Na, van kb 10 percem.
Amióta levettem a gyerekek ágyáról a leesésgátlót, azóta Nata estétől reggelig alszik, mint a bunda.
Olyan édeseket mond: Apja beültette a Wc-re mert mondta, hogy kakilnia kell,de Zsolti eljött onnan, erre Nata kiabálta nekem, hogy: "anya gyere fogni kezem, nyomjunk együtt". Újabban, illetve amióta átszokott (bölcsihatás) a wc-re a biliről, azóta kéri, hogy álljunk ott és fogjuk a kezét, miközben ő trónol.
Másik: Felcseréli a szavakban a mássalhangzókat: Pl: Kötötte a cípőfűzőjét (nem tudja ám, csak próbálkozott) és mondta: "Ezt gyorsan betököm és már indulhatunk is."

Még olyan arikat mond, de elfelejtem, pedig akkor azt gondolom, hogy egy életre megjegyzem...
Már egy hónapja bölcsődés, nagyon bírja, nem is volt beteg. De ilyeneket az ember nem szívesen ír le, mert akkor tuti...Jól érzi magát minden bizonnyal a bölcsiben. Szívesen beszél róla, mesél, sorolja a gyerekek nevét, ki - kit vert meg. Nem mondja, hogy őt bántanák. Bölcsis néniket is szoktam faggatni, mondják, hogy nem szokott sírni, játékokért harcol, de nem verekszik. Jó, ezt eddig is tudtam, mert elég sokat vagyunk játszótéren és látom, hogy hogyan viselkedik. Hála isten attól sosem kellett félnem , hogy oda mennek valakihez és bántják akár játékért, akár csak úgy. Se Zsombi, se Nata nem olyan.

Megint van egy csomó betegem. De a sors jól időzített, amikor be kellett szoktatnom Natát, akkor nem volt sok beteg, most meg csak arra van időm, hogy hazaérek, ebédelünk, elmosogatok és indulok Natáért, bevásárolunk, megyünk Zsombiért. De nem panaszkodom, jó ez így. Azzal, hogy nem kellett visszaállnom a főállásomba, későn mennek bölibe, oviba és korán jönnek és nekem ez megéri, igaz már nagyon sóvárgunk egy kis könnyebbségre anyagilag, de azért elvagyunk.