Hétvégén otthon voltunk, mármint Zsolti szüleinél. Elvittük anyukámat is, nagyon jól érezte magát. Jó idő volt, nem nagy kánikula, viszont kellemes volt kinn üldögélni. Gyerkőcök jól elvoltak. Zsombi párszor megfürdött a számomra tök hideg medencében. Egy pisszenés nélkül mászott bele, én nem tudom miből van ez a gyerek. És felmászott legalább 2,5 méteres rúdra legalább 10x egymás után. Nata is jól elvolt, homokozott, krétázott, csúzdázott. Jaj, utánozza mindig a nagyokat. Félelmetes.

Az én alaphangulatomat meghatározta, hogy nagyon rosszul éreztem magam a múlt hétvégén, abban a nagy melegben, alig tudtam enni, de szoptatok2-3x , energia semmi. Teljesen úgy éreztem magam, mint terhesen Natával, és persze újra elkapott a vágy egy újabb kisbaba iránt. Szóval egyáltalán nem bánnám, ha teherbeesnék, de spirál mellett nehéz lesz:) . Másik, hogy anyagilag sem állunk úgy, hogy nekünk olyan nagyon vállalnunk kéne egy harmadik gyereket. Pedig annyira szeretnék. Igazándiból nem is tudom felmérni, mennyivel nagyobb teher három gyerek, mint 2. Mármint anyagilag. Mindenesetre a lakásunk kicsi lenne az biztos. Zsoltinak sincs ellenére, csak neki is mindig az anyagi vetülete ugrik be, és félünk. Illetve elég nagy merészségnek tartjuk a harmadik gyerek vállalását. Másik, hogy jó lenne, ha kicsit dolgoznénk, anyagilag is és egy kis változatosság kedvéért is. De mire visszamennék, és újra várandós lennék, eltelik újabb 1-2 év, addigra meg már lassan 40 leszek. Kár, hogy nem ismerkedtünk meg legalább 5 évvel hamarabb.

A kánikula a tetőfokára hágott. Délelőtt tegnap is meg ma is kimenekeltünk a strandra. Gyerekek imádják. Zsombi már elég jól úszik víz alatt. Olyan kis vagány, felveszi az úszószemüveget és már merül is. Nata is megtanulta víz alatt kifújni a levegőt, persze ő nem merül le teljesen, de bedugja a száját a víz alá, és ott fújja ki a levegőt, nagyon bátor ő is, imádja, ha húzgáljuk a vízen. Kis vizicsibéim. Délben szoktunk hazajönni, Nata már az autóban elalszik és általában 3ig alszik is. Zsombi csak ebéd után, de őt sem kell nagyon bíztatni. Hálaisten Zsolti a héten itthon van. Négyesben nagyon jó strandolni, jut egy kis idő magunkra is.

Esténként lemegyünk a játszóra fél6-7-fél8-ig. Elég családias a hangulat, nagyjából ugyanazok járnok oda, persze néha vetődik oda idegen is , de általában mindenki ismer mindenkit, és más játszóterekhez képest elég jó a résztvevők színvonala, magyarul alig van bunkó gyerek-anya páros.
Múltkor amikor odaértünk Nata rögtön hintázni akart a laphintán, (mert persze a beülős hinta neki nem jó), persze Zsombi is hamar kedvet kapott, én mondtam neki, hogy szépen megvárja most míg Nata egy kicsit hintázik, úgyis pár perc alatt megunja. Erre Zsombikám leült és mondta nekem, "jól van anya én várok a sorsomra". Valamelyik reggel meg mondta Natának, hogy "Nata ne csinálj ilyeneket, mert kihúzod belőlem a gyufát."

Sajna mostanában megint nem fényképeztünk.

A múlt hétvégén itt voltak kollégiumi szobatársaim. Az egyik lány most várja az első babáját, a másiknak a kisfia Olivér, annyi idős, mint Zsombi. Nagyon jó volt az a nap, a gyerekek is élvezték. Jó lenne sűrűbben találkozni.



























Zsombi, Nata, Olivér elmélyülten játszanak.

Anyukám és az imádott kisöccse.

A hónap elején Szentendrén voltunk anyu öccsénél. Próbáltunk pár közeli képet csinálni a gyerekekről, amiről Katica tud festeni egy portrét. A gyerekek mintha értették volna, tök édin pózoltak, Bori (unokatesóm) ölében.

Kötélmászókán.














Emi, Zsombi, Dani.














Nata felülről fényképezve, meg kell zabálni.














A játszótéren Kriszti barátnőmmel.














Ez a kép kissé homályos, de az egyik kedvencem, olyan édesek rajta, és nem beállított kép, ők feküdtek be ilyen egyformán ebéd utáni pihenésre. Persze dvd-t néznek.












A paksi strandon Emivel.

Nata báliruhában ismerkedik a cicával.













Esküvő előtt a fiús háznál gyülekeztünk. Mama ölében Nata, középen Emese aki koszorúslány volt, mellette Sarolta, Zsolti unokatesójának a kislánya.












Nata próbál szabadulni anyósom öléből.

Zsombi menetfelszerelésben.

Valamelyik hétvégén lenn voltunk tesóméknál, Tünde emelgette a gyerekeket, ők meg nagyon élvezték. Szegény Tündének Zsombit is fel kellett dobnia párszor, mert persze ő sem maradhat le semmiről.

Ez még gyereknapon készült, miközben igyekeztünk ki a programokra.

Marhára ráérek, cserélik az ablakot, én meg behúzódtam a szobába. Gyerekek anyunál vannak Zsolti dolgozik. Nem tudom anyu, hogyan tud főzni tőlük.
Teszek fel pár képet, mert végre letöltöttem a gépről.

Itt már kivették az ablakot a konyhában.

Változtattam a profilképen. Most Zsombi van rajta 1 éves korában, azaz lassan 3 éve készült a kép. Jaj, mennyi minden megváltozott azóta. Mennyi közös élménnyel lettünk gazdagabbak. Milyen jó hogy még ilyen picik. Már Nata is egyre önállóbb, lassan kinövünk ezekből a csecsemős dolgokból, mint etetés, vetkőztetés, stb. Etetni a kisasszonyt már szinte nem is kell, illetve nem lehet, mert nem engedi. Vetkőzik, nadrágját, cipőjét, zokniját. Csak a bodyjából nem tud kibújni. De küszködik vele, olyan kis önálló. Öltözni is akar, minden rongyba belebújik, mindegy , hogy kié és hova való, ő felveszi, vagy a nyakába, vagy a fejére, vagy belebújik. Múltkor az apja gyatyájával a fején jelent meg. De szereti felvenni Zsombi pizsomagatyáját is, persze mindkét lábát szigorúan egy szárába beledugva. Na és a cipőkről ne is beszéljük. Pár napja a játszótéren az egyik anyuka cipőjébe bújt bele, miközben én Zsombikámat próbáltam kifejteni a kötélmászókából.
Úgy látom Natám jobban elvan itthon, ha Zsombi is itthon van, bár Zsombor próbál rajta uralkodni, Natát ez nemigen zavarja. Ritkán van veszekedés. És egyre többet játszanak együtt és szépen egymás mellett is.
Nagyon féltem attól milyen lesz a nyár itthon hármasban, azt gondoltam majd végig veszekednek. Ehhez képest az első két hetet leszámítva, mert az borzasztó volt, sokkal jobban elvagyunk, mint gondoltam. Zsombi lenyugodott, kellett neki 2 hét mire alkalmazkodott az állandó itthonléthez, újra meg kellett tanulnia itthon egész napra lefoglalni magát. Igaz amint lehet kiviszem őket, de heti 3-4 alkalommal muszáj főznöm, és időnkét takarítani is, de jól elvannak itthon is. Zsombi autózik, nézegeti a könyveit, gyurmáznak, rajzolnak, duplóznak. Mostanában kezdtünk puzzle-zni. Igaz még erősen kell irányítani, de már kezdi kapisgálni a lényeget. Ha már nagyon nem tud mit kezdeni magával, akkor dvd-zik, de hálaisten magától nem jut eszébe, hogy bekapcsolja, én szoktam neki felajánlani. Főleg amikor Natát lefektetem délután. Zsombor délutáni alvásában már nem vagyok olyan kényszeres, van hogy dvd-nézés közben elalszik, (mint pl. most is), de sokszor nem is alszik. De elfogadja, hogy csöndben kell lennie, amíg Nata alszik. Illetve nem kiabálhat, és nem zajonghat.

Anyósomékkal való vitán elég nehezen tettem túl magam, de tegnap itt voltak nálunk, és hála isten tudtam normális lenni, ők is nagyon előzékenyek voltak, és kissé bűnbánóak is. Zsombi elment velük a strandra, pár órát töltöttek együtt, amikor megjöttek nagyon dicsérték, hogy milyen jó kisfiú volt. És tudom, hogy az is volt. Általában véve tök normális, néha meg rosszalkodik. Mint minden normális gyerek. Tud ész nélkül üvöltözni, szófogadatlan lenni stb. Nem gondolom, hogy elfogult vagyok vele, de tök elégedett vagyok a viselkedésével, az esetek 80-90 %-ban. A többivel meg úgy vagyok, hogy senki sem tökéletes. Nata meg egy angyal. Bűbáj, cica. Bújik, simogat. Egy agresszív mozdulata sincs. Csupán a hangjával harcol. Ha valami nem tetszik neki, akkor odakiált bárkinek. Egyfolytában halandzsázik, olyanokat mond, hogy annak se füle-se farka, de ő nagyon határozottan állítja. Néhány mások által is felismerhető szót is mond, mint pl. apa, anya, eper, vau, baba, adjál, gyeje (gyere), mama, persze a didi is megy és még néhány hasonló . zsombi után általában mindent megismétel. Ritkán fűz össze két szót, de előfordult már pl. anya gyeje vagy ké(kérek) didi. Nem nagyon ragoz. Zsombi ennyi idősen már kicsit szebben beszélt, és ő sem volt az a kifejezetten hamar beszélő fajta. Viszont Nata mászókázásban, csúzdázásban, lépcsőzésben simán lepipálja a korosztályát. Múltkor azt néztük Zsoltival, hogy az 5 éves unokatesója nem mert felmászni arra a mászókára amire ő simán, nagy öntudattal elindult. De Ata aki 3,5 éves sem mászik olyan gördülékenyen, mint Natánk. a csúzdákon visszafele felmászik, igaz ezt a mutatványát, csak mezítláb tudja bemutatni, amikor kicsit tapad a talpa.