Na, tegnap voltunk a dokinál, Nata torka piros, Zsombi meg hörghurutos. Úgyhogy kaptak antibio-t. Tegnap kezdtük, ma estére orrfolyást elvágták, alig köhögnek. Natának tegnap délben még 39 fokos láza volt, mára csak hőemelkedése. Mostmár remélem kifele megyünk.
Viszont megjelent a másik kisörlő is. Tegnap vagy azelőtt az első. A fogai hullámokban jönnek, és mindig együtt jár betegséggel, akárcsak annak idején Zsombinál. Hogy mi van előbb a tyúk vagy a tojás? Ki tudja, de tök mindegy.

Zsombi olyan édi, mondtam neki, hogy lassan jön a nyuszi, fel kell diszíteni a barkát, stb, és fog neki ajándékot is hozni. Mondom neki, hogy majd megírjuk vagy elmondjuk a nyuszinak mit szeretnél. Erre kérdezte, hogy anya tudod a nyuszi számát, mert akkor beszélhetnél vele.
Tegnap leültek apjával és Zsombi lediktálta a húsvéti kivánságait:

"Szia kedves nyuszika! (A megszólításban Zsolti adta az instrukciókat- ennyire nem pedál a gyerek)

Kérnék egy részjátékot (?) a kisbabának (ez Nata), anyukának is hozzál pénzet. Nekem görkorcsolyát hozzál.
Szia nyuszika! Peti Zsombor, Natasa a testvérem"

Már régóta szeretne görkorit, én mondtam neki, hogy majd megkérjük a nyuszit, hogy hozzon neki.

Még mindig köhögnek a gyerekek. Nata hajnal 5-kor felkelt, (bár nekem még csak 4 óra volt-neki meg pláne) lázas volt, orra eldugulva. És megsértődött, hogy kitessékeltem a mi ágyunkból, miután már Zsombi is befészkelte magát. Átmentem vele a kisszobai nagyágyra, és mi ott bújtunk össze Natával. Először még fel sem tűnt, hogy lázas, de olyan gyorsan vette a levegőt, és akkor éreztem, hogy meleg is. Úgyhogy lázmérés, orrtisztítás, orrcsepp, lázcsillapítás. Nagyon jól viselte. Már előtte kibömbölte magát, azon, hogy nem aludhat a fiúk mellett. Nappal többször is észre veszem, hogy minden előzetes, látható ok nélkül elkezd fájdalmasan sírni. Sokszor kapkod a szájához, szerintem a fogai jönnek. Végülis ideje, csak 6 foga van még. Úgy látom az egyik rágó kis csipkéje már át is tört. Na, mindenesetre beviszem őket ma az orvoshoz újra, hallgasson rá a doktornő.

Tegnap házakat néztünk. Zsoltival minden tavasszal be vagyunk sózva, hogy kertes házat akarunk. De sajnos amennyiért mi tudnánk venni, (14-15 M) annyiért csak nagyon lepusztultat kapunk itt a városban, sőt még külterülten is, vidéki falvakba meg nemigen merünk, bár inkább én vagyok földhöz ragadt. Zsolti jobban mozdul, csodálom is érte mindig. Olyan , mint az apukája. Amúgy Pakson iszonyúan felértékelődtek az ingatlanok az elmúlt években, teljesen irreális áron mennek a lakások is, családi házak meg nevetségesen drágák. Telkeket nem mérnek, mert a város azt szeretné, ha a meglévőeket hasznosítanák, és a régi házakat újítsák fel a népek. Úgyhogy egy romos házért is elkérnek simán 10-12 milliót. Na, persze vannak gyönyörű területek.

Azt hiszem ma fogják megszavazni az erőmű bővítését a parlamentben, és akkor itt újra megindul az élet. Bár eddig sem állt le. De újabb építkezések, fejlesztések várhatók. Mondjuk mi közvetlenül nem fogjuk érezni az új blokk előnyeit, mert mindketten teljesen más területen dolgozunk, és eléggé megkövesedett munkaerők vagyunk, de a közvetett hatásait mi is érezni fogjuk. Pl. Sportéletbe egy csomó pénzt fognak pumpálni (kajak-kenu, judo, kosár, tömegsportstb), lakásokat, társasházakat terveznek, a gazdaságot helyi szinten kicsit felélénkíti.

Még mindig nem tettem fel a képeket a gépre, úgyhogy kép továbbra sincs. Pedig ma olyan édik voltak. Reggel is olvasgattak a szobában, mindkettő külön egy-egy könyvet. És ebéd után is. A Ravensburger sorozatból hoztam ki 3 példányt a könyvtárból, egyik: A világűr felfedezése, (ez Zsombi kedvence) másik: Az építkezésen, harmadik: Közlekedj okosan. Vannak kis kihajtható fülecskéi amik mögött hasznos információk bújnak meg. Zsombi imádja ezeket a könyveket. És ami a legjobb, hogy egyedül nézegeti őket. Utána kézbe vette az egyik daloskönyvét és énekelgetett. Ma olyan jó gyerekek. Hétfőn már megy oviba, persze csak ha addigra teljesen rendbe lesz.
Még köhög mindkettő, Nata jobban. Sőt Natának hőemelkedése is van. Gyanakszom a fülére, fogára. Nyomogatom egyfolytában a fülét, de nem egyértelműek a jelzései. Gondoltam szereznék valahonnan kövirózsát, Zsugadamtól is hallottam, és Melustól is , hogy nagyon jó. De hol szerezzek én ilyent? Viszont ha éjjel nyugtalan lesz, lenyargalok vele a fülészetre délelőtt. Nata fújja az orrát, egyre jobban, egyre nagyobb erővel, persze a porszívót még nem tudjuk elhagyni, de olyan büszke vagyok rá, olyan ügyes.

Ma kinéztük az új ágyát Zsombinak. Emelt ágy lesz, egyedi méret szerint, mert alatta akarjuk hagyni a kihúzhatós ágyunkat, amin most alszik Zsombi. Szóval kap egy létrás ágyat, amire már oly rég óta vágyik. Nata alszik majd alatta leesésgátlóval. Nata ágyát már elígértem Valinak, illetve az unokájának, a nagyszülői házba vendégágynak. Úgyhogy ezzel végleg megválunk a kiságyaktól.

Több, mint 3 hete nem írtam, mert nem volt netünk, plusz a géppel is voltak problémáink. Sajna vannak is. Rengeteg időm volt, és jó volt kicsit gép nélkül. Sajnos be kell lássam, hogy rászoktam az internet nyújtotta információáradatra, a szórakozásra (fórum, blog, stb), vásárlásra, kajarendelésre, banki ügyleteim intézésére stb. Szóval egyrészről jó volt, mert sok időm volt, és nem volt az az érzésem, hogy de jó lenne kicsit netezni, viszont hiányzott is. Egy-két alkalommal a barátnőimnél neteztem is.

Zsombi azóta komoly nagyfiú lett, aki rendes ottalvós tagja a nyuszi csoportnak. Olyan cuki amikor megyek érte, akkor kászálódnak ki az ágyból, még tök álmos, lóg is egy darabig a nyakamban, ébredezik, ahogy itthon szokott.
Nagyon simán ment az ott alvása, pedig mindenki riogatott, hogy majd biztos nehéz lesz, mert én önző anya nem altatom őt máshol soha. ( Értsd: nem hagyom erőnek erejével senkinél, ha nem akar) Nem aludt még a nagyszülőknél, és sehol. Na, teszem hozzá ez sem őt, sem minket szülőket nem zavart soha. És csodák csodája a gyerek, aki mindent ért már, simán mindenféle hiszti és ellenszegülés nélkül elalszik az oviban.

Voltunk apával kontrollon, nagyon szép a lába, a doki nagyon elégedett vele. Úgyhogy örültünk nagyon. Igaz még épp csak, hogy botorkálni tud, de még újabb 3 hónappal meghosszabbították a táppénzét, úgyhogy lesz idő javulni. Már teljesen hozzászoktam, hogy itthon van, sokkal könnyebb így nekem minden. Max akkor van gond, ha kicsit besokallunk egymással. Nata szerencsés kislány, mert vele nem csak anyukája van itthon, hanem apukája is 6 hónapon keresztül.

Amúgy betegek mindketten, Zsombi elég enyhe tünetekkel, mondhatnám, hogy csak az orra folyik. Nata viszont köhög, és neki is folyik az orra. Reggel még hőemelkedése is volt. Úgyhogy most mind a 4-en itthon vagyunk.

Na, egyenlőre ennyi, majd keresek pár képet is. Bár nem is nagyon fotóztunk mostanában.

Már napok óta készülök megírni az óvódai alvás, és a farsang sztoriját. Csütörtökön volt a farsang. A kisfiam valószínű nem izgult annyira egész nap mint én. Igaz én inkább az ottalvás miatt.
Szóval reggel mentünk családilag Zsombit vinni az oviba. Rögtön átöltözött, a többi gyerek már ott volt jelmezben. Volt a fiúk között ninja (több is), indián, matróz, kalóz, cowboy,szellem, judós, pókember, focista és Zsombi tűzoltó. Lányok között mindenféle habos-babos hercegnő, angyalka, sellő, hercegnő volt egy szellemlány is. Ja, és Mosolygó Ágnes főbarátnőm kakas volt. Zsolti útólag mondta, hogy először nem tudta eldönteni, hogy az milyen jelmez, azt mondta, talán avarnak öltözött? Tehát egész délelőtt a jelmezben voltak a gyerekek, járták a csoportokat. Amikor Zsombi belépett a csoportba, rögtön körbeállták mindanniyan és elkezdtek "húú..de jó a jelmez"-ezni, főleg a fiúk. Körbecsodálták hangosan, örvendezve. Zsombikám teljesen kétségbeesett, elkezdett sírni. Ott állt a mi nagyszájú tűzoltófiúnk és sírt. Annyira sajnáltam, úgyhogy levetettem a fejéről a maszkot, meg a sisakot. Kicsit megvigasztaltam. És próbáltam magamban eldönteni, hogy vajon a sok jelmezes gyerektől ijedt-e meg, vagy attól, hogy ott kell aludnia. De valószínű mindkettőtől. Talán nem erre a napra kellett volna időzíteni az első alvását. De akkor már eldöntöttük, és szépen eljöttünk, mondta az óvónő is, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, és tényleg hamar megnyugodott, már nem sírt amikor ott hagytuk. Egész nap tiszta izgatott voltam, hogy vajon mi lesz délután. Tud-e aludni, sír-e, stb? Fél 3-ra kellett menni a szülőknek, újra jelmezbe öltöztetés, és kezdődőtt a farsangi mulatság. A jelmezes gyerekek az öltözőbe várakoztak 3-ig, akkor indultak a csoportba, Zsombor ott is elanyátlanodott, és odajött hozzám, én meg nem erőltettem, ott fogtam magamnál. Nem örültem volna sírva kell felvonulnia, akkor inkább maradjon ki az egészből. Volt két kisfiú aki sírt közben, nagyon sajnáltam őket. Szerintem ennek így semmi értelme. Mire a műsor fele lement addigra Zsombikám újra összeszedte a bátorságát és ő is kiment a többihez, és bekapcsolódott a műsorba. Minden gyerek egyénként felállt egy kis emelvényre, és a csoport elmondott a nevével kapcsolatos kis ún csúfolódót. Pl:Ágnes: szeme, mint a mágnes. Az a baj, hogy a Zsomborra olyan hosszú volt, hogy nem sikerült megjegyezi, de majd megkérdezem. Erre a dobogóra már szavesen felmászott és leugrott róla vagányan, ez már tetszett neki. Olyan kis édeske volt. Na, miután vége lett a műsornak, akkor kezdődhetett a tánc, népzenére, szülők gyerekek, nagyon jó volt. Régen néptáncoltam, direkt jól esett. Zsombikám szívesen táncolt velem, örültem neki. Nagyon jól érezte magát, miután megszokta a tömeget. A csoportszoba, egyébként nagyon zsúfolt volt a sok szülőtől, még én is megilletődtem kicsit, hát még egy kisgyerek. Egyébként az óvóda a népi hagyományokra épülő művészeti nevelést vállalta fel. Így van néptánc, népi játékokat tanulnak, népi gyerekzenéket hallgatnak, gyereknépdalokat tanulnak, elsősorban népmeséket hallgatnak. Szokott lenni népi hangszerkészítés a nagyoknak. Nekem tetszik ez. A farsangi bál is azzal zárult, hogy minden csoport egyszerre kiment a játszótérre, és az egyik homokózóban kiszeégetést rendeztek, amivel a népi hiedelem szerint elűztük a telet. Amíg égett a kisze, addig közös éneklés volt, nagyon hangulatos volt. Igazán jól éreztük magunkat.
Az alvásról: Hálaisten jól alakult ez is. Délelőtt nagyon elfáradt a nyűzsgésben. Amikor lefektették őket, kérte, hogy hadd feküdjön a Geri mellé, ő az egyik nagyfiú, akit nagyon szeret Zsombi. Tényleg nagyon aranyos, kedves kisfiú. Így aztán egymás mellé fektették őket, Zsombi kapott a polcról játékot és szépen elaludt. Fél3 kor ébresztették fel. Azért örülök ennek nagyon, mert itthon kevés kivételtől eltekintve velem alszik el. És sokan riogattak azzal, hogy majd az oviban cirkusz lesz. Hát "röviden" ennyi a csütörtöki történet. Majd teszek fel képeket is!