2008. november 29., szombat

Pakol egyébként a drágám mindenhol természetesen,konyhában, szobában, wc-ben, stb. Kedvenc helye a fürdőszoba, ott rengeteg időt eltölt. Imádja a szennyeseket rámolni, szeret benne fetrengeni, kifejezetten jól érzi magát a ruhák párnák, takarók társaságában. Jó látni.

Evés: 6 hóig csak szopott, utána kezdtünk mindenfélét enni, eleinte elég jól ette is a pépeket, kb 70-100 ml-t/alkalom, aztán ráunt, és egyre nehezebben fogadta, most éppen ott tartunk, hogy apaja már megkérdezte tőlem, hogy minek is csinálom én még ezt a külön főzést, mert úgysem eszi. Hát igaza is van. (mármint apjának) Szopásról még annyit, hogy kicsinek sokszor csinálta azt, hogy elkezdett sírni amikor a tejleadó reflex beindult, valószínű túl gyors volt neki a tempó, nem szerette, és a rá jellemző hisztérikus sírásba kezdett, sokszor alig evett. Na, de túléltük, sőt még hízott is nagyjából. akkor azt gondoltam, hogy nem szeret szopnk, és biztos nagyon hamar abba fogja hagyni, de nem így lett, egyszer azt vettem észre, hogy egyre kevesebbet sír a cicin, és egyre jobban szeret szopni, mostanra már mondhatom, hogy többet szopik, mint Zsombi ilyenkor, és persze éjjel is megy ezerrel, ennek mondjuk az az oka is, hogy inkább hamar megszoptatom , és akkor nem ébreszt fel senkit és én is gyorsan visszaalszom. Nincs is ebből gond, ha beéri 2-3 szopással, azt még jól viselem, illetve amellett még jól kipihenem magam, de ha valamiért besűrít( foga), akkor elég nyűgös tudok lenni, ilyenkor mindig megfogadom, hogy, jó, befejeztük az éjszakai szopásokat, de mégsincs szívem megtenni, amikor ott a sok tej a cicimbe, ő azt akarja, akkor miért sírassam. Zsombinál is megcsináltam, hogy elvettem tőle, de sokszor megbántam, na, mindegy , majd meglátjuk.

Na, nem tudtam befejzeni, mert felébredtek. Folyt. köv.

Na, elkezdem leírni, milyen is Peti Natasa 1 évesen, nem tudom be tudom-e fejezni? Mert várható az ébredésük.
Szóval :
Hiszti: Már a kezdetektől láttam, hogy Nata hisztis lesz, mert már egész kicsinek, sokszor üvöltött anélkül, hogy hatalmas probléma lenne, akkor még azt gondoltam, hogy biztos csak nem tudom mit akar, de mostanában azt gondolom, hogy őt nagyon könnyű kibillenteni a nyugalmából, és akkor elszabadul a pokol, mert kivörösödik és sír, ha letesszük földhöz vágja magát. Szóval klasszikus nő. Kicsit félek hová fog ez fajulni, majd felnőtt korára, lehet persze , hogy megtanul majd uralkodni amgán. Na, majd később megírom. (kacsintós smile)
Mozgás: Natuskánk nagyon nagylány lett, egyedül elkezdett járni 11,5 hónaposan. Mozgásban teljesen átlagosan haladt, Zsombihoz képest kicsit lassabban. Most 1 éves korára, már sokat gyalogol, igaz még csak itthon gyakoroljuk, mert babakocsiból még az utcán nem veszem ki, próbálom ezt minnél későbbre tolni.
Érdeklődés: Arimama mindig azt mondta, hogy ő nem fog pakolni. Na, hát erre rácáfolt, mert tényleg később kezdte mint Zsombi, de úgy érzem bepótolja. Ld: foto

2008. november 26., szerda

Ma iszonyúan frusztrált vagyok. Szegéyn Zsombikám kapott is egy tockost amikor másodszorra is kiöntötte a rizstejét, de nem kicsit, hanem egy fél bögrével, és persze rá a tiszta harisnyájára, amiből már csak egyetlenegy darab volt. Úgyhogy vastag zokni, vastag nadrágban ment oviba, remélem nem fázott szegény. Amúgy azzal indított 7 órakor, hogy berohant a végre nyugodtan alvó Natához és fölébresztette, persze ő ordított, én meg képtelen voltam kikelni az ágyból, az uram hamarabb odaért. Pont azt álmodtam amúgy, hogy egy mei-tai-t kötök magamra, sőt mutatom más anyukáknak is, hogy hogyan kell ezt csinálni. Micsoda önbizalmam van álmomban, még életemben nem láttam mei-tai-t. De már nagyon szeretnék egyet. De mivel örökké azon sírok apának, hogy nincs pénzünk, mert ez a rohadt autó és lakásfelújítás az összes plusszpénzünket elviszi, nincs pofám megrendelni 10 e-rt a mei-tai-omat.
Másik problémám, hogy megrendeltem a Gastroyaltól mára és holnapra az ebédünket, és még (fél 12-kor) nem hozták. Hát nem tudom mit fogunk enni. Ez is halálra idegesít, mert persze lehet pont akkor voltak itt, amikor elvittük Zsombit az oviba. Amúgy fogcsikorgató hideg van.
Ennyit a mai napról.

Délután szeretnék az 1 éves Natáról egy összefoglalót írni, remélem lesz rá alkalmam.

2008. november 24., hétfő

Csendes hétvégénk volt. Apa szombaton is és vasárnap is itthon volt. Indítványoztam, hogy menjünk ki Bölcskére Juliékhoz busszal (mivel, még mindig nincs autónk), de Zsolti leszavazta, mondván, hogy nyugalomra vágyik. Én meg pörgésre... Na, mindegy.... nem lehet mindig úgy ahogy én akarom. Végül maradt az én főzök, ő gyerekezik délelőtt, és amíg a gyerekek alszanak-mi döglünk délután. Nem volt rossz ez sem. Megnéztünk 2 filmet, már ezer éve nem volt ilyen. Végül jól telt a hétvége. Vasárnap már nagyon társaságra vágytam, meghívtam ebédre Kriszti barátnőmet, pizzát sütöttem és nagyon jó lett. Mondta Zsombi Krisztinek, amikor valamire megkértem, hogy "nem igaz, egész nap szekál", mármint én, őt. Ilyenekre gondol pl: hogy reggel fel kell öltözni, nem lehet egész nap pizsiben, vagy bili után kezet kell mosni, vagy nem ehet egésznap nassolni valót, és főleg nem szolgálhatja ki magát vele. stb, stb. :)

Zsombikámat ma nem vittem oviba, mert még hétvégén és jóformán már kb egy hete csendesen folyik az orra. Gondoltam ma-holnap még itthon fogom, de szerdán már megy. Egyébként ma nem is kellett orrot fújni, viszont egész délelőtt a jim-jam-et nézte. Azért ez mégis csak sok. délután már nem engedek neki tévézést, és szigorúan sétára fogom, kimegyünk együtt vásárolni...ahogy szoktuk.
Nata frufru-jából vágtam, olyan cuki így.. nagyon tetszik.

2008. november 21., péntek



Ez a kedvenc képem. Olyan kis édi.


Zsombi elfújta a gyertyát


Egyéves lettem én...





Szülinapi bulin készült képek:


Mamák táncoltatása...

2008. november 20., csütörtök

Nem sikerült képet feltenni, majd folytatom!
A héten még nem írtam, pedig lett volna miről. Hétvégén megünnepeltük Natasa 1. szülinapját. Itt volt Jocipapa, Marimama, Dédike, Arimami. Jó volt nagyon, elkészült a szülinapi torta is, miközben sütöttem, egyre azt gondoltam, hogy ez eddig életem legrosszabb tortája, de a végeredmény nem volt rossz, el is fogyott az egész másnapra. Jól sikerült az ebéd is, jól laktunk. Zsombi megtáncoltatta 60 felettieket, óvodában tanult körjátékot járatott velük. Mamák és a papa nagyon együttmükődőek voltak. Natasánk jól elvolt a kissé kibővült családi körben, eléggé szenvedélytelenül fogadta az ajándékokat, illetve tudomásul vette, hogy az az övé, és játszott tovább a Zsombi autóival, meg a konyhai eszközeimmel. Minek is drága játék, nem tudom?

2008. november 12., szerda







Szegény Zsombikámat tegnap ott felejtettem az oviban. illetve, az úgy volt, hogy szóltam az óvónőknek, hogy nem kérek arra a napra kaját neki,mert azt terveztem, hogy elmegyünk a könyvtárba, visszavisszük a könyveket, és csak fél10 körül érünk az oviba, akkor gondoltam, ha a reggeli kimarad, akkor már elhozom ebéd előtt, és lemondom az egész napot. Na, szóval, elmentünka könyvtárba, tetszett az én kicsikémnek nagyon, majd vittem az oviba, és ott is felejtettem egészen ebédig. Délben jutott csak eszembe, hogy basszus nem is kértem neki ebédet. na, mindegy, mert nagyon rendik voltak, megetették az én bendőcskémet. Amióta ovis egyébként, nagyon jól eszik, ki is kerekedett. És állandóan enne valamit. Ja, és rákapott a dvd-kre is. Közben persze rágja a körmét.












Gondoltam, megírom ide Zsombi 3 éves elmaradt összegzőjét, vagyis azt, hogy mi történt vele az elmúlt éveben:



Persze a legfontosabb, hogy megszületett Natasa a kistesó, még sosem láttam olyan boldognak, mint azon a napon amikor elhoztuk a hugit és persze anyát a kórházból. Kapott Natától (!) egy teletubbies figurát Dipsit, mert akkor épp tubbies rajongó volt, azt szorongatta az út alatt, és nagyon boldog volt, kb annyira, mint én amikor a tesóm lába megsérült és hazajöhetett a kórházból, emlékszem összebújva aludtunk, annyira örültem neki. Akárhányszor ránéztem Zsombira, ahogy szorongatta dipsijét, mindig sírhatnékom volt. Nem igen tudta, hova tegye magát az első napokban, amikor megjöttünk a kórházból, egyre fokozódó erővel nyomogatta, húzogatta, simogatta, majd már csípkadta, harapta Natát. Hát nehezen bírkózott meg a féltékenységgel, de végülis jogos volt a részéről. Sajnáltam szegény kicsikémet, de hát az élet az ilyen, persze ez neki sovány vigasz volt. Még most egy év után is van, hogy kap Nata hideget-meleget a báttyustól, de határozottan javult a helyzet.



Másik nagy vivmánya ennek az időszaknak,hogy Zsombi rákapott a mesekönyvekre. Mindig arról álmodoztunk, hogy milyen jó lesz, majd mesélni a gyerekeknek, hát most élvezhetjük. Néha már sírni tudnánk, főleg Bartos Erika műveitől (Anna és Peti, Bogyó és Babóca,) de nagy kedvenc Boribon is, és a Thomas és barátai.






Szobatisztaság: Pont 2,5 éves volt (február végén), amikor azzal állt elő, hogy bilibe akar pisilni, és ehhez eléggé ragaszkodott is, így pár nap-hét alatt leszoktunk a nappali pelusról, az éjjeli még pár hónapig megmaradt, már csak azért is, mert kakilni nem akart még bilibe a kicsikém. De elég szerencsésen ment az is, rá kb 2 hónapra, ez is elég hirtelen alakult, nagyon ügyes volt. Éjsazkai pelusról, akkor szokott le, amikor itt nálunk Adél a keritesó, és Zsombit a kis szivacson altattuk azon a héten a mi szobánkban az ágyunk mellett. Erre tettem a gumilepedőt. De egyetlen egyszer sem pisilt be éjszaka.






Kajálás: Egyedül eszik, nagyszéken, kb 2,5 éves kora óta. Nagyon ügyes. fagyizni is professzionálisan tud, szinte sosem csöpög le, és mindig hamarabb végez vele, mint én, szerintem harapja a fagyit. Nyáron szinte mindennap elsétáltunk a fagyizóba, és kiültünk elnyalni egy gombóc fagyit, addig Nata általában aludt a babakocsiban. Szép emlék. Elég jól leszokott sajna a levesekről, pedig nagyon szerette kisebb korában. Cumisüvegről elég nehezen szokott le, már majdnem 3 éves volt. Nem is lett volna ez baj, ha nem kért volna éjjel rendszeresen üvegből tejet, illetve Adél itt nyaralása óta kakaót. Hát bizony ezt megsokaltuk, és valahogy sajna nem emlékszem hogy valószínű jóbelátásra kérve megváltunk az üvegtől, ezzel együtt az éjjeli ivászattól is.






Alvása: Nagy ágyon alszik, kb 2 éves korától, nem szokott leesni, 1-2x előfordult, na volt ám rohanás... Viszont az ágyon kényelmesen elférünk ketten, sőt hárman is, ha úgy adódik. Amikor Nata megszületett sokáig velük aludtam, de egyre inkább vágytam vissza apa mellé, és akkor már csak altatni maradtam náluk. Zsombi általában az esetek 80%-ban hajnalban megjelenik közöttünk, legtöbbször csak fél6 körül, de olyan is van, hogy már 4 kor. Hát... egyikünk sem bánja. Sokszor amikor Nata 5 kor szopni kér, akkor Zsombi is felébred rá, ilyenkor ő tudja, hogy nem tudok vele foglalkozni, megy át apa mellé az ágyba, és mire én végzek Natával, és megyek vissza a helyemre, akkor ők összebújva alszanak. Nagyon szeretem ezt. Örülök, hogy Zsoltinak is természetes a gyerek hajnali fogadása az ágyunkban.






Beszéde: Szépen, tisztán, választékosan beszél 3 éves korára. Sok mondókát tud, énekel, nagyon édi. Kedvenc szavaink: utánfutánó=utánfutó, Foga=Volkswagen, mókuskerékpár=mókuskerékre mondta először, és amikor a biciklivel a két pótkerék fennakad és így már nem tud továbbhaladni, hiába teker, akkor mondja, hogy "anya, mókuskerékpár". Margarin=mandarin. Gábor=tábor. Sajna nem jut más eszembe, pedig mindig gondoltam, hogy azonnal fel kell írni mindent.






Nyaralás: Idén Balatonon voltunk nyaralni, és nagy mákunk volt, mert végig kiváló idő volt, igazi kanikula. Nagyon sokat fürödtünk, kirándultunk, utaztunk, aludtunk egy éjszakát Bogláron, borzasztó volt, el is menekültünk onnan, utána Györökön voltunk, az szuper hely volt, vissza is megyünk oda. És voltunk még a sóstói táborban, az is nagyon jól sikerült, Juliékkal és a 3 gyerekkel. Volt hancúr... A legjobban a lellei homokos strand tetszett mindenkinek, ott 4x voltunk amíg a balatoni nyaralás tartott, Zsombit ki sem lehetett szedni a vízből.






Óvoda: szeptemberben elkezdük az ovit. Pont olyan simán ment, ahogy gondoltam, pár hét nehezebb, sírás-rívás-induláskor, néhány sírós éjszaka, és egyszer csak rákattant. Kétszer kellett csak megszakítani az ovit, egyszer 3 napra mert lázas volt, egyszer 6 napra, mert taknyos lett. Még orvoshoz sem vittem, mert nem láttam szükségesnek. Mindkettő szeptemberben volt. Harmadik hét végére már nem volt sírás induláskor, igaz kérdezgeti, hogy mikor jövök, és miért kell mennie, de mindent megbeszélünk és elfogadja, amit mondok. Pont ma mondta az óvónéni, hogy ő úgy látja, hogy nagyon jól érzi ott magát Zsombor. Örülök neki. Mondja is mindig amikor megyek érte, "anya, olyan jó az ovi", de amikor kérdezem, hogy nincs kedve ott aludni, akkor mindig mondja, hogy nincs. Egyenlőre még ebéd után hazahozom.






Hát, most így hirtelen ezek jutottak eszembe erről ez időszakról, amíg 2 évesről 3 éves lett a nagyfiam. 2 éves koráig még kézzel írogattam az eseményeket a babanaplóba.

2008. november 9., vasárnap


Csak a gyakorlás kedvéért! Még egy kép. Natáról közeli.










Na, lassan 1 éves a kicsi lányom, 3 elmúlt a fiam, és 5 éve ismerjük egymást a férjemmel. Próbálok néhány fotót is feltenni. Kisfiam Zsombor, augusztusi már ovodás, holnap megy is az oviba, nagyon nehezen tudom mostanában elaltatni délután, ezért gondoltam rá, hogy jó lenne, ha ott aludna, de még olyan kicsi és nagyon hiányozna azt gondolom, ha 9-fél4-ig ott lenne. Natasa 18-án lesz egy éves, ünneplünk. Jönnek Marimamáék Jocipapával Komlóról, sőt még a dédit is elhozzák, aki 87 éves. Szegény felcammogni a 4. emeletre..... Reméljük Arimama is itthon lesz, de ő még Pesten van a másik dédinél, aki kicsit paranoid, kikészíti az anyukámat. Férjem Zsolt tűzoltóságon dolgozik, rendes ember, de tényleg! Hát ennyit rólunk kezdetnek, és most jöjjenek a képek!
ÁÁÁ.. A mindenit, ma megkezdődött a blogírás. Legfőbb oka, hogy a fórumokon nagyon sokat beszélek, és valószínű nem sokakat érdekel, viszont akit érdekelne mi van velünk, az meg nem talál, ezek után elfogom küldeni mindenkinek a blog címem, (miután kitalálom, hogy azt hogyan kell...) és az jön ide aki kiváncsi ránk! Hurrá!