A képek még a gépen vannak, olyan nehezen kerülnek át...
Egy kis helyzetkép rólunk.
23-án Zsolti és Zsombor szinte egyszerre lettek lázasak, majdnem 39.
Úgyhogy sok jóra nem számítottam. Másnap reggelre már Nata is meleg volt, ő is 38,5 és39 körüli hőet produált. Folytatódott egész nap, mind3 lázasan. Nekem még délelőtt be volt tervezve egy beteg is és anyuhoz is át kellett szaladnom, úgyhogy itthon hagytam őket 2 órára délelőtt. Vak vezet világtalant. Még az volt a szerencse, hogy általában a 3 közül egynek nem volt láza, mert azért a gyerekekne a lázcsillapító hatásos volt, 24 még Zsoltinak, viszont 25-én Zsolti már hiába kapodta be a gyógyókat, nem ment le a láza csak estére. Köhögnek is, és igaz a gyerekek nem számoltak be fájdalmakról, de Zsolti mondta, hogy neki a torka nagyon fáj.
Mivel 23-án este még volt gyerekrendelés, oda Zsombit még fölvittem, a doktornő megállapította, hogy vírusos a torka és tüneti kezelést ajánlott, lázcsill, köptető, vitamin, stb.
A 24.-e valahogy eltelt, én reggeltől estig pörögtem, még szerencse, hogy nagy dolgokat nem terveztem délutánra-estére a fadiszítésen és könnyű vacsora elkészítésén kívül. Úgyhogy ebéd után Natát letettem, és elkezdük a fát felállítani, nem volt egyszerű, főleg úgy hogy Zsombikám folyamatosan segíteni akart, de nem nagyon tudott. Mire állt a fa, Nata fel is ébredt és díszítettük együtt, nagyon lelkesek voltak. Amikor elkészítettük, rendrakás, egy gyors porszívózás, én gyorsan leporolgattam és becsuktuk a szoba ajtót, hogy a jézuskának átadjuk a terepet. Addig a fiúk és Natas bementek a másik szobába, én meg feldobtam a halat és elkészítettem a rétest. Ez igazán gyors munka volt. Közben megjött anyukám is, aki szenteste mindig átjön hozzánk, mivel ő egyedül él. Még nem volt kész a kaja, de Zsombi már tűkön ült, hogy vajon megjött-e már a Jézuska, olyan édes volt, már kiült a kisszékére az étkezőbe és ott üldögélve várta, hogy mikor mehetünk már be. Úgyhogy úgy 5 körül bementünk és bizony addigra már ott voltak a fa alatt az ajándékok, volt nagy boldogság...Nata kapta végülis a duplo házat, amit közös ajándénak szántam, de Zsolti szerint túl lányos, úgyhogy Zsombi kapott egy parkolóházat még. Nata kapott még egy mei-tai-t és Zsombi egy babaerszényt. Kis játszás után elkészült a kaja és vacsiztunk, szerencsére az étvágyuk nem volt rossz, jó sem, de azért ettek. Anyu mondta este, hogy ő most már lassan hazamegy, mert sok a dolga még, meg ő is várja a Jézuskát. Erre mondja neki Zsombi, hogy "mama akkor nem kell mást csinálnod, mint,becsukod az ajtót, leülsz egy székre és türelmesen vársz, kb 8 percet". És ezt olyan komolyan mondta, mint aki már tud valamit.
Mire este a gyerekekkel ágyba kerültünk, hogy mesélek én totál kidőltem, elaludtam, még a gyerekek előtt úgyhogy Zsolti volt a mesélő. Mire kb 1 óra múlva felébredtem, akkor láttam, hogy a gyerekek alszanak, Zsoltina is hűlt helye, úgyhogy átvánszorogtam a helyemre. Úgy emlékszem akkor éppen mindeni láztalan volt.
Tegnap volt a mélypont. Zsolti már anyuhoz át sem jött, én is soat gondolkodtam menjek-e a gyerekekkel vagy sem. De aztán, elindultunk, útközben vettem észre, hogy az ajándékokat otthon felejtettem, de akkor már nem volt energiám vissza fordulni a nkét gyerkőccel, amúgy is nagy késésben voltunk Fél 1-re értünk oda. Tesómék már ott voltak. Megebédeltünk. És utána kibontottuk az ajándékokat, kezdődhetett a játszás. Zsombi egy Tűzoltó+rendőr állomást kapott, és mamától egy Lego Bionichle robotot, Nata meg egy porcelán baba teakészletet bátyáméktól,és mamától könyveket, úgyhogy kb 6-ra értünk haza, szerencsére tesómék hazahozták Zsombit, mert én Natával hazababakocsiztam és pont elkapott minket egy trópusi vihar, villámmal, égdörgéssel. Apa egész nap itthon kúrálta magát, estére egész jól volt már, azóta sincs láza.

Úgy döntöttünk elindulunk ma mégis Komlóra, már csak azért is, mert két ünnep között is beterveztem betegeket, már nem szívesen variálok rajta. Úgyhogy öltözünk, pakolunk indulunk.

Azt hiszem megállapíthatom, hogy Peti Natasa nincs elájulva az idei téltől. Azon még csak felülkerekedtünk, hogy hideg van, legalább az utcán nem vetkőzik... A télapó még mindig feketelistán van. Még két hét elteltével is időnként eszébe jut, hogy milyen megrázkódtatás érte őt, a bejárati ajtó előtt. Ha egyedül benn hagyom a szobában, akkor sokszor vissza kell érte szaladnom, mert sír utánam, és még mindig van, hogy nem mer kimenni az előszobába, cipelgetjük egyik helyiségből a másikba.
Tegnap elmentünk étterembe ebédelni, oda is mentünk be nagy lendülettel, Nata a lábán, és egyszer csak a szokásos ijedt sírása, tudtam már hogy valahol ott settenkedik a télapó. És akkor észre vettem én is a kb Zsombor nagyságú, de egyébént nagyon szép, igényes mikulásbácsit a sarokban. Többször el kellett mennünk mellette, és Nata a kezünkből bátran szemrevételezte. Még beszélgettünk is róla.
Egyébként meg a téli időjárás is sokkolóan hat a kislányunkra, a hóval sehogysem akar megbarátkozni. Zsombinak is kellett ennyi idősen egy kis idő,míg megbarátkozott a szánkózás gondolatával, de ezt inkább percekben, órákban lehetett mérni, míg Natánál több nap sem elég, ahhoz hogy letehessem a hóba. Tegnapelőtt kimentünk négyesben szánkózni, mert anya és apa is nagy gyerek még, és gondoltuk majd cipelgetjük Natát, ha végképp nincs el, akkor haza hozom.
Zsolti húzott minket a szánkón, Zsombi ült elöl, én meg Natával az ölemben hátul. Persze ezt is sírdogálva és "oda-oda" felkiáltással viselte csak el, miközben mutogatott, hogy szálljunk le a szánkóról és menjünk mi is apa mellé.
Egyébként nagyon apás lett. Amióta dolgozom sokat távolodott tőlem, amit azért annyira nem bánok, mert tényleg nagyon anyás volt. Most sokat vannak apukájukkal, és úgy látom, már jól meg is szokták az új felállást. Anyuval is jól elvan, most, hogy nincs itthon sokat emlegeti.

Ma viszont készülünk kimenni síelni Dunakömlődre, ahol tegnap a nagy hóra való tekintettel beindították a felvonót. Hát a pálya még egy kis havat elbírna, féltem is a lécemet, de majd meglátjuk. Natát ezennel nem visszük, Móni barátnőm elvállalta, remélem jól ellesz vele is, ő még nem vigyázott rá. Zsombit visszük magunkkal.
Amúgy Natusnak jönnek a szemfogai, de csigalassusággal. Tényleg. Van még némi emlékképem, arról, hogy Zsombinak milyen tempóban törtek át a fogai, hát Natáéhoz képest fénysebességgel.
Kb 2 hónapj láttam, hogy egy ponton megrepedt az ínye, és b 2 hete mondhatnám azt, hogy most már nem kell nagyon keresni a szájában azt a fogacskát, mert ha nevet már látszik.(kb 2-3 mm) Viszont közben áttört a fölső ellenoldali is, és naagyon bújik már a másik kettő is. Ezzel meglesz a 16 foga. De még csak 13 van.
Egy olyan édes kis angyal, mindegyőnket simogat, puszilgat. Ha Zsombira mérges, mondja neki, hogy "buta" meg, hogy "mennyé inne", (menjél innen). Persze ez csak az ő szájából aranyos, főleg azért, ahogy mondja: tele indulattal és elszántsággal és mindent elrendezve ezzel a pár szóval. Néha odamegy és megcsípi Zsombit.

Tegnap Nata fenn ült a konyhapulton, mögötte az ablak, amiben pont láttam Zsombit. És azt is láttam, hogy amikor Natát megölelgettem, akkor le sem vette a szemét rólunk. Megkérdeztem tőle, hogy "Zsombi neked rossz érzés amikor Natát szeretgetem?" És rögtön rávágta, hogy igen. És akkor rájöttem, hogy Zsombikámat már sokkal ritkábban kapom el egy ölelésre. Már csak azért is mert olyan sokszor elmélyülten játszik, akkor nem rohanhatok oda, hogy ölelgessem. Meg számtalanszor azt érzem, hogy ki akar szabadulni a kezeim közül, de azért úgy látszik ennek ellenére mégis többször kell őt is szeretgeni. Pedig amikor engedi megszeretgetem, pl fürdésnél, alvásnál, öltözödésnél, mesélésnél. Oh, nem könnyű eligazodni a gyereklelken...

Végre esik a hó!
Zsolti már napok óta várja, és minden reggel csalódott volt, hogy még mindig nincs, többször láttam éjjel is, hogy felkelt megnézni esett-e már. Tiszta gyerek. Nemmondom én is örültem ma amikor láttam reggel a havas tájat. Gyorsan felöltöztünk a gyerekekkel és gondoltam szánkóval megyünk az oviba. Már negyed 9-kor lenn voltunk. De Natám nem akart a szánkóra ülni, sőt még gyalogolni sem nagyon. Úgyhogy még szerencse hogy időben indultunk, mert elég döcögösen haladtunk. A vége az lett, hogy találkoztunk Áronékkal (Zsombi csoporttársa), és Zsombi húzta Áront a szánkón, én meg cipeltem Natát. Hát mit mondjak, elég morcos voltam, mert azért nem könnyű már Nata. Néha leraktam, de nem tudtam eldönteni, hogy fél-e vagy csak lustizik, úgyhogy nem nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, ha nagyon akarta vittem.

Zsombit a héten hazahozom ebéd után, nagyon élvezi. És alszik is itthon. Kis ráhatással.

Tegnap elmentünk a budaörsi Decathlonba és Ikeába. Megvettük az ajándékok nagy részét.
A gyerekek igazán jól érezték magukat. Ez az két hely, ahova szívesen visszük magunkkal őket, mert tényleg szeretne ott lenni. Nata olyan ügyi volt még kakilt is idegen helyen.
Ma délelőtt itt volt Klárika (tesóm első felesége) és mézes kalács figurákat sütöttünk 4-en, két gyerek és mi. Jól sikerültek. Klári szépen kidíszítette őket. Ha elfogy, akor lehet sütök egy újabb adagot.
Utána elfogyasztottuk a vasárnapi menüt: 4 napos lencselevest, sajtos tésztával. Szerencsére ezt a gyors kaját mindenki szereti.

Zsombi pár napja betűket rajzol, teljesen szabályosak (a, e, i, m, n,o, i, l), kérdeztem tőle, "Zsombikám honnan rajzolod ezeket", erre ő mondja "anya nem fénymásolom, magamtól rajzolom". Szóval valahol megtanulta, lehet az oviban, mert Zsolti is azt mondta, hogy ő nem mutatta neki.

Kriszti valamelyik nap kérdezte Natától, hogy Nata akkor neked már nincs is pelusod? Erre Nata: "de... van" és szalad a szekrényhez (ahova eltettem egy pelust hátha még szükség lesz rá) és hozza Krisztinek, nagy büszkén. Amikor az utolsó zacskót megvettem, akkor már éreztem, hogy nem sokáig kell a pelus osztályon vásárolnom, de hogy csak pár darabot használok a nagy csomagból azt nem gondoltam, úgyhogy elajándékoztuk őket.

Már 3 napja alszunk. Döbbenet. Amióta Nata nem szopik éjjel, azóta alszik és nem is jön át. Most nem tudom, hogy a takony miatt nem tudok aludni, vagy azért mert hozzászoktam, hogy nem alszom.

Tegnap délután Krisztivel voltak a gyerekek. Úgy örültem, hogy Nata nem sírt nagyon ébredéskor.
Köszönöm Krisztikém!

Nata olyan sokmindent mond már. Nagyon édi.

Zsombikám ma egyedül vásárolt. Mert mindenképp egy darab szemes rágót akart. Én meg mondtam neki, hogy nem megyek be a boltba egy rágóért, ha kell neki menjen be érte. Mondta," jó, de anya adjál pénzt." Adtam neki 40 ft-ot. És bement. Én utánamentem meglesni, mit csinál, a pénztár mögül figyeltem. Eleinte nem is vett észre. Olyan édes volt, álltak a pénztárnál előtte 3-an, ő volt a 4. És mondta a mögötte álló néninek, hogy "anyuám megengedte, hogy vásároljak egyedül", mosoly, "ezt választottam, nézd!" és mutatja a rágóját. Amikor észre vett boldogan mosolygott. Én majd elolvadtam a gyönyörtöl, hogy milyen ügyes, okos nagyfiú már. Majd kifizette a rágót 5 ft volt , a pénztáros néni nagyon megdicsérte, aranyos volt. És utána megbeszéltük, hogy elmeséljük apának, mamának, Tibiéknek és Krisztinek is, hogy milyen ügyes volt.

Valamelyik vasárnap családilag levonultunk az uszodába.
Apa elvégzi az utolsó igazításokat.











Nata is megkivánta a mélyvizet.













Zsombi karuszóval rójja a köröket.



























Egy nehéz nap délutánja...

Egy közeli Natáról.













Papával...(Zsolti apukája)













És a mamákkal... (Bal oldalon anyukám, jobb oldalon Zsolti anyukája)

A szülinapi ajándék. A kisonyhát kapta tőlünk, az edényeket tesókmétól, a fapizzát Zsolti szüleitől.






























A két éves nagylány.










































Apa egyenruhában a gyerekekkel.
Ritka alkalom, hogy egyenruhában van. Pedig olyan fess benne.











Nata utánoz engem.

Ma nagyon szutyok idő van. A gyerekek tegnap nem voltak kinn egyáltalán, úgyhogy 10 körül mire végre elállt az eső kimentün sétálni. Azt gondoltam, majd milyen jó lesz, de nem volt jó, Zsombi tesztelte az új cipőjét, minden pocsojába belement, pedig próbáltam lebeszélni róla. De azt mondja "anya vízálló a cípőm", meghogy: "de anya, annyira szeretek a pocsolyában lenni" . Na, azért miután már nagyon rápirítottam az utcán, azért kikerülgette, (nagyjából) őket. Egyébént tényleg vízálló a cipője, pedig kb térdig vizesen jött haza. De a harisnyája nem lett vizes. Pedig egy sima dei-tex cipő. (deichmann)

Voltunk hétvégén otthon, mármint apának otthon, de már én is átvettem ezt a szófordulatot.
Jött a télapó, azóta Natasa magán kívül van. Kb 3 nap kellett mire odáig eljutottun, hogy kimerészedjen a bejárati ajtó elé. Szegényem, nagyon megijedt, azóta is bosszankodom magamon, hogy miért nem gondoltam erre, hogy majd ő megijed. Miért nem voltam óvatosabb. Ő is szaladt az ajtóhoz a nagyok után, amikor már vártuk a télapót és kopogtattak. De amint meglátta halálra rémülten sírni kezdett. Végig mozdulatlanul, nyakamba csimpaszkodva, arcát a nyakamba temetve hallgatta végig Emi és Zsombi műsorát. (Énekeltek, Zsombor szavalt- Emi még cigánykerekezett is )

Ma van Nata névnapja. Mesekönyveket vettünk neki, Zsombival válogattunk. Zsombinak nagy szive van, fél könyvesboltot megvettette volna velem Nata névnapjára.:) Boribont ap még mindig, meg egy Tipp-topp és Kipp-kopp-ot. Ezek Zsombinál kimaradtak.

Ez a sok édesség amit télapóra kapnak, már téboly. Jővőre mindenki Télapójának megmondom, hogy csak egy télapó csokit hozzon és ha ezen kívül is szeretne valamit, akkor legyen gyümölcs, mogyoró, mandula, stb, mert azt is imádják. Én már idén is ezt csináltam. És anyósoméknak is mondtuk, nagyon rendesek, mert figyelembe vették kérésünket.

Nata ma éjszaka életében először aludta át az éjszakát. Ez a második hét hogy éjjel nem szopik, nincs helyette se víz se semmi, csak annyi, hogy átjöhet hozzánk és odabújhat. (Az, hogy nincs helyette ivás, az azért fontos, mert legutóbb amikor le akartam szoktatni akkor automatiusan vittem a konyhába inni.MOst is megínáltuk párszor, főleg amior még sírt a ciciért, mert azt gondoltu lehet tényleg szomjas, néha el is fogadott pár kortyot, de nem voltszomjas szeritnem.) Egy hétig kb sírdogált a cici után egyre kevesebb ideig, b egy hét után már nem kérte, csak átjött, kicsit odabújt és ment aludni a szivacsára mellém. De minden éjjel egyre később jött, először fél1-kor, de tegnap éjjel fél5 körül, ma meg már én mentem át fél 7-or, hogy veszi-e még a levegőt. Reggel rögtön cicin kezdünk. De nagyon örülök, hogy ilyen szépen elhagytuk az éjjeli ciciket.

Natámat próbálom újra leszoktatni az éjszaai cicizésről. Eddig sajna általában abba torkollott, hogy hajnalban már nem aludt vissza didi nélkül, ezért megszoptattam, de most szombat óta nem ap, és alszi 6-ig, 7-ig. Eddig minden éjszaka 2x ébredt és egyre kevesebb ideig, és egyre kisebb intenzitással sír. Az biztos, hogy első 2 éjjel a szomszédok is hallották , még nem beszéltem velük.

Valamelyi nap beleöntöttem a kávét a számítógépbe, ezért nincs k betűm, illetve van, de nagyon le kell nyomnom.

Hát ez a karácsonyi ajándékozás, elég sok fejtörést okoz, főleg a nagy fiúknak tesóm "gyerekeinek" ( Tuci, Ricsi) és Dávid, Péter. Kis unokatesóknak viszont imádok ajándékot venni, mert annyi jó játék van. Meg az ő ízlésüket ruhában is ismerem, de a nagyfiúnak nem nagyon merek ruhát venni.

Nyomom a melót ezerrel, jól esik dolgozni, egyre magabiztosabb vagyok újra, ennek örülök.
Már szinte biztos, hogy gyógytórnásznak megyek vissza, akárki is lesz az új igazgató, már a képviselőtestület is tárgyalta, elfogadta az áthelyezésemet. Natának keresek bébiszittert, úgy néz ki találok is, ha nem, akkor Klári (Zsombi csoporttársának anyukája, aki otthon van a 2 éves kisfiával), elvállalta Natát egy héten 2 délelőtt. Ennek azért örülök, mert Klárit nagyon szereti, sokat vagyunk együtt és nyugodt szívvel hagyom nála. Nem kell külön szoktatni. Ha egy idegen ember lenne, akkor őhozzá szoktatni kéne, és rendszeresen találkozni. nekem viszont nem kell rendszeresen , mert általában anyu itthon van. Viszont, ha mennie kell, akkor sokszor váratlanul megy.
Zsolti lábát műtik januárban, úgyhogy megpróbáljuk, majd azt az időt is kihazsnálni, hogy itthon lehessen Natával, amíg dolgozi. Nem tudom miért fázom ennyire a bölcsitől. Annyira szeretném, ha az oviban ezdhetne 3 évesen, mindenkit ismer ott, szereti az óvónéniket, csak könnyebb lenne neki Zsombival együtt lenni, és ha novemberben kezdhetnénk, már elsejével mehetne délelőttre, de nekem még lenne akkor kb 2 hónapnyi szabim, úgyhogy ráérne Nata is ott aludni akkor, ha már stabilan beszokott, kb februártól. El sem hiszem, hogy akkor már Zsombi 5 éves lesz.

Olyan édi Nata. Kapott Krisztitől egy beszélő babát szülinapjára, annyira boldog vele, ennyire még semminek sem örült, mint ennek a babának. Olyan édesen játszik vele. Puszilgatja, simogatja, ölelgeti. Azzal alszik, hurcolja mindenhova. Zsombi is játszik vele egyébént, valamelyik reggel amikor mentünk az oviba, Nata már elfáradt és átadta a babát nekem, Zsombi elkérte, hogy majd ő viszi, és beleültette a nyakába, úgy vitte. Jópofa volt. Persze azóta Nata is a nyakában hordja a babát. Mondtam Zsombinak, hogy úgy látszik neki is kell venni egy babát, akkor azt mondta, hogy oké anya, de ne mond el senkinek.

Ma van Nata szülinapja! Isten éltesse!
Itt voltak anyósomék (papa, mama) És anyum, sőt még tesóm is feljött. Már reggel megköszöntöttük a nagylányt, megkapta a kis konyhát, papáéktól fapizzát, nagy sikere volt. Tesómétól retro piros edényészletet, nagyon tuti. Játszanak is vele egész nap, még Zsombi is.
Olyan aranyos volt az előbb az ölébe vette a babáját, és egy kis kanállal etetni kezdte, úgy hogy előtte megfújta, hogy ne legyen túl meleg. Olyan kis jóságos.

Natáról írok pár sort milyen 2 évesen:
10 kg, 83 cm, 12 foga van nagyon formás leányzó.
Beszéde néhány szóra korlátozódik: apa-anya, baba, pápá, mama, papa,oda, ott, pisze (ha isze-piszézni akar) arra, haza, gyere, kérek, adjál, didi, nem, de, igen, ja, aha, kaka,böbö (ez azt jelenti bilibe) vau, ezt mondja minden állatra, kivéve a lovat, mert arra mondja, hogy ló,kuka (kukac) góó(golyó) bóó(bogyó) Bojé (boribon),hamm, anna (ezt akkor mondja, ha mégegyszer akar valami, de mondja Annára is Anna és Petiből) Nana (ez ő maga). És még gondolom pár szó, ami most hirtelen nem jut eszembe. Nagyon sokmindent utánoz, de ezeket magától mondja és használja.

Elkezdte a szerepjátékokat:Szeret orvosi táskával játszani, fonendoszkóppal meghallgat mindenkit, magát is , sóhajt hozzá. Főz, etet, babázik, tologatja, takargatja a babáját.
Szeret duplozni, autózni. Imádja a bicikliket.
Mozgása nagyon jó, ha leülünk a hátunkon keresztül felmászik a nyakunkba, minden segítség nélkül. Egyedül, szabályosan előre bukfencezik. A játszótér ördöge volt nyáron. Fel és lemászik az emeletes ágyon. Ki-be mászik az etető székéből(mondjuk ezt már nagyon régóta.) A lépcsőházban le és felmegy egyedül, kapaszkodik persze a korlátban.

Kb egy hónapja szobatiszta. Utcán, ágyban, mindenhol.


Egyedül eszik, iszik, vetkőzik, csak a bodyt nem tudja levenni.

Nem nagyon válogat, nagyon szereti a leveseket, úgyhogy mindig van leves próbálok sok zöldséget, lencsét, babot, borsót stb főzni. Szereti a műzlit reggelire, natúr joghurtot magában. Persze a csokit is.De gyümölcsöket is megeszi szívesen. Vacsorára általában szendvicsfélét eszünk, vagy a maradékot. Jól csúszik a tészta, a palacsinta. Inni vizet szeret, néha belekóstol a felnőtte üdítőjébe.
Ja, és szopik is éjjel kb 2x, nappal 1-2 alkalommal. Viszont este, és délutáni alvás előtt nem.
Éjjeli szopása úgy működik, hogy elaszanak a gyerekszobában együtt (persze én/néha apa is köztük vagyunk, majd kijövünk, ha elalszanak) Nata ha ébred jön át a mi szobánkba, és általában kéri is a didit, de amint végez, megy mellém a földre az előre odakészített szivacsra, utána 4 körül ébred újra és jön szopni, majd vissza a helyére. Nagyon kényelmes ez így nekem, mert kiszolgálja magát, és olyan édes amikor sietősen rákap a cicire, ilyenkor mindig kicsit ellágyulok, úgyhogy nem nagyon forszírozom a leszoktatását, bár néha úgy gondolom már terhes ez nekem. Eléggé ingadozó az álláspontom.

Még mindig nagyon anyás, most, hogy elkezdtem dolgozni és többször is elválunk, mindig sír amikor búcsúzom, de nagyon hamar megnyugszik. És jól el is van nélkülem. Rengeteg bohóckodik, jókat röhög, kedves.
Gyerekek között, elég érdekesen érvényesíti akaratát. Kiabál. Szóval ráüvölt mindenkire, aki esetleg az ő játékával akar játszani, vagy , ha bármi sérelem éri. Sokszor sajna már sérelemként éli meg, ha ránéznek, vagy más is közeledik az ő játéka felé. És látom, hogy az egygyerekes anyukák furán néznek rá, a többgyerekes anyukák megértőek. Hát ez van, nem tudok mit kezdeni vele. Viszont attól nem kell tartanom, hogy esetleg bárkiben is kárt tesz, mert nem üt, nem csíp, nem harap, nem durva, csak sikít. Mondjuk ettől is sírva fakadt már egy-két nálánál idősebb-magasabb kisfiú. Tegnap pl. egy egész osztálynyi kb:9-10 éves gyerekre ráüvöltött, hogy "neeem", amikor nem akarta, hogy ő is ott legyenek a vonatos játéknál, ahol mi voltunk.

Hát ilyen lány a mi Natasánk 2 évesen.

Nata szülinapjára készülök, és szeretnék egy babakonyhát neki, az alapja ez az ötlet lesz. Remélem betudom addig szerezni a hozzávalókat. El kell menni az Ikeába hozzá. De valahogy megoldom.

Borongós időjárás uralkodik.
Nem is volt nagy kedvem kimenni reggel, de ovitúrára indultunk. (elvittük Zsombit)
Kicsit csöpörgött, de nem nagyon. Utána bementem a Művházba, hogy félretetessem a Zorán jegyeket, de már csak az első és utsó sorban volt, úgyhogy barátosnémmal lemondtunk róla. Viszont kaptunk 2 gyermekmosoly bérletet. Gyermekelőadásokra egész évre, úgyhogy ennek viszont örülök.
Itt volt Pista bácsi kimérte, hogy hova tegyük az ágyakat, már régóta mondogatta, hogy kiméri, mert ez nagyon fontos dolog, de most véghez is vitte a nagy eseményt. Hálaisten mindenki fekhelye jó helyen van, csak Nata ideiglenes matracát kell máshova tenni, úgyhogy mi zsoltival helyet cserélünk és így a matrac átkeülhet az ágy másik oldalára.

Ma tesóméknál ebédeltünk, tök jó volt ismét nem nekem kellett főznöm, azért reggel csináltam egy gyors madártejet, mégsem mehetünk üres kézzel.
Megint megallapítottam magamban, hogy a gyerekekkel sokkal könnyebb egyedül, mint amikor párban vagyunk, valami érthetetlen okból tiszta hülyék, ha mind2 en jelen vagyunk apjukkal, jó nem mindig, de sokszor. Tegnap a Zsombi nagyot alakított a Sparban. Még sosem volt vele igazán kellemetlen helyzet üzletben, de tegnap borzasztó volt. Persze én voltam a hülye, hogy fél7 kor elindultam velük vásárolni, mert kellett még pár apróság, és igaz apjuk itthon volt, de mivel nem voltunk kinn délután gondoltam, legalább kicsit levegőznek közben. És nosza elindultunk. Mondjuk Zsombi már előtte is elég kezelhetetlen volt, nem is tudom mire számítottam. Úton szépen mentünk, a boltban is elvoltunk, Nata néha ki akart mászni a kocsiból, de azért vissza tudtam gyömöszölni. De amikor fizettünk és már pakoltam, Zsombikámnak elment az esze és nekiállt nekifutásból a földrevetni magát, és a padlón fetrengeni, és mondanom sem kell, hoyg hiába szóltam rá, őhozzá el sem értek a szavaim. Szerencsére rajtunk kívül nagyjából senki sem volt a boltban. Na utána már amikor kimentünk elkaptam a grabancát, jól megdorgáltam és nem tárgyaltam vele egy ideig, még este sem és reggel is sértve voltam. Érzi is a drámát. Ma egy angyal volt, egész nap hajtogatta anya szeretlek.

Pár hete lementünk a Dunára Mosolygóékkal. Nata vízezik.












Stégen...













A fagyizás sem maradhat el.













Az oviban kifestették Zsombit tigrisnek.













Sikondán odaültek apjuk mellé. A két nagy még valahogy fölfogta, hogy nem mehetnek bele a termálvízbe, de Nata beleugrott.

Ma igen jó dolgunk volt, mert nem kellett főznöm. Tök jót sétálhattunk volna, ha nem lenn ilyen nagy szél. Natának ettől a bolond széltől rögtön elkezd a szeme váladékozni, úgyhogy nagyon keveset voltunk kinn tegnap is ma is. Tegnap, én naiv, elindultam vele gyalog az oviba Zsomborért. Jött is szépen kb 50 métert, de mire kiértünk a szélvédett helyről, már kéretőzött fel, úgyhogy cipeltem őt oda-vissza, pedig úgy indultam, hogy vittem a műanyag flakonokat a szelektív gyűjtőbe, ami nem kis kerülő volt. Persze a cipelésben csak az volt a baj, hogynem volt nálam a mei-tai...
Ma már okosabb voltam, reggel mt-ben vittem és nagyon tetszett neki, bebújt a hátam mögé, amikor nagy szél kerekedett, hazafelé el is aludt. Édi volt.

Zsombi nagyon lelkes ovis, nap, mint nap újabb sztorikkal tér haza. Most éppen a Liza a nagy barátja, Yakarisat játszanak. Ma nagy öröm volt, mert útközben az ovi felé találkoztunk Lizáékkal és együtt mentünk odáig. Úgy örülök, hogy Zsombor ilyen szépen visszaszokott, mindig mondja az óvónéni, hogy nagyon jól érzi magát, és szeretik a gyerekek, mert mindig jókedvű, és jókat nevet. A szomszéd néni is rengeteget megjegyzi, hogy hogy szereti hallani ahogy röhögnek.

Hétvégén voltunk Komlón, és mivel nem ottalvásra készültem, ellenben Zsoltival, ezért kissé durcásan indultam neki, és úgy gondoltam, ha már ott aslzunk akkor legalább menjünk el Sikondára fürdeni. Na, ebből nekem a fürdés annyi volt, hogy Natával bemegyek a gyerekmedencébe térdig és kihalászom a víz alól, ha kell. Viszont szaunáztam, Zsolti meg termálozott, és nagyon jót tett a lábának. Elvittük magunkkal Emesét, nagyon aranyosak voltak a gyerekek, moondtam Zsombinak és Eminek, hogy úgy viselkedjenek, hogyha most nem fogadnak szót és gond lesz velük, akkor többet nem megyünk el ilyen felállásban. Úgyhogy ehhez tartották magukat, és nem is volt gond velük. Jó ehhez hozzá tartozik, hogy lazulhattak is rendesen, mert a medencében rajtunk kivül senki sem volt. Úgyhogy vízbefúláson kívül minden szabad volt. Nata is nagyon élvezte, pedig írtó fáradt volt, mert délelőtt az autóban elaludt, kb fél órát, viszont du nem tudtam elaltatni, így 5 körül már nagyon fáradt volt, de a víz felélénkítette, és simán bírta ő is.

Hát Nata szobatisztaságát meg is el is felejtettem...
Szóval, Nata szobatiszta lesz hamarosan. Igazándiból nem pelusozunk már mert a pisilés teljes biztonsággal megy már a wc-be, mindig szól. Éjjel sem kell pelus. A kakit még nem engedi el olyan könnyen, sokszor kell nekifutni, mire sikerül, és ha nem vagyunk épp itthon, akkor adok neki hozzá pelust. Tegnap itthon is már kb 3x ráültünk a wc-re, mert mondta, hogy "kaka", de nem ment, úgyhogy kiegyeztünk egy pelusban, de mondta negyedszer is és ment a wc-re, nem akart pelusba kakilni, és sikerült is a wc-be pottyantania.

Egyébként ma van apa 40. szülinapja. Kapott egy új pecabotot és egy tortát. Reggel énekeltünk neki, Zsombit is elhoztam az oviból már ebéd után.

Tegnapi képek amik az oviban készültek. Nata evett-ivott.













Osztozkodott Lillával.













Egy asztalnál a 2 gyerek + Lilla és Ágnes













Nata talált magának való játékot.













Natám legújabb szokása, hogy elfekszik a kanapén és kiabál, hogy kaka-kaka. Valószínű ilyenkor vagy pisilt, vagy puppolt, de azonnal ki akarja vetetni a pelust és újat kér, de legalábbis törölgessük meg a fenekét.
Ezen a képen is épp kaibál, hogy "kaka"

Találtunk egy szép nagy sűndisznót anyósomék kertjében, Zsombi némi tartózkodással állt mellé egy fénykép erejéig. Kicsit megszeppenet a disznó, aztán elszaladt.

Tegnap is meg ma is kicsit ott maradtunk az oviban reggel Zsombival, mert újabban megint nagyon anyás korszakát éli a 4 éves kisfiam. Mindig azon sápítozik, hogy miért nem maradok ott vele az oviban. Nem értem egyébként mi szállta meg idén őt, illetve mi zavarta ennyire meg. Tavaly nem foglalkozott ezzel ennyit, hogy én Natával otthon vagyok. Holnap-holnapután mindenesetre jó napja lesz, mert ünnepeljük apja 40. szülinapját és hazahozom, pénteken meg amúgy is ebédutános.
Nata nagyon oldottan viselkedett az ovisok között, mindkét nap leült velük reggelizni, játszott a gyerekek között. Nem tudom mi lett volna, ha esetleg ott akartam volna hagyni. Na, majd jővőre ezt is kipróbáljuk.

Megbeszéltem a főnökömmel, hogy átvesz jővőre folyamatos munkaviszonnyal gyógytornásznak, védőnői státuszomat leépítik. Amikor visszaakarok menni előtte 3 hónappal jelentkeznem kell, és már mehetek is. Úgy tervezem, hogy júl 1-el kiveszem a szabijaimat (kb 2 hó), és szept 1-el beállok. Natára novemberig vigyáz anyu, és novemberben mehet oviba Zsombi csoportjába. Remélem már semmi nem jön közbe addig. Persze idén novembertől visszamegyek a gyógytorna másodállásomba, mert azért Gyesből nem lehet megélni.

Nata egyik nap mondja, hogy "kaka-kaka" és én azt gondoltam, hogy kakilnia kell, ezért kérdeztem tőle, hogy menjünk kakilni a wc-re, mondja ő igen, úgyhogy ráültünk és csodák csodájára belepisilt, nem keveset, hanem rendesen, utsó cseppig (gondolom-nem látok bele:)). És újjabban ez a szokása, hogy reggel és du-i alvásnál, illetve ébredésnél szaladunk a wc-re (ha nem vagyunk túl lusták) és pisilünk és a pelus száraz marad, mert már régóta látom, hogy vízszintesben nem pisil, mindig akkor pisilja tele a pelusát, ha felkelt. Ja, és kb 1 hete már a kaki is a wc-be megy. Persze ezektől függetlenül, még ha szabadon hagynám sokszor pisilne ide-oda, úgyhogy még pelusozunk, csak a reggeli pisi után hagyom szabadon, mert akkor 1-2 órán keresztül nem szokott pisilni.

Ovi után ki szoktunk menni a tóhoz. Valamelyik nap az oviban arcfestés volt, Zsombi oroszlán lett, Sára lepke. Nagyon szeretnek a kavicsokkal játszani mindannyian.








































Nata szalad át a hídon. Nagyon kis édi.

Voltunk Óbányán hétvégén, nagyon jót kirándultunk. A táv kb 6 km volt, Zsombi végiggyalogolta (2x is, mert folyton előreszaladtak és vissza). Natát felváltva cipeltük, hol apa, hol én (az új mt-ben). Nagyon élvezte ő is.








Szép ez a része a Mecseknek, végig egy patak mentén haladtunk. Kerülgettük azt jobbról-balról.


























Nata jól elvolt a meitaiban, jobban mint gondoltam. Ebéd után aludt is egy órácskát benne.

A három nagyról egy alig beállított kép. Körülöttük a csirkék.













Zsombi és Dorka fontos dolgokról beszélgettek közben, mint pl. Zsombi te ki tudod mondani, hogy "tégla"?. :) Úgy látszik az ovisok ilyenek. Egyszer csak kézenfogták egymást és onnantól egy darabig kézakézben gyalogoltak. Nagyon jól elvoltak.













Kicsit padlót fogtam, mert felhívtak a kolleganőim, hogy egy statuszt megszűntetnek január 1-től, és igaz, hogy időrendben én vagyok a legkevésbé esélyes a 15 évemmel, de gyorsan döntenem kell,visszamenjek-e vagy maradjak. Mondjuk Gyed-Gyes alatt nem mondhatnak fel, viszont ha visszamegyek akkor rögtön. Na, hétfőn be kell lépjek a főnökömhöz, hogy mire számíthatok.

Csak annyit akartam bejegyezni, hogy Zsombi tegnap reggel egy tündér volt, már útközben mondta, hogy anya ma nem fogok sírni. És így is volt, már otthon nagyon kézséges volt az öltözködésnél, ez azt jelenti, hogy szó nélkül felvette amit adtam neki. Ahogy odaértünk már izgalommal lesett be a csoportba, hogy mi folyik ott, és alig várta, hogy kész legyünk már ment is. Körben ültek a szőnyegen a mesesarokban, és óvónéni rögtön az ölébe vette, és már együtt mutogatta a többivel amit a kis versikéhez megtanultak.

Nata viszont tegnap nagyon nyűgös volt, vagy az idő, vagy a foga vagy beteg lesz, nem tudom, de egész nap sírt, csak rajtam lógott. Kikészít vele. Úgy sütöttem palacsintát, hogy magamra kellett venni. Pedig anyu itt volt velünk, de nem kellett neki, mutogathatott neki bármit, kutyát, játékot, könyvet. Már kinn az utcán kezdte, nem volt jó neki sem a kocsiban, sem gyalog. Persze ha cipeltem volna az jó lett volna, de azért egész reggel nem cipelhetem, úgy hogy kezemben még a babakocsi is. Ja, és mondta anyu, hogy viszi, adjam oda neki, de anyu sem kellett. Na,jól van nem részletezem, ez ment egész nap, és délután már engedtem amikor ciciért könyörgött, mert gondoltam kicsit megnyugszik, hát sajna csak kb negyed órára nyugtatta meg, már újra ciciért könyörgött.

Amúgy meg szomorú vagyok, mert Zsolti elment Győrbe focizni,( ő nem fog focizni, csak csapatvezető, szervező) ha esetleg továbbjutnak akkor ott is alszanak. Úgy legyen! Mert persze hiányzik, de ő mindig olyan boldog, ha jól szerepel a csapat. Szívvel-lélekkel csinálja amit csinál.
Október elsején lesz 40 éves, még nem tudom mit vegyek neki. Első számú ötletem, egy pecabot.

Na, felébredtek a gyerkőcök. Zsombi már kérdezte, hogy anya ilyenkor már nyitva van az ovi? És mondta, hogy ne olyan későn menjünk oda, mint szoktunk, mert neki már akkor nem marad ideje játszani. 8.50-re, 9-re szoktam vinni, és olyankor már ált. pakolnak rögtön nekiállnak reggelizni.

Nálunk még mindig az óvóda, illetve Zsombor visszaállása a téma. A múlt heti nagy ordítása után, kitaláltuk, hogy most vigye inkább apa, akkor hátha könnyebb az elválás. Ma apa vitte. Üvőltött ma is. Viszont amikor mentem érte, mondta az óvónő, hogy ahogy apa lelépett megszűnt minden baja, és egésznap elvolt. Evett, játszott, és ami a lényeg, hogy jókedvű és felszabadult volt. Mondta az óvónéni, hogy kétszer kért levest, a másodikat (sajtos tészta) nem ette meg teljesen, de jól evett. Ehhez képest 2-kor (miután elmosogattam, és rendet raktam) kijelentette, hogy ő éhes. Mondtam neki, hogy engem nem érdekel, most megvárja míg uzsizunk, mert most pakoltam el, és tudom, hogy sokat evett az oviban, sőt még itthon is evett velünk. Bele is nyugodott, de kb fél óra múlva "anya, úgy megéheztem..." Na, jól van adtam neki egy kis mákos tésztát. Megette, lefeküdt és elaludt. Úgyhogy most mindkettő gyermek alszik. Ennél jobb a világon nincs.


Na néhány sort írok a 4 éves nagyfiúnkról:
Nem nagy gyerek, de formás, izmos. 15,5 kg, 102 cm (ez csak kb). 104-es ruhákat hord, és 25-26-os a lába. Kedvenc ruhái: a focimeze, és minden ami sportos. Sokszor csak azt hajlandó felvenni amin szám van. Cipőben egy Nike magasszárú sportcipő a favorit, igaz ez inkább téli. Sokszor beöltözik itthon mezbe, felveszi ezt a cipőt, meg apja boka és csuklószorítóit, és focizik a nagyszobában, ez azt jelenti, hogy esik-kel, és kiabál, miközben persze rugja a labdát. Hálaisten azért elég light-osan. Múltkor mindehhez felvette még az úszósapkáját és az én síszemüvegemet.
Nagyon jól mozog, ügyes, ezt nem csak mi látjuk, hanem az óvónők is mondták, játszótéri ismerősök stb. Néha azt gondolom, hogy túl merész is, és mi hagyjuk, talán jobban óvatosságra kéne nevelni, de azért azt sem szeretnénk, ha képességeinem bontakozhatnának ki. Egyedül biciklizik 2 kerekűvel, a hintában szinte vízszintesig hajtja magát, a mozgó hintából kiugrik, repül több métert és közben látom az arcán, hogy élvezi. Mindenhova föl és lemászik (mondjuk ebben a 2 éves húga sem semmi). Fölmászik a több méter magas falra (kibiztosítva).
Nagyon bírja a lovakat, először kicsit megilletődve állt mellettük, de aztán megbátorodott, és szívesen lovagol (csak futószáron!). A kutyáktól viszont fél, és szerintem a macskáktól is. Kezdetben főleg a Fanni (Móni barátnőmék kutyája-labrador) hangjától ijedt meg, amikor kb 10 hónapos volt, de nagyon. Pedig annyira igyekeztünk , hogy ne féljen a kutyáktól. De ő akkor az erős a hangoktól(beleértve a kutyaugatást is) még megijedt, és a Fanni amúgy is olyan kajla eb, felugrált, csaholt, örült nekünk. Zsombi meg halálra rémült a nagy hangjától és nagy testétől. mondjuk néha én is megrémülök, amikor rohan a lebegő füleivel felém, ezerrel.
Gondolkodom még mit tud, de hirteln más nem jut eszembe.
Viszont nem érdekli a rajzolás egyáltalán, néha fest a mamával, de nem szeret rajzolni, nem is tud.
Hatalmas önbizalma van, ő mindent tud. Múltkor firkált egy lapra, és mondja nekem "nézd anya tudok írni", megnéztem,és egy sorban, egymás mellett majdnem egyforma kriksz-krakszok, tényleg első ránézésre, mintha betűk lennének. Kérdezi tőlem: "anya mit írtam ide?" ...Édes pofa. De tud tölteni a tejes dobozból, segít a palacsintatésztát és egyéb dolgokat keverni, pogácsátszaggat, mindenhol ott van és minden érdekli.
Imádja a könyveket: Anna és Petivel kezdtük, de szereti Marék Veronika könyveit is, és a népmeséket. Az ismeretterjesztő gyerekkönyveket is. Nagyjából mindent. Imád diavetítőzni, mindenevő.
Kedvenc játékai: a duplo , autói, mostanában kezd puzzle-zni, társasozni. Nagyon szeret gyurmázni, szerelni. Mindenbe bele lehet vonni, általában mindig van kedve mindenhez.

Nem kell könyörögni, hogy jöjjön fürdeni, enni, lefeküdni. Minden területen vannak számára érdekes dolgok. Általában azért kell könyörögnöm, hogy kijöjjön a vízből.
Ha indulunk a játszótérről, akkor először mondom nekik, hogy lassan megyünk, ezt mondogatom, és akkor pár perc múlva jön is. Szerintem könnyen kezelhető átlalában, persze vannak rosszabb időszakai, amikor direkt elszalad, és az ellenkezőjét csinálja mindennek, amit kérek tőle.

Ok nélkül nem durva (kivéve a tesójával), ha valaki nagyon nem hagyja békén, akkor odacsap. De ő nem kezdeményez durvaságot. A húgával sokszor durva, sokszor minden előzetes kiváltó ok nélkül lök egyet rajta. De egyre kevesebb az ellene irányult rossz mozdulata, lassan megbocsát neki, hogy itt van velünk. Sőt sokszor egyenesen imádja, ölelgeti, becézgeti, csókolgatja. Úgyhogy Nata kap hideget-meleget a báttyustól.

Rossz hetünk volt. Zsombikámnak nagyon nehéz a beszokás ismét. Ha ezt előre tudom, nem veszem ki nyár elején olyan hamar. Másik, hogy egész nyáron velem volt. Ő sosem megy mamákhoz, mert általában a mama jön hozzánk, vagy együtt megyünk a másik mamáékhoz. És én csak azért, hogy szokja nem hagyom másra. Pedig sokszor gondoltam magamban, hogy Zsombi mennyire leszokott már rólam, mert tényleg úgy tűnt. Eljátszik egyedül, itthon is játszótéren is, ha elmegyünk valahova barátokhoz, mamáékhoz ott is rögtön feltalálja magát, nem lóg rajtam. Szinte csak akkor jött hozzám, amikor valami sérelme volt. Ehhez képest hideg zuhanyként ért hogy az ovit mennyire elutasítja. Na, de majdcsak visszaszokik a drágám. Ma reggel volt a legrosszabb, mert nagyon sírt, alig tudta az óvónő leszedni rólam, borzasztó érzés volt, már én is elsírtam magam amikor kiértünk Natával. Bezzeg Nata, őt alig tudom az oviból elhozni, megy be a szobába leül a kisasztalokhoz, és onnan alig tudom elrángatni. Őt nem zavarja tömeg, a hangzavar. Ő erre sosem volt érzékeny, Zsombor igen.

Vettünk ám új fényképezőt, majd teszek fel képeket.

Zsombi szülinapját megünnepeltük, már egy hete. 4 éves nagyfiam elkezdte az ovit a héten. Úgy látom újra vissza kell szoknia. Tegnap ott akartam altatni, de hívtak, hogy negyed óránként sír a gyerek és azt mondja fáj a füle, utána fáj a hasa, és ők sem tudják eldönteni, hogy tényleg a füle fáj-e vagy csak anyahiánya van. Mindenesetre elhoztam, és megbeszéltük, hogy a héten hazajön ebéd után. Nem tudom nem korai-e még a jővő hét az ottalvásra. Nekem mindenesetre elég nehézkes őt pont 12-kor elhozni, mert ugye reggeltől délig nem flangálhatok kinn natával, már csak a főzés miatt sem, de hazarohanni, főzni és visszarohanni az akkor már félholt Natával az oviba.... Úgyhogy arra jutottam egyszerűbb, ha nem is megyünk oviba. Vagy köztes megoldás: hétfőtől-csütörtökig jár, pénteken egyáltalán nem viszem. Na, mindenesetre nem gondoltam, hogy szinte elölről kell kezdeni a beszokást.

Voltunk az Afrika múzeumban. Borzasztó volt, unalmas és drága. Egyetlen jó volt benne az esőerdő imitáció, ez a kép is ott készült. Gyereknek tetszett. Nekünk is, igaz, Zsolti megjegyezte, hogy ezért a mi gyerekkorunkban még nem kellett fizetni. Na, azért ez sem volt egy nagy durranás. Viszont Zsombinak ez a nap volt a legjobb, mert a múzeumba külön biciklivel jött, kétkerekűvel, oda-vissza kb 5 km volt. Nagyon büszke volt magára.




Nata már fáradt. Szerettem ahogy hozzámsimult.













Badacsonyról lefelé útközben készült.













Badacsonyból visszafelé már gyalog mentünk, Nata háti hordozóban, egy darabig apa cipelte, aztán amikor Zsombi is elfáradt, akkor cseréltünk.

Jaj, még folytatnám a nyaralási beszámolót, de most nincs már erőm a képekkel vesződni.
Tegnap volt Zsombi 4 éves, olyan boldog volt. Nagyon jó nap volt, mindannyiunknak. Sajna fényképezni nem tudtam, mert Natókám Fűzfőn kiverte a kezemből a gépet, és gallyra ment. Annyira nem szomorkodunk miatta, mert már akartunk venni másikat, de azért sajnálom.

Badacsonyban ezzel a dzsippel mentünk fel a kilátóra. Majd ott Natát megszoptattam, és visszaballagtunk, útközben betértünk egy borozóba, megkóstoltuk a helyiek borát (felejthető volt).









Nata már nagyon jól iszik pohárból.














Nata szopik, Zsombi bújik. Nata általában utálja, ha Zsombi is részt vesz a szopásban, szeret(ne) engem kisajátítani.











Ijjájúgy élvezem én a strandot...





























Voltunk a keszthelyi Festetics kastélyban. Imádom a fákat, ez itt rögtön megihletett, Zsombikámnak sem kellett kétszer mondani, hogy másszunk fel rá.










Ezt a képet is a kastélykertben csináltam, meg is kérdezte egy segítőkész anyuka, hogy segítsen? lefényképezzen minket? De mondtam neki, hogy köszönöm, csak játszom. Szeretek ezzel próbálkozni, néha nagyon jó képeket sikerül így csinálni. (Na, ez nem azok közé tartozik.) De Nata nagyon jó rajta.








Fagyizunk.















Közös esti fürdőzés Amandával, már a szállásunkon. Nagyon szép volt az apartman. Nekünk bónuszként még egy 4 éves kisfiú is járt, a háziak kisfia, aki Zsombival jól elzsiványkodott.

Hétvégén otthon voltunk, mármint Zsolti szüleinél. Elvittük anyukámat is, nagyon jól érezte magát. Jó idő volt, nem nagy kánikula, viszont kellemes volt kinn üldögélni. Gyerkőcök jól elvoltak. Zsombi párszor megfürdött a számomra tök hideg medencében. Egy pisszenés nélkül mászott bele, én nem tudom miből van ez a gyerek. És felmászott legalább 2,5 méteres rúdra legalább 10x egymás után. Nata is jól elvolt, homokozott, krétázott, csúzdázott. Jaj, utánozza mindig a nagyokat. Félelmetes.

Az én alaphangulatomat meghatározta, hogy nagyon rosszul éreztem magam a múlt hétvégén, abban a nagy melegben, alig tudtam enni, de szoptatok2-3x , energia semmi. Teljesen úgy éreztem magam, mint terhesen Natával, és persze újra elkapott a vágy egy újabb kisbaba iránt. Szóval egyáltalán nem bánnám, ha teherbeesnék, de spirál mellett nehéz lesz:) . Másik, hogy anyagilag sem állunk úgy, hogy nekünk olyan nagyon vállalnunk kéne egy harmadik gyereket. Pedig annyira szeretnék. Igazándiból nem is tudom felmérni, mennyivel nagyobb teher három gyerek, mint 2. Mármint anyagilag. Mindenesetre a lakásunk kicsi lenne az biztos. Zsoltinak sincs ellenére, csak neki is mindig az anyagi vetülete ugrik be, és félünk. Illetve elég nagy merészségnek tartjuk a harmadik gyerek vállalását. Másik, hogy jó lenne, ha kicsit dolgoznénk, anyagilag is és egy kis változatosság kedvéért is. De mire visszamennék, és újra várandós lennék, eltelik újabb 1-2 év, addigra meg már lassan 40 leszek. Kár, hogy nem ismerkedtünk meg legalább 5 évvel hamarabb.

A kánikula a tetőfokára hágott. Délelőtt tegnap is meg ma is kimenekeltünk a strandra. Gyerekek imádják. Zsombi már elég jól úszik víz alatt. Olyan kis vagány, felveszi az úszószemüveget és már merül is. Nata is megtanulta víz alatt kifújni a levegőt, persze ő nem merül le teljesen, de bedugja a száját a víz alá, és ott fújja ki a levegőt, nagyon bátor ő is, imádja, ha húzgáljuk a vízen. Kis vizicsibéim. Délben szoktunk hazajönni, Nata már az autóban elalszik és általában 3ig alszik is. Zsombi csak ebéd után, de őt sem kell nagyon bíztatni. Hálaisten Zsolti a héten itthon van. Négyesben nagyon jó strandolni, jut egy kis idő magunkra is.

Esténként lemegyünk a játszóra fél6-7-fél8-ig. Elég családias a hangulat, nagyjából ugyanazok járnok oda, persze néha vetődik oda idegen is , de általában mindenki ismer mindenkit, és más játszóterekhez képest elég jó a résztvevők színvonala, magyarul alig van bunkó gyerek-anya páros.
Múltkor amikor odaértünk Nata rögtön hintázni akart a laphintán, (mert persze a beülős hinta neki nem jó), persze Zsombi is hamar kedvet kapott, én mondtam neki, hogy szépen megvárja most míg Nata egy kicsit hintázik, úgyis pár perc alatt megunja. Erre Zsombikám leült és mondta nekem, "jól van anya én várok a sorsomra". Valamelyik reggel meg mondta Natának, hogy "Nata ne csinálj ilyeneket, mert kihúzod belőlem a gyufát."

Sajna mostanában megint nem fényképeztünk.

A múlt hétvégén itt voltak kollégiumi szobatársaim. Az egyik lány most várja az első babáját, a másiknak a kisfia Olivér, annyi idős, mint Zsombi. Nagyon jó volt az a nap, a gyerekek is élvezték. Jó lenne sűrűbben találkozni.



























Zsombi, Nata, Olivér elmélyülten játszanak.