Tegnap is meg ma is kicsit ott maradtunk az oviban reggel Zsombival, mert újabban megint nagyon anyás korszakát éli a 4 éves kisfiam. Mindig azon sápítozik, hogy miért nem maradok ott vele az oviban. Nem értem egyébként mi szállta meg idén őt, illetve mi zavarta ennyire meg. Tavaly nem foglalkozott ezzel ennyit, hogy én Natával otthon vagyok. Holnap-holnapután mindenesetre jó napja lesz, mert ünnepeljük apja 40. szülinapját és hazahozom, pénteken meg amúgy is ebédutános.
Nata nagyon oldottan viselkedett az ovisok között, mindkét nap leült velük reggelizni, játszott a gyerekek között. Nem tudom mi lett volna, ha esetleg ott akartam volna hagyni. Na, majd jővőre ezt is kipróbáljuk.

Megbeszéltem a főnökömmel, hogy átvesz jővőre folyamatos munkaviszonnyal gyógytornásznak, védőnői státuszomat leépítik. Amikor visszaakarok menni előtte 3 hónappal jelentkeznem kell, és már mehetek is. Úgy tervezem, hogy júl 1-el kiveszem a szabijaimat (kb 2 hó), és szept 1-el beállok. Natára novemberig vigyáz anyu, és novemberben mehet oviba Zsombi csoportjába. Remélem már semmi nem jön közbe addig. Persze idén novembertől visszamegyek a gyógytorna másodállásomba, mert azért Gyesből nem lehet megélni.

Nata egyik nap mondja, hogy "kaka-kaka" és én azt gondoltam, hogy kakilnia kell, ezért kérdeztem tőle, hogy menjünk kakilni a wc-re, mondja ő igen, úgyhogy ráültünk és csodák csodájára belepisilt, nem keveset, hanem rendesen, utsó cseppig (gondolom-nem látok bele:)). És újjabban ez a szokása, hogy reggel és du-i alvásnál, illetve ébredésnél szaladunk a wc-re (ha nem vagyunk túl lusták) és pisilünk és a pelus száraz marad, mert már régóta látom, hogy vízszintesben nem pisil, mindig akkor pisilja tele a pelusát, ha felkelt. Ja, és kb 1 hete már a kaki is a wc-be megy. Persze ezektől függetlenül, még ha szabadon hagynám sokszor pisilne ide-oda, úgyhogy még pelusozunk, csak a reggeli pisi után hagyom szabadon, mert akkor 1-2 órán keresztül nem szokott pisilni.

Ovi után ki szoktunk menni a tóhoz. Valamelyik nap az oviban arcfestés volt, Zsombi oroszlán lett, Sára lepke. Nagyon szeretnek a kavicsokkal játszani mindannyian.








































Nata szalad át a hídon. Nagyon kis édi.

Voltunk Óbányán hétvégén, nagyon jót kirándultunk. A táv kb 6 km volt, Zsombi végiggyalogolta (2x is, mert folyton előreszaladtak és vissza). Natát felváltva cipeltük, hol apa, hol én (az új mt-ben). Nagyon élvezte ő is.








Szép ez a része a Mecseknek, végig egy patak mentén haladtunk. Kerülgettük azt jobbról-balról.


























Nata jól elvolt a meitaiban, jobban mint gondoltam. Ebéd után aludt is egy órácskát benne.

A három nagyról egy alig beállított kép. Körülöttük a csirkék.













Zsombi és Dorka fontos dolgokról beszélgettek közben, mint pl. Zsombi te ki tudod mondani, hogy "tégla"?. :) Úgy látszik az ovisok ilyenek. Egyszer csak kézenfogták egymást és onnantól egy darabig kézakézben gyalogoltak. Nagyon jól elvoltak.













Kicsit padlót fogtam, mert felhívtak a kolleganőim, hogy egy statuszt megszűntetnek január 1-től, és igaz, hogy időrendben én vagyok a legkevésbé esélyes a 15 évemmel, de gyorsan döntenem kell,visszamenjek-e vagy maradjak. Mondjuk Gyed-Gyes alatt nem mondhatnak fel, viszont ha visszamegyek akkor rögtön. Na, hétfőn be kell lépjek a főnökömhöz, hogy mire számíthatok.

Csak annyit akartam bejegyezni, hogy Zsombi tegnap reggel egy tündér volt, már útközben mondta, hogy anya ma nem fogok sírni. És így is volt, már otthon nagyon kézséges volt az öltözködésnél, ez azt jelenti, hogy szó nélkül felvette amit adtam neki. Ahogy odaértünk már izgalommal lesett be a csoportba, hogy mi folyik ott, és alig várta, hogy kész legyünk már ment is. Körben ültek a szőnyegen a mesesarokban, és óvónéni rögtön az ölébe vette, és már együtt mutogatta a többivel amit a kis versikéhez megtanultak.

Nata viszont tegnap nagyon nyűgös volt, vagy az idő, vagy a foga vagy beteg lesz, nem tudom, de egész nap sírt, csak rajtam lógott. Kikészít vele. Úgy sütöttem palacsintát, hogy magamra kellett venni. Pedig anyu itt volt velünk, de nem kellett neki, mutogathatott neki bármit, kutyát, játékot, könyvet. Már kinn az utcán kezdte, nem volt jó neki sem a kocsiban, sem gyalog. Persze ha cipeltem volna az jó lett volna, de azért egész reggel nem cipelhetem, úgy hogy kezemben még a babakocsi is. Ja, és mondta anyu, hogy viszi, adjam oda neki, de anyu sem kellett. Na,jól van nem részletezem, ez ment egész nap, és délután már engedtem amikor ciciért könyörgött, mert gondoltam kicsit megnyugszik, hát sajna csak kb negyed órára nyugtatta meg, már újra ciciért könyörgött.

Amúgy meg szomorú vagyok, mert Zsolti elment Győrbe focizni,( ő nem fog focizni, csak csapatvezető, szervező) ha esetleg továbbjutnak akkor ott is alszanak. Úgy legyen! Mert persze hiányzik, de ő mindig olyan boldog, ha jól szerepel a csapat. Szívvel-lélekkel csinálja amit csinál.
Október elsején lesz 40 éves, még nem tudom mit vegyek neki. Első számú ötletem, egy pecabot.

Na, felébredtek a gyerkőcök. Zsombi már kérdezte, hogy anya ilyenkor már nyitva van az ovi? És mondta, hogy ne olyan későn menjünk oda, mint szoktunk, mert neki már akkor nem marad ideje játszani. 8.50-re, 9-re szoktam vinni, és olyankor már ált. pakolnak rögtön nekiállnak reggelizni.

Nálunk még mindig az óvóda, illetve Zsombor visszaállása a téma. A múlt heti nagy ordítása után, kitaláltuk, hogy most vigye inkább apa, akkor hátha könnyebb az elválás. Ma apa vitte. Üvőltött ma is. Viszont amikor mentem érte, mondta az óvónő, hogy ahogy apa lelépett megszűnt minden baja, és egésznap elvolt. Evett, játszott, és ami a lényeg, hogy jókedvű és felszabadult volt. Mondta az óvónéni, hogy kétszer kért levest, a másodikat (sajtos tészta) nem ette meg teljesen, de jól evett. Ehhez képest 2-kor (miután elmosogattam, és rendet raktam) kijelentette, hogy ő éhes. Mondtam neki, hogy engem nem érdekel, most megvárja míg uzsizunk, mert most pakoltam el, és tudom, hogy sokat evett az oviban, sőt még itthon is evett velünk. Bele is nyugodott, de kb fél óra múlva "anya, úgy megéheztem..." Na, jól van adtam neki egy kis mákos tésztát. Megette, lefeküdt és elaludt. Úgyhogy most mindkettő gyermek alszik. Ennél jobb a világon nincs.


Na néhány sort írok a 4 éves nagyfiúnkról:
Nem nagy gyerek, de formás, izmos. 15,5 kg, 102 cm (ez csak kb). 104-es ruhákat hord, és 25-26-os a lába. Kedvenc ruhái: a focimeze, és minden ami sportos. Sokszor csak azt hajlandó felvenni amin szám van. Cipőben egy Nike magasszárú sportcipő a favorit, igaz ez inkább téli. Sokszor beöltözik itthon mezbe, felveszi ezt a cipőt, meg apja boka és csuklószorítóit, és focizik a nagyszobában, ez azt jelenti, hogy esik-kel, és kiabál, miközben persze rugja a labdát. Hálaisten azért elég light-osan. Múltkor mindehhez felvette még az úszósapkáját és az én síszemüvegemet.
Nagyon jól mozog, ügyes, ezt nem csak mi látjuk, hanem az óvónők is mondták, játszótéri ismerősök stb. Néha azt gondolom, hogy túl merész is, és mi hagyjuk, talán jobban óvatosságra kéne nevelni, de azért azt sem szeretnénk, ha képességeinem bontakozhatnának ki. Egyedül biciklizik 2 kerekűvel, a hintában szinte vízszintesig hajtja magát, a mozgó hintából kiugrik, repül több métert és közben látom az arcán, hogy élvezi. Mindenhova föl és lemászik (mondjuk ebben a 2 éves húga sem semmi). Fölmászik a több méter magas falra (kibiztosítva).
Nagyon bírja a lovakat, először kicsit megilletődve állt mellettük, de aztán megbátorodott, és szívesen lovagol (csak futószáron!). A kutyáktól viszont fél, és szerintem a macskáktól is. Kezdetben főleg a Fanni (Móni barátnőmék kutyája-labrador) hangjától ijedt meg, amikor kb 10 hónapos volt, de nagyon. Pedig annyira igyekeztünk , hogy ne féljen a kutyáktól. De ő akkor az erős a hangoktól(beleértve a kutyaugatást is) még megijedt, és a Fanni amúgy is olyan kajla eb, felugrált, csaholt, örült nekünk. Zsombi meg halálra rémült a nagy hangjától és nagy testétől. mondjuk néha én is megrémülök, amikor rohan a lebegő füleivel felém, ezerrel.
Gondolkodom még mit tud, de hirteln más nem jut eszembe.
Viszont nem érdekli a rajzolás egyáltalán, néha fest a mamával, de nem szeret rajzolni, nem is tud.
Hatalmas önbizalma van, ő mindent tud. Múltkor firkált egy lapra, és mondja nekem "nézd anya tudok írni", megnéztem,és egy sorban, egymás mellett majdnem egyforma kriksz-krakszok, tényleg első ránézésre, mintha betűk lennének. Kérdezi tőlem: "anya mit írtam ide?" ...Édes pofa. De tud tölteni a tejes dobozból, segít a palacsintatésztát és egyéb dolgokat keverni, pogácsátszaggat, mindenhol ott van és minden érdekli.
Imádja a könyveket: Anna és Petivel kezdtük, de szereti Marék Veronika könyveit is, és a népmeséket. Az ismeretterjesztő gyerekkönyveket is. Nagyjából mindent. Imád diavetítőzni, mindenevő.
Kedvenc játékai: a duplo , autói, mostanában kezd puzzle-zni, társasozni. Nagyon szeret gyurmázni, szerelni. Mindenbe bele lehet vonni, általában mindig van kedve mindenhez.

Nem kell könyörögni, hogy jöjjön fürdeni, enni, lefeküdni. Minden területen vannak számára érdekes dolgok. Általában azért kell könyörögnöm, hogy kijöjjön a vízből.
Ha indulunk a játszótérről, akkor először mondom nekik, hogy lassan megyünk, ezt mondogatom, és akkor pár perc múlva jön is. Szerintem könnyen kezelhető átlalában, persze vannak rosszabb időszakai, amikor direkt elszalad, és az ellenkezőjét csinálja mindennek, amit kérek tőle.

Ok nélkül nem durva (kivéve a tesójával), ha valaki nagyon nem hagyja békén, akkor odacsap. De ő nem kezdeményez durvaságot. A húgával sokszor durva, sokszor minden előzetes kiváltó ok nélkül lök egyet rajta. De egyre kevesebb az ellene irányult rossz mozdulata, lassan megbocsát neki, hogy itt van velünk. Sőt sokszor egyenesen imádja, ölelgeti, becézgeti, csókolgatja. Úgyhogy Nata kap hideget-meleget a báttyustól.

Rossz hetünk volt. Zsombikámnak nagyon nehéz a beszokás ismét. Ha ezt előre tudom, nem veszem ki nyár elején olyan hamar. Másik, hogy egész nyáron velem volt. Ő sosem megy mamákhoz, mert általában a mama jön hozzánk, vagy együtt megyünk a másik mamáékhoz. És én csak azért, hogy szokja nem hagyom másra. Pedig sokszor gondoltam magamban, hogy Zsombi mennyire leszokott már rólam, mert tényleg úgy tűnt. Eljátszik egyedül, itthon is játszótéren is, ha elmegyünk valahova barátokhoz, mamáékhoz ott is rögtön feltalálja magát, nem lóg rajtam. Szinte csak akkor jött hozzám, amikor valami sérelme volt. Ehhez képest hideg zuhanyként ért hogy az ovit mennyire elutasítja. Na, de majdcsak visszaszokik a drágám. Ma reggel volt a legrosszabb, mert nagyon sírt, alig tudta az óvónő leszedni rólam, borzasztó érzés volt, már én is elsírtam magam amikor kiértünk Natával. Bezzeg Nata, őt alig tudom az oviból elhozni, megy be a szobába leül a kisasztalokhoz, és onnan alig tudom elrángatni. Őt nem zavarja tömeg, a hangzavar. Ő erre sosem volt érzékeny, Zsombor igen.

Vettünk ám új fényképezőt, majd teszek fel képeket.

Zsombi szülinapját megünnepeltük, már egy hete. 4 éves nagyfiam elkezdte az ovit a héten. Úgy látom újra vissza kell szoknia. Tegnap ott akartam altatni, de hívtak, hogy negyed óránként sír a gyerek és azt mondja fáj a füle, utána fáj a hasa, és ők sem tudják eldönteni, hogy tényleg a füle fáj-e vagy csak anyahiánya van. Mindenesetre elhoztam, és megbeszéltük, hogy a héten hazajön ebéd után. Nem tudom nem korai-e még a jővő hét az ottalvásra. Nekem mindenesetre elég nehézkes őt pont 12-kor elhozni, mert ugye reggeltől délig nem flangálhatok kinn natával, már csak a főzés miatt sem, de hazarohanni, főzni és visszarohanni az akkor már félholt Natával az oviba.... Úgyhogy arra jutottam egyszerűbb, ha nem is megyünk oviba. Vagy köztes megoldás: hétfőtől-csütörtökig jár, pénteken egyáltalán nem viszem. Na, mindenesetre nem gondoltam, hogy szinte elölről kell kezdeni a beszokást.