Bori már elmúlt 3 hetes. Jó kisbaba, eszik-alszik. Néha kicsit sokat eszik, akkor fájdogál a hasa. Amúgy nem sír nagyon, ha fenn is van elnézelődik, gyakran kitesszük a nagyágyra és körbeüljük, nézzük, olyankor ő is felméri a családot, végignéz mindenkit.
Hétköznapokon, amikor a nagyok oviban vannak, akkor nem mondhatnám, hogy nehéz lenne velük. Reggel elviszem őket, utána bevásárolunk,és sietünk haza, mert Borinak enni kell, majd főzés, eddig anyu is itt volt főzös napokon, segített. Ebéd után lepihenünk anyu is, én is, ilyenkor, ha Bori cicizni akar, akkor lefekszünk a nagyágyra és fekve szopunk-alszunk, ez kb 1 óra. 3-ra beállítottam a telómat, mert akkor már ébrednem kell, hogy odaérjek az oviba a nagyokért, vagy viszem magammal Borit vagy otthon hagyom anyura, utóbbit a gyerekek eléggé nehezményezik.
5 körül hazaérünk és lassan kezdődik az esti program, vacsi, fürdés, fekvés. Még eléggé összevissza megy minden, hol Borival kezdem, hol a nagyokkal, hol a vacsival, általában azon múlik, hogy Bori, hogy alszik. Este 8 fél9 körül mindenki ágyban van, nyugi van.
Na, azért nem ilyen rózsaszín minden!!! Amióta hazajöttünk Borcsával, azóta a két nagy egyfolytában veszekednek, ezt főleg Zsombi kezdeményezi, már kérdeztem is tőle, hogy miért csinálja ezt Natával, miért bántja őt mindig? Azt mondta, hogy ő most csak Borit szereti és Nata idegesíti. Na, erre varrjatok gombot! Nata nagyon dacos lett, nehezen kezelhető, és ha Borit tisztázom vagy szoptatom, akkor rögtön jön és simogatja, puszilgatja egyfolytában, hát bizony roppant idegesítő, Borcsit valszeg nem zavarja mert ugyanúgy szopik, de minket eléggé apjával. Minél jobban ellenkezünk, ő annál dacosabb és feszültebb, úgyhogy ez nem pálya, próbáljuk elviselni, próbálok kitalálni figyelemelterelő dolgokat, de nem vagyok mindig toppon, néha csak a türelmetlenség marad. Persze az egész akkor nehéz, amikor nincs ovi, amikor nincs szusszanásnyi szünet sem, úgyhogy kicsit félek a nyártól, amikor 4-en leszünk egész nap összezárva. De hát majd valahogy lesz, valahogy mindig van.:)

12-én jöttünk haza a kórházból, persze Bori járt kézről-kézre. Itt Nata kezében.












Bori Zsombinál.













Itt, kb 3 napos, kis hörcsög...













Kesztyűt kapott, mert karmolta a kis arcát.













Ezen a képen tiszta Zsombi.













Ez még az acut szobán születése utáni napon.













Ez is.













Itt még a hasamban...Utolsó napokban készült.

Nos, újra itt.
Szóval Borikánk március 06-án éjjel született. Ez egy keddi nap volt, szerdán reggel kellett volna befeküdnöm és az orvosom programcsászárt szeretett volna, hiába kértem, hogy ne programozzon, várjuk meg hadd induljon maga, de nem lehetett beszélni vele, mindig a protokollra hivatkozott, és a hegszétválás veszélyeivel volt elfoglalva. Előtte egy héttel hirtelen belázasodtam, légcsőhurut, torokgyulladás, köhögés, stb. Még a szülés napján is volt hőemelkedésem, és köhögtem, fújtam az orrom, nagyon féltem, hogy hogyan leszek a császár után ilyen állapotban. De mindegy volt Bori döntött, mert elindult este 5 körül itt volt nálunk Kriszti barátnőm és mondtam neki, hogy úgy érzem elindult a szülés, 10 perces fájásaim voltak, de én sem voltam benne biztos, hogy ez tényleg az-e vagy sem. Kriszti is csak nézett, hogy most akkor tényleg? És számoltuk a perceket. Még 7-kor is 10 percesek voltak, akkor megfürdettem a gyerekeket és lefektettem őket, megbeszéltük, hogy valószínű éjjel megszületik a kisbaba és én megyek a kórházba, jön át a mama. Amikor fenn voltam, akkor 3-5 percenként éreztem az összehúzódásokat. Fél9-kor megfürödtem, hajat mostam, hogy le legyen a gond a hajamról. Fél10-kor felhívtam a dokimat, hogy mi a véleménye, induljunk vagy várjunk még. Azt mondta azonnal indulás, megy ő is és akárhogy is vagyok (láz, köhögés stb) megoperál éjjel. Egyszerre értünk le a kórházba fél11-re, együtt mentünk fel a szülőszobára, rögtön megnyugtatott a jelenléte. Megvizsgált bő 1 ujjnyi voltam, azt mondta nem kell oxitocin sem, beöntés sem, rövid nst, katétert adtak, szúrtak egy vénát és már mentünk is a műtőbe. Vacogtam, féltem. 11.26-kor kezdte a műtétet, 11.30-kor sírt a baba. Mondta az anaesztes csaj, hogy kinn a feje, ekkor már hallottam, hogy sír, de a kis teste csak ezután jött ki. Megmutatták nagyon szép volt, gyönyörűnek láttam. Kicsit fájt az egész műtét, nem volt elviselhetetlen, de többször kérdeztem mikor végeznek már, mert a gyomrom körül iszonyatos nyomást éreztem, mondták, hogy nehezen jött ki a baba, és rá kellett nyomni, meghúzták a hashártyát azt érzem kellemetlennek. A doki mondta, hogy minden simán ment, nem volt gond a heggel, alig volt összenövés, ezért jól haladtak, viszont meconiumos volt a víz, úgyhogy időszerű volt a császár. 3080 gr lett és 53 cm. 38. hétre jött, 19.ére voltam kiírva. Na, majd folytatom, mert kellek...

Elég nehéz belekezdeni az írásba, amikor eltelt az utsó bejegyzés óta 10 hónap.
Akkor még panaszkodtam, hogy nem jön a baba össze, nem leszek terhes, most már viszont itt van közöttünk Peti Borbála, a legkisebb, aki 2012.03.06-án született. Most viszont megyek szoptatni..., remélem nem 10 hónap múlva jövök újra...:)