2020. december 13., vasárnap

És újra itt vagyok.

Most meg fogadom, hogy újra írni fogok. Van mit. 

Bori már másodikos, tancoslany. Ügyes. Odi a barátnője A legjobb. :) Főnix be jár táncolni. Sajnos ez a rohadt Covid eléggé behatarolja a lehetőségeinket. Bori jól tanul ügyes kislány. Szívesen jár iskolába is.


Nata 6.os. Ő is szeretne jövőre a 6 osztályos gimibe menni. De nem túl szorgalmas, nagyon hullámzó a teljesítménye. Sokszor kell vele tanulnom, noszogatnom. De ezt leszamitva egy tündér még mindig. Nem tudom sikerül-e majd a felvételi. Ő a pódium tancstudioba jár, gimnasztikara, nagyon élvezi, egy igazi tornászlány. 


Zsombi már 9.be jár. Jól érzi magát a gimiben, nagyon bejott neki. Baratnőzik, Eszter személyében. Eszter jó hatással van rá, sokat komolyodott, lenyugodott. Nagyon jó fej. Elégedett vagyok a tanulmányi eredményével is, persze lehetne sokkal jobb is, de így sem rossz.



A mi (felnőttek) eletunkbe is történtek az idei évben változások. Zsolti új munkahelyen dolgozik 10.01 tol. PARt-os lett, nagyon örülünk, nagyon szereti. Ki van cserélve.

Én iskolavedono lettem. Nem könnyű és nem mondom, hogy álmaim netovábbja, de elég jól elvagyok vele. És mivel most viszonylag jó berunk van, nem is gondolkodom a pálya elhagyásán. 


Tavaly (2019.09. 30 - minden nagy dolog Zs szülinapja körül tortenik-) költöztünk az új házba. Egy nagy közös álmunk valósult meg ezzel. Éltünk a CSOK lehetosegevel és belevagtunk. Nem volt könnyű év, de nem mondhatom, hogy nem élveztük. Igaz másról nem nagyon tudtunk beszélni, csak az epitkezesrol. Mindketten beleadtuk minden energiánkat, tudásunkat, ratermettsegunket. Szerencsére mindent meg tudtunk oldani közösen. De egymás nélkül nem ment volna. 

2016. szeptember 25., vasárnap


Fűzfőn voltunk.

Az új motor.

2015. augusztus 13., csütörtök

Nyaralásról pár szó és kép.
Egy ismerős család nyaralóját béreltük ki Premanturán. Ez Isztria legdélebbi települése, egy csodálatos nemzeti parkkal, Kamenjakkal.

Az apartman a Stupice kemping bejáratától kb 50-100 méterre van.
Nagyon jól felszerelt, kényelmesen elfértünk 6-an. Egyetlen negatívuma, (azon kívül, hogy nem a mi miénk), az volt, hogy volt alatta egy bár, ahol kb éjfélig szólt a zene, nem volt nagy hangzavar, de azért csöndesnek sem mondható. A nappaliban alvókat zavarta.
Odafelé Horvátországon keresztül mentünk, volt 20 alagút, mama számolta. :) Rijekától már a tengerparton haladtunk kb 50-nel. Én durcás is voltam emiatt, mert a rövidebb autópályát választottam volna, ami igaz, hogy nem szép, viszont gyors. Mondjuk nagyon sietni nem volt értelme, mert a szállást elvileg, csak este 8-tól lehetett elfoglalni. 7-kor indultunk Paksról, és 5-re értünk oda. Alig találtuk meg a szállást, mert a kis, kesze-kusza utcákon megzavarodott a navi. Na, de azért valahogy csak meglett. Gyorsan tettem is egy próbát, hogy vajon ott vannak-e még az előzők és szerencsénk volt, mert láttuk, hogy már elhagyták a szállást, úgyhogy mi elfoglaltuk, kipakoltunk. Este még tettünk egy sétát a közeli kempingben, megkerestük a strandját, muszáj volt a lábukat belemártani, irtó nagy szél volt, majd levitte a fejem.Utána már csak a faluba mentünk be fagyizni, sétálni, fáradtak voltunk, lefeküdtünk. Másnap, irány a part, reggeli után, felcuccoltunk és nekivágtunk, nagyon klassz idő volt, olyan 28-30 fok, lágy szellő lengedezett, ez pont az az idő amikor jól le lehet égni. Na, anyummal pont ez történt. Mérges is voltam rá, hogy hogy lehet ilyen, mondtam is neki, hogy ezen túl beáll a gyerekek mellé, amikor kenem őket. Gyerekek rögtön meglátták ezt a vízi erődöt, vagy mi a nyavalyát:
50 kuna volt rajta félóra, aztán rájöttünk, hogy nem nagyon nézik az időt. 1 kuna egyébként 44 ft volt. Én persze tök ideg voltam, hogy mikor és hova fognak leesni, végig ott úszkáltam körülöttük, és lestem, hogy merre vannak. Nagyon élvezték. Na, ezt a napot szépen eltöltöttük ezen a strandon, kb 5-kor visszamentünk és megvacsiztunk, stb. Pont azon merengtem, hogy el kéne már menni befizetni az idegenforgalmi adót, mert nem szeretném, ha berontana az ellenőrző csapatuk. Mire csöngetés, nagy hangzavar, ajtó ki és belépnek tesómék. Kicsit olyan érzésem volt, hogy álmodom, csípjenek meg, de nem, haláli jó fejek voltak és utánunk jöttek, sátorral, felverték a közeli kempingben és megkerestek minket. Maguk sem gondolták, hogy ilyen közel leszünk. Hát, hiába ők a meglepetések emberei. :) Nagyon örültünk, ők is - mi is. Gyorsan le is fotózott minket Tündi.


Másnap: Újra  közeli kemping strandjához mentünk, járt utat a járatlanért.... Viszont most már tesómék is velünk tartottak. Persze folytattuk az 50 kunás játékerődnél, de már beszálltunk mi is. Volt egy olyan része ahova a végére beült a gyerek, Zsolti ráugrott és a gyerek kilőtt, Tündi pont elkapta a pillanatot. Volt rajta trambulin (3. fotó közepén)-azon épp én ugrálok Natával) 



Míg mi ugráltunk addig többiek a parton. Tündi kreatívkodott Borival,  mama hevert az árnyékban:




Délután palacsintáztunk a parton , majd mi Zsoltival, anyuval és Borival 4 körül hazamentünk. Tibi, Tündi és a 2 nagy lenn maradtak még a strandon. Zsombi egyébként el volt egész nap a vízben, tényleg, strandolás elején bement, végén kijött, közben csak pisilt és evett. Ha éppen nem úszott, akkor köveket dobált, de általában úszott. Mire hazaértünk egész megizmosodott. Volt az erődnek egy ugrálós, meg egy csúszdás része. Ugrálós kb 3 m magas volt, Zs. onnan ugrált le  a vízbe, nagyon tetszett neki.

3. nap délelőtt bementünk Pulába, megnéztük az Amfiteátrumot és sétáltunk a közeli parkban. Játszótereztünk is.








Délután anyu és Bori benn maradtak a szálláson mi meg 6-an, béreltünk egy motorcsónakot és kicsit körülnéztünk a szigetek között. Egyszer majdnem zátonyra futottunk, jól megijedtem én is, gyerekek is, de tesóm ügyes volt, gyorsan motort felemelte és lassan elvitte a hajót mélyebbre vizekre.
Ahogy hajózgattunk rábukkantunk egy pofás kis öbölre, ott kikötöttünk. Volt ott egy büfé, nagyon hangulatos volt, ittunk egyet, fürödtünk és indultunk tovább.









Innen még elmentünk Medulin partjait megnézni, útközben mindenki elirigyelte Tibitől az irányítást ezért odaengedett minket.





Azért megnyugodtam, amikor újra a tesóm vezetett. :) 
                                          Felborult az ülésrend :)
Zsombi anyázik, jó egy kicsit összebújni...

Szeretik egymást...:)


4. nap úgy döntöttünk elvisszük a mamát és Borit is a felfedezett öbölbe, mert ott van homokos part. És mindenkinek nagyon tetszett. Beautóztunk Kamenjakba, ide autónként kellett megváltani a jegyet, egy autó 35 kuna, szóval nem nagy pénz. Hát azért nem volt egyszerű megtalálni az öblünket, de sikerült. Árnyékba lepakoltunk és irány újra a tenger! Gyerekek építettek homokvárat, fürdőztünk, beszélgettünk, büféztünk, jól éreztük magunkat.





5. nap. Tibiék ezen a napon már készültek hazautazni. Úgy beszéltük meg, hogy 9 körül még bemegyünk együtt Rovinj-ba és ők onnan már Paksra indulnak. Nekünk sikerült annyira elaludni, hogy 8-kor keltünk fel, nem készültünk el, ők meg úgy döntöttek, hogy már inkább indulnának haza, mindenkinek ezer dolga volt otthon. Úgyhogy Tibitől és Tünditől érzékeny búcsút vettünk szerda reggel:

Miután jól bereggeliztünk nekivágtunk Rovinjnak. Az idő egyébként nem volt alkalmas kirándulásra, iszonyú meleg volt, de mi mentünk... Először a kikötőt kerestük meg, gondoltuk sétahajókázunk, gyerekeknek rögtön megtetszett egy jópofa piros semi-submarine. na, erre felszálltunk mindannyian, Borikám mindent elviselt, de azért nem ujjongott a hajókázás gondolatától, viszont érdekes volt a tengeri világ, már amennyit azon a parton láttunk belőle.... 





Rovinj a tengerről:



És a sikátoros utca, ami Zsolti nagy kedvence:

6. nap: Anyu már fáradt volt, nem volt kedve velünk tartani, úgy döntött, hogy inkább főz nekünk, mire hazaérünk. Mi meg nem ellenkeztünk, már csak azért sem, mert jó volt kicsit ötösben is lenni. Azt terveztük, hogy felfedezzük Kamenjak többi öblét. El is mentünk kocsival a legdélebbi részére, ahova kb az ugrálós strandot jelölte a térkép. De mivel sokat kellett gyalogolni és gőzünk se volt, hogy mi merre van, 40 fok volt és 3 nyűgös gyerek, ezért egy gyors fotó után úgy gondoltuk, hogy jó lesz nekünk a kedvenc öblünk még egyszer.

Úgyhogy gondoltuk már azt a környéket elég jól ismerjük, keresünk egy olyan parkolót, ami közel van a strandhoz. mentünk-mentünk amerre a megérzéseink vittek, és egyszer csak Zsolti úgy döntött megérkeztünk, árnyék, idilli környezet, itt kell lennie a strandnak is valahol. Kiszálltunk megláttam egy csapást, mondom, "Zsolti, megnézem mi van erre", és alig mentem pár lépést, megpillantottam az öböl bárját felülről, szóval pár méterre sikerült megállnunk a strandtól. Nagyon büszkék voltunk magunkra. :)
Gyerekek nagyon élvezték az utolsó strandolós napot, végig a vízben voltak, vagy homokvárat építettek, tényleg nagyon szép és nyugodt napot töltöttünk együtt. Arra is volt alkalom és nemcsak pár perc, hanem hosszasan, hogy én Zsoltival heverésszek az árnyékban, míg a gyerekek előttünk, teljes biztonságban, egyetértésben játszottak, fürödtek. 












Utolsó nap pénteken, már mi is úgy éreztük, hogy jobb, ha pakolunk, takarítunk és indulunk haza, nem volt már kedvünk fürdőzni, bennünk volt a ránk váró út izgalma. Délben indultunk és úgy döntöttünk, hogy Szlovéniának megyünk. Gyönyörű volt az út, ugyanúgy 10 óra volt, bár nem álltunk meg olyan hosszú időkre, mint kifelé. A szlovén autópálya viszont iszonyú forgalmas volt, nagyon nehéz volt vezetni, rengeteg kamion, sok őrült autós. Viszont olcsóbb volt az autópálya matrica. Gyerekek nagyon jól bírták az utat, Nata végig fenn volt, de nem kínlódott, azt hiszem dolgozta fel az élményeit, egyszer sem kérdezte meg, hogy :"mikor érünk már haza?"  Bori és Zsombor átaludták Szlovéniát,kb 4 órát aludtak egyhuzamban. Bori nagyon örült, hogy újra itthon vagyunk, rögtön leült a duploihoz, és úgy kellett már ráparancsolni 10 után, hogy fekvés. Mondta is, hogy: " Jó, lefekszem, de ha éjjel felébredek, felkapcsolom a villanyt és tovább játszom a babákkal". És ő ehhez tartotta is magát. Illetve bepróbálkozott ezzel hajnali 3 kor. Persze apja visszaküldte aludni.
.