Tegnap reggel, amikor felébredtem és megláttam a hóval borított háztetőket, majdnem elsírtam magam. Elég volt a télből. Meleget akarok. Zsombit Zsolti vitte oviba, Natát ki sem vittem, úgy havazott. Délre már semmi sem volt a hóból, pedig jóformán egész nap esett, de hát elég meleg van. Szóval arra jó volt, hogy újra latyak legyen. Cipők mocskosak, lehet takarítani.
Ma már sokkal barátságosabb napra ébredtünk, sütött a nap, és fél8ig aludtunk. Utána gyors öltözés, és indulás. Natát is kivittem, mert már napok óta nem volt kinn rendesen, csak futólag. De sietni kellett haza a főzés miatt, azért másfél órát kinn voltunk. Sok anyukával és babával találkoztunk.
Nata tegnap kifújta az orrában lévő nagy bucit. Olyan kis ügyes már. Olvastam, hogy Hanna is rendeltétés szerűen kezdi használni a játékait. Hát Natas is. Pár napja egyre nagyobb tornyokat kezdett építeni, a csigás formabedobóval, illetve annak elemeivel. És egyre ügyesebben dobálja bele a dobozba, persze a formákkal még nem törődik, én segítek neki. De a lyuknál addig-addig mozgatja a formát amíg sikerül neki bedobni. Utána nagyon örülünk mindannyian, meg is tapsolja magát. Ha viszont végképp nem megy, akkor mérgelődik. Ja, és nem dicsekvésképp mondom, de iszik a pohárból egyedül. Kipróbáltam, mert már régóta küzdött érte, kevés vízzel, max magára önti, de nem, szépen megitta. Úgyhogy lassan mehet az oviba. És kanállal is próbál enni, bár Zsombi ebben annak idején ügyesebb volt, igaz nála hamarabb engedtem a pancsolást. Akkor még csak egy gyerek után kellett takarítanom. :)


Zsombi holnaptól ott alvós lesz az oviban. Hát kiváncsi vagyok mi lesz majd? El tud-e aludni? De elég jól elfogadta a hírt. Igaz már pár hete téma ez. Minden előnyét kidomborítottam. Holnap egyébként farsang lesz, és nem lesz komoly alvás.

Na, a héten vízórákat szereltettünk. Persze a legelérhetetlenebb helyekre kellett, mindent elhúzkodtunk. Csomó mindent kicseréltek, utána viszont tönkrement mindkét csaptelep, és a zuhanyfej is (állítólag a sok kosztól), úgyhogy extra iadásokkal járt, de most legalább minden pipec. Ja, a legnagyobb bosszúságot meg majdnem elfelejtettem: Az egyik csap nemcsak egyszerűen tönkrement, hanem alattomosan csöpögni kezdett, lefolyt a köréépített szekrénybe a víz, az megszívta magát, szóval a szekrényt meg kell csináltatnunk, az ajtók nem sérültek hálaisten.

Vendégeink voltak ma, Zsolti húga, férje és a két gyerek. Zsombi nagy cimborája Emesének. Egy év van köztük. Egész délután benn játszottak a gyerekszobában. Zsombi azzal indított, hogy elbüszkélkedett a gyönyörű, terepmintás ruhájával, ugyanis a rokonok tiszeteletére fel kellett venni. Erre Emi is ledobta a fölsőjét és ő is megvillantotta a szépséges polóját. Nagyon aranyosak ám!
Egész nap főztem, és zabáltunk. Vacsorára már nem voltunk éhesek. Kivéve Zsombit, aki bírt enni még lefekvés előtt egy kis rántott húst is és sült húst is. Nata egész este hőbölgött, mert nem engedtük, hogy az asztalon töltse az estét. Visszafelesel. És nagyon kitartó. Képes egymásután 25x visszamászni.

Na, úgy érzem kezdek lenyugodni az adóbevallás benyújtásának a sokkjától, elmegyek csicsikázni.

Ja, és így alszik egy nagylány. Kb azzal egyidőben, hogy szétszedtük a kiságyat, leszoktattam az éjjeli cicizésről. Valamit-valamiért. :) Ezzel kitaszítottam a csecsemőkorból a kis drágámat. De nagyon jól viseli. Tényleg nem kell már neki. Könnyen ment. Pár napig olyan cicikkel ébredtem, amilyenről mindig is álmodoztam. Mondtam is Zsoltinak jól nézze meg, mert ilyen többet nem lesz.

Ez a kedvenc sikondai képem. Olyan nagylány rajta. Egyébként nagyon öntudatosan fürdőzött. A hónaljáig érő vízben is tolta el a kezem, mert egyedül akart lépkedni.

Nata is vízre száll.

Sikondán. Zsombi nagyon élvezte. Amikor először lecsúszott a csúszdán, megjegyezte. Anya nem fulladtam meg.

Zsombor tűzoltó bevetésre készen. Porszívó csövével oltja a tüzet.

Játszanak. Nata méla undorral, beletörődéssel.

Végre sikerült elküldenem a rohadt adóbevallásomat. De még Zsoltié hátravan. És az a bonyolultabb. Határidő szerda éjjel.
Csütörtök farsang, addig még Zsombi ruháját is rendbe kell tennem. Tűzoltó lesz, és már csak a fényvisszaverőket kell felvarrnom a nadrágra és a kabátra. Nagyon várja már, minden este megkérdezi, hogy hányat kell még aludnia addig. Ma azt mondta, hogy ő már kitalálta azt is mi lesz jővőre: ajtószerelő. Nagyon aranyos. Tegnap még katona akart lenni, mert megtaláltuk anyunál egy terepmintás, nagyon gáz együttesét, amit gondoltam odaadok a barátnőmnek, nekik a kertbe játszani jó lesz. Persze , hogy Zsombikámnak megtetszett, olyannyira, hogy abba akart hazajönni. és azóta is abba nyomja. De nagyon béna. Viszont ő nagyon tetszik magának benne. Hát hiába...ez van, őneki már ízlése van.

Új napra ébredtünk, és nem is akármilyenre. Süt a nap, és kialudtam magam. Tegnap apával kettesben usziban voltunk, úgy indultunk el, hogy gondolkodtam, ne-e anyuhoz menjünk inkább aludni, amíg anyu itt vigyáz nálunk a gyerekekre. De hál isten nekiindultunk az uszodának, és igaz egy hosszt sem úsztam, de szaunáztam, találkoztam régi, kedves szaunás, uszis ismerőseimmel. (szülés előtt rendszeresen jártam) Zsoltinak tartottam egy kis vizitornát, amit most kicsit más szemmel néztem, mert lehet ez lesz pár év múlva a munkám. De jó lenne. Annyi tervem van...!

Másik: Elhatároztam, hogy rászánok egy hetet, és Natát leszoktatom az éjszakai szopásokról. Első éjjel még kétszer kellett magamon visszaaltatni, most éjjel, már a kiságyban visszaaludt, úgy, hogy kicsit simizgettem, néha begorombult, főleg amikor mondtam, neki, hogy "Nata nincs most cici, ha szomjas vagy itt a víz",persze a legangyali hangomon, nehogy még ezzel is felizgassam, de kis simivel hamar megvigasztalódott, és ki sem mászott az ágyából. Úgy látom jól elfogadta az új fekhelyét. Reggel jókedvűen ébredt, nem sírt, mosolygott rám, és 7-kor megszoptattam, persze csak egy cici kellett neki, de mindkettő pattanásig feszült, hónom alatt is tej volt. Egyébként újabban határozottan visszautasítja este is a másik cicit. Szóval, most látok arra reményt, hogy szépen fokozatosan leválasztja magát.

Ma megyünk anyuhoz ebédre, szülinapok ünneplése, tortahegyek. Tesómék és mi. Kis családi összejövetel. Majd jövök a képekkel.

Na, most beállítottam az időt a blogon.
Ma este itthon punnyadunk. Kinn havazik, nem bánnám, ha holnapra maradna egy kis hó, kicsit megszánkóztathatnánk a gyerekeket.
Zsombi volt már a héten oviban, első napokban kicsit ellenkezett, de nagyon jól érezte magát, pár nap múlva már szó nélkül indult. Hála isten, ezért nem kell könyörögnöm, szívesen indul oviba. Valamelyik nap olyan szélvihar volt, hogy miután Natát is felöltöztettem, bekötöttem a babakocsiba és kiléptünk, azonnal visszavittem apjának. Hát... nem vette jónéven tőlem.
Egyébként olyan édes, amikor én köszönök valakinek, ő rögtön heves integetésbe kezd. Múltkor amikor búcsúztam apától, mondtam neki "Pá" és dobtam egy puszit. Nata leutánozta. Pá és cupp. Ja, és apja megtanította a nyelvével csettinteni.

Hoppp! Újra eltelt egy hét, és én nem írtam. illetve írtam, de először Zsombikám tüntette le, aztán meg Nata. Nata jobban kezeli a billentyűket, mint én, egy-egy gombnyomással olyanokat tud, amit én is mindig szeretnék. De nem jövök rá, hogy csinálja. Voltunk Komlón, Zsolti szüleinél. Vasárnap kilátogattunk Sikondára a fürdőbe, Zsombi nagyon-nagyon élvezte, alig tudtuk kiszedni a vízből. Nata viszont hamar elfáradt, már csak azért is mert nagyon rosszul aludt éjjel, eleve fáradt volt. Majd teszek képeket is, de még fel kell tenni őket a gépre.
Zsombi ma is (mint majdnem mindennap) kiakasztott a délutáni alvásnál. Sajnos az alvás-altatás nagy gyengém. Nem tudtam rávenni őket (bár nem is igen akartam) az önálló elalvásra. Viszont most elképzelni sem tudom, mikor fog Zsombi eljutni majd odáig, hogy fogja magát és elmenjen egyedül aludni. Ebből a szempontból azt hiszem jár nekem egy nagy 1-es az anyaiskolában. Még jó, hogy nincs ilyen. He-he.

Holnap apával kettesben megyünk usziba itt Pakson, szauna stb. Gyerkőckék anyuval lesznek. De jó lesz! Másik tervünk, hogy elmegyünk valahova shoppingolni, kell egy -két gönc mindkettőnknek. Még nem tudom melyik nap. Apa-anya program. Szerdán elkísértem Zsoltit a sebészetre kivették a varratokat, anyu vigyázott a gyerekekre. De olyan jó volt kicsit nem figyelni semmire, csak úgy lenni, mondtam is Zsoltinak,( mivel kb 10 perc alatt végeztünk), hogy ne is menjünk még haza, csavarogjunk egy kicsit, mi ketten, meg a mankók. Volt már 1 óra is hazaértünk, 10 től.

Sajna, megint rohanok, de picit beugrottam. Mindjárt indulunk Komlóra, férjem szüleihez. Készülünk Sikondára is kicsit uszizni, szaunázni. Remélem tényleg összejön. Zsombi nagy rajongója az uszodának. Csak a bőre nem nagyon bírja.

Gyógytornázunk, elég nehéz mert én állandóan mondogatom Zsoltinak, hogy így tedd a lábad, ne úgy, tedd le a sarkad, gördüljön a talp, figyelj erre, figyelj arra, stb. Szóval elég idegesítő vagyok, de én meg nem tudom szó nélkül hagyni, ha úgy érzem, hogy javítani kell és figyelmeztetni. Szóval néha megy a vita és cívódás, és "akkor csináld ahogy akarod". De... tök jól haladunk, egyre szebben megy, és egyre jobban tud terhelni. Nagyon örülök neki. Sokkal kevesebb fájdalma van, és egyre jobbakat alszik.

Nata kiságyát tegnap szétszedtük. Délután kicsit nehezebben aludt el, új volt neki, de simizgettem a hátát és elaludt. Majd szépen ébredéskor, kijött. Annyira bírom ezt, amikor egyszer csak megjelenik. Este ugyanúgy elaludt, mint amikor a kiságyban aludt, éjjel viszont egy alkalommal magától visszaaludt, 2x szopott. És fél7-kor keltünk. Úgyhogy jól aludtunk.

Na, most viszont megyek, mert lassan indulnánk.

Tegnap annyira fel voltam dobva, akartam ide is írni pár sort, de a teendők magukkal ragadtak. Igaz anyukám felment Pestre a nagymamámhoz, és ilyenkor kicsit mindig szomorú vagyok, mert tudom, mennyire nehéz ott neki, nagymamám pszichiátriai eset, és sajnos kezeletlen, mert nem hajlandó belátni a betegségét, ergo nem hajlandó kezeletetni sem magát. Szegény anyukámat teljesen kikészíti. De mivel öreg is rossz pszichés állapotban van néha muszály anyunak fenn lenni vele.
Gyerekek nagyon édik, jól viselkednek. Zsombi még nem ment oviba, de már jővő héten menni fog. Volt szülői értekezlet a héten, mindig kis izgalommal megyek oda, még annyira új ez a dolog. Készülünk a farsangra, Zsombi stílszerűen tűzoltó lesz, tegnap kaptam neki hozzá cuccokat a Tescoban. Azóta állandóan abban van, mondtam neki, hogy ha addig tönkreteszi, akkor oroszlán lesz, mert oroszlánjelmezt kaptunk a Adél barátnőmtől, Natának meg bocijelmezt. Persze Zsombi oroszlánról hallani sem akar, csak is kizárólag tűzoltó akar lenni. Még nem döntöttem el, hogy Natát vigyem-e, félek túl nagy lesz a tömeg. Ha mindenki odamegy családostól, akkor mozdulni sem lehet a teremben.

Tegnap volt Zsolti kötéscserén, beszélt a sebésszel, aki melleseleg a főnököm, és mondta Zsoltinak, hogy számítanak rám az új balneológián gyógytornászként, főállásban. Azóta persze fel vagyok villanyozva, persze ki tudja még mi lesz belőle, de akár sikerülhet is. Még 2 év, mert addigra tervezik átadni, gondolom egy évet biztos csúszik...

Nata olyan édi volt, a hajnali negyed7-es szopásnál már nem tettem vissza a kiságyba, hanem Zsombi mellé raktam a nagyágyba, de mi Zsombival, kijöttünk, ő meg most ébredt fel fél8-kor. Már hallom egy ideje, hogy dumálgatott, és egyszer csak megjelent az ajtóban. Olyan nagy lány már, egyedül . Éjjel nagyon jól aludtunk Este 8-tól-hajnal 5-ig csak egyszer szopott. Teljesen kipihentem magam, már 5-kor feltudtam volna kelni. Igaz utána negyed7-kor felsírt, én meg újra ciciztettem, de visszaaludt. Amúgy amíg Zsombi egésznap tűzet olt, addig Nata a konyhaasztalon táncol. Azzal telik a fél napom, hogy őt szedegetem a z asztalról, és a székekről. Biztos mi csinálunk valamit rosszul, hogy mindkét gyereknek ez a mániája, mert Zsombi is ugyanezt csinálta ennyi idősen. Talán nem kapnak eleget enni????

Hétvégén hazamegyünk Zsolti szüleihez Komlóra. Szombat-vasárnap. Úgyhogy kicsit pihenhetek én is. Se főzés, se semmi. Max. mosogatás.

Főzés-sütés. Holnap valószínű vendégeink lesznek, úgyhogy valami sütifélét szeretnék ma csinálni. Valószínű kókuszkockát, mert az eláll, akkor is ha hétfőn jönnek. És megcsinálom a Vica féle narancsitalt. Tegnap megvettem a narancsot hozzá. Nagyon finom és 100% narancs. És olcsó.

Na, ma kivettek egy csavart Zsolti lábából, nem kicsit. 45mm hosszút.Megkaptuk emlékbe. Szuper volt egy délelőtött kettesben tölteni. Mégha a kórházban is kellett megejteni. Nata életében először eltöltött nélkülem 8 órát. Anyu volt velük, és nagyon jól érezték magukat hármasban. Mire hazaértünk, már megebédeltek, Nata pont elaludt, úgyhogy utána lefeküdtünk hármaskilflibe Zsombi, apa meg én. Én elég izgatott voltam nem tudtam elaludni,( úgyhogy a középső kifli kibújt) de a fiúk aludtak egyet. Na, most viszont lépek, mert megyünk sétálni amíg világos van.

A kedvenc játék.

Mindent ki kell próbálni...

Dédikével.

Balatonon.

Zéténnyel. Mint két jó gyerek.

A starndon. 1 évesen.

Az 1 éves macsó.

Zsombor 1 éves szülinapján a paksi Duna-parton Peti nagyszülőkkel.

Hurrá! Február van, és nem sokára 02-a. Amit mi ugye, nagyon vártunk, Zsolti vesztegzárának felszabadítása. Mellesleg Tibi tesóm szülinapja. (41.- ez hihetetlen, már a 40. is az volt, de ez borzasztó. Még olyan kisfiú.)

Arra gondoltam teszek be pár régi fotót, amiket nagyon szeretek.

Zsombi 11 hónapos volt.