De jó egy kis csend...Gyerekek alszanak, házfelújítóknak hétvége van.
Egész héten házat néztünk és spekuláltunk, én már ennyitől kimerültem, nem is tudom, hogy bírnám, ha tényleg belevágnánk. De hát megvagyunkőrülve egy kis kertért.

Tegnap délután míg dolgoztam Zsolti volt a gyerekekkel és kkicsit aggódtam, mert úgy mentem el, hogy Nata üvöltött, nem tudott elaludni, Zsoltinak fájt a feje. Siettem haza (4,5 óra) és felkészültem egy feszült, fáradt apára, két pörgős kisgyerekre és egy hatalmas kuplerájra. Erre mindenki jókedvű volt és palacsintaillat terjengett a lakásban. Zsolti mondta, hogy nagyon aranyosak voltak és kitalálták, hogy palacsintát sütnek 3-an. Nagyon finom lett, igaz csak egy maradt nekem, de nagyon jól esett. Úgyhogy apának pirospont.

Most viszont gyerekek felébredtek és elviszem őket usziba, mert kinn még mindig rohadt nagy a szél.

Jó kis hét volt/van. Csinálják a ház szigetelését (panelprogram) fúrna-faragnak, gondoltuk átmegyünk nappal anyuhoz, legalább Nata nyugiban tud délután aludni. Erre anyunál a földszinti lakó lakásfelújít, és egésznap verte a falat, brutál hangja volt. Nata is csak úgy tudott elalduni, ha letakartam a fülét. Viszont amikor már elaludt, akkor a jó is háttérzajban durmolt 2 órát.
Viszont ma március 11-én reggelre behavazott, nem kicsit...De legalább a szigetelőfiúk nem jöttek.
Tegnap reggel 7-kor már az erkélyünkön állt egy kedves legény, egy másik meg a konyhablakban gimnasztikázott. Halál ijesztő volt (4.emelet). Gyerekek kiültek a konyhapultra és figyelték a bácsit. Zsolti meg behívta az erkélyen állót egy kávéra. Mint kiderült egy régi jó ismerőse.

Zsombi már egy jó ideje szokatlanul nehezen kezelhető (velünk szemtelen, Natát bántja) már mélyen magunkba néztünk, hogy vajon mitől ilyen a gyerek, persze -főleg én- mindenféle teóriát gyártottam. Aztán lassanként összeállt a kép. Óvódában kiderült sírdogált,főleg amikor a saját óvónénije, dadusa kiment és átjött a másik csoport óvónénije vigyázni rájuk, és mesélték az óvónénik, hogy bizony megviselte a gyereket a farsangi nagy csoportjárás. Akkor nem mondták, és Zsombi sem panaszkodott itthon. Azt hogy sírt az oviban azt is a dadus mesélte, amikor kérdeztem Zsombitól, "miért sírtál kisfiam?" erre ő azt válaszolta kérdezzem meg az óvónénitől. Nem is nagyon tudja ő még ezt szavakba foglalni. Már előre féltem, hogy mi lesz most pénteen amikor márc 15. alkalmából a szomszéd csoporttal együtt ünnepelnek. Kérdeztem óvónénit miit gondol mi a jobb ilyen esetben, ha otthon tartom, vagy vigyem. Nem igen adott egyértelmű választ. Zsombival kedd este sokat beszélgettünk a pénteki közös műsorról, és mivel nem éreztem rajta , hogy tartana tőle, úgy gondoltam megy oviba, annyi, hogy ebéd után eljön, Pénteken amúgy is ebéd utános.
Szerda reggel éreztem hogy meleg, 37,3 volt és úgy gondoltam, hogy jó akkor kijelentem a hétre, kihagyjuk a pénteki közös ünneplést. Kap egy hét szabit. Már mondogatja, hogy anya nincs már semmi bajom, kár volt egész hétre kijelenteni. Szóval vannak pillanatok amikor már menne.

Na, a képekről meg nem is írtam.
Az egyik képen Zsombi a barátnőjével Lizával, nagy cimborák. Liza idősebb is meg magasabb is, de olyan édesen eljátszanak együtt, és nagyon ragaszodnak egymáshoz. Ez a barátság az oviban szővődött, előtte nem ismerték egymást.

Február kimaradt...

Megvolt a farsang az óvódában. Zsombi indián volt. Illetve Yakari. Ilyenkor már reggel felöltik a jelmezt a gyerekek, egész nap abban vannak, járják a csoportokat, megnézik egymást, majd az alvás után fél3-kor lehet menni újra öltöztetni, 3kor kezdődik a jelmezes felvonulás, utána a lakoma és tánc, de minden csoport külön-külön a saját szobájában, nem össznépi banzáj, hálaisten. Jól érezte magát, bár tudom, hogy amikor a csoportok egymás csopszobáit járják, azt nem szereti, az már neki sok, mondta is az óvónéni, hogy végig a kezét fogta. Idén elvittük Natát is, már csak azért is mert nem volt anyu itthon, meg már úgy éreztem, hogy neki is tetszene, így is volt, még táncolni is beállt. Halálos ahogy táncol, majd egyszer felveszem.
Zsoltit megműtőtték 8-án, azóta is itthon van, biztos azért sem írtam, meg sok a beteg is.
Minden simán ment a műtét és lábadozás körül. Talán még 15-e hetében itthon lesz és utána megy dolgozni. Élvezem, hogy itthon van, így azért könnyebb.
Közben Nata leszokott a ciciről. Már lassan tényleg nagylány :), se peló, se cici. Azért nem gondoltam, hogy hamarabb lesz szobatiszta, mint cicimentes. És tök édesen beszél. Bár még egyszerűen fogalmaz, de érthetően, és általában mindenki megérti, nem kell fordítani. Visszamondja a meséket, a dalokat, versikéket, persze nem egyedül az elejétől a végéig, hanem együtt mondjuk, de látom, hogy minden a fejében van. Számol tízig, ötig mutogatja az ujjával is, és tudja hány éves ő (2), Boribon (3), Zsombi (4), Emese (5), Csongor (10). Ezeket összevissza keverve, kezével is mutatva mondja, és nem téveszti el.
Április elsején megyünk a bölcsibe. Azt tervezem, hogy csak délelőtt marad ott, addig én a betegeket lerendezem, és az egész délután szabad. Pénteken meg egyáltalán nem vinném, mert délután már Zsolti hamar hazaér, és akkor ő lesz a gyerekekkel.

Jaj, mit is akartam még... Ezen kívül már csak a szokásos dolgok történtek, voltunk Komlón a nagyszülőknél, és kb 2x usziban, nagyon édesek, jól érzik ott magukat, Nata is ugrál be a medence széléről a neki amúgy mély vízbe, közben a kezemet fogja. Zsombi meg már a középső medencében egyedül közlekedik, karúszóval.