy oviba, annyi, hogy ebéd után eljön, Pénteken amúgy is ebéd utános.
Szerda reggel éreztem hogy meleg, 37,3 volt és úgy gondoltam, hogy jó akkor kijelentem a hétre, kihagyjuk a pénteki közös ünneplést. Kap egy hét szabit. Már mondogatja, hogy anya nincs már semmi bajom, kár volt egész hétre kijelenteni. Szóval vannak pillanatok amikor már menne.