A képek még a gépen vannak, olyan nehezen kerülnek át...
Egy kis helyzetkép rólunk.
23-án Zsolti és Zsombor szinte egyszerre lettek lázasak, majdnem 39.
Úgyhogy sok jóra nem számítottam. Másnap reggelre már Nata is meleg volt, ő is 38,5 és39 körüli hőet produált. Folytatódott egész nap, mind3 lázasan. Nekem még délelőtt be volt tervezve egy beteg is és anyuhoz is át kellett szaladnom, úgyhogy itthon hagytam őket 2 órára délelőtt. Vak vezet világtalant. Még az volt a szerencse, hogy általában a 3 közül egynek nem volt láza, mert azért a gyerekekne a lázcsillapító hatásos volt, 24 még Zsoltinak, viszont 25-én Zsolti már hiába kapodta be a gyógyókat, nem ment le a láza csak estére. Köhögnek is, és igaz a gyerekek nem számoltak be fájdalmakról, de Zsolti mondta, hogy neki a torka nagyon fáj.
Mivel 23-án este még volt gyerekrendelés, oda Zsombit még fölvittem, a doktornő megállapította, hogy vírusos a torka és tüneti kezelést ajánlott, lázcsill, köptető, vitamin, stb.
A 24.-e valahogy eltelt, én reggeltől estig pörögtem, még szerencse, hogy nagy dolgokat nem terveztem délutánra-estére a fadiszítésen és könnyű vacsora elkészítésén kívül. Úgyhogy ebéd után Natát letettem, és elkezdük a fát felállítani, nem volt egyszerű, főleg úgy hogy Zsombikám folyamatosan segíteni akart, de nem nagyon tudott. Mire állt a fa, Nata fel is ébredt és díszítettük együtt, nagyon lelkesek voltak. Amikor elkészítettük, rendrakás, egy gyors porszívózás, én gyorsan leporolgattam és becsuktuk a szoba ajtót, hogy a jézuskának átadjuk a terepet. Addig a fiúk és Natas bementek a másik szobába, én meg feldobtam a halat és elkészítettem a rétest. Ez igazán gyors munka volt. Közben megjött anyukám is, aki szenteste mindig átjön hozzánk, mivel ő egyedül él. Még nem volt kész a kaja, de Zsombi már tűkön ült, hogy vajon megjött-e már a Jézuska, olyan édes volt, már kiült a kisszékére az étkezőbe és ott üldögélve várta, hogy mikor mehetünk már be. Úgyhogy úgy 5 körül bementünk és bizony addigra már ott voltak a fa alatt az ajándékok, volt nagy boldogság...Nata kapta végülis a duplo házat, amit közös ajándénak szántam, de Zsolti szerint túl lányos, úgyhogy Zsombi kapott egy parkolóházat még. Nata kapott még egy mei-tai-t és Zsombi egy babaerszényt. Kis játszás után elkészült a kaja és vacsiztunk, szerencsére az étvágyuk nem volt rossz, jó sem, de azért ettek. Anyu mondta este, hogy ő most már lassan hazamegy, mert sok a dolga még, meg ő is várja a Jézuskát. Erre mondja neki Zsombi, hogy "mama akkor nem kell mást csinálnod, mint,becsukod az ajtót, leülsz egy székre és türelmesen vársz, kb 8 percet". És ezt olyan komolyan mondta, mint aki már tud valamit.
Mire este a gyerekekkel ágyba kerültünk, hogy mesélek én totál kidőltem, elaludtam, még a gyerekek előtt úgyhogy Zsolti volt a mesélő. Mire kb 1 óra múlva felébredtem, akkor láttam, hogy a gyerekek alszanak, Zsoltina is hűlt helye, úgyhogy átvánszorogtam a helyemre. Úgy emlékszem akkor éppen mindeni láztalan volt.
Tegnap volt a mélypont. Zsolti már anyuhoz át sem jött, én is soat gondolkodtam menjek-e a gyerekekkel vagy sem. De aztán, elindultunk, útközben vettem észre, hogy az ajándékokat otthon felejtettem, de akkor már nem volt energiám vissza fordulni a nkét gyerkőccel, amúgy is nagy késésben voltunk Fél 1-re értünk oda. Tesómék már ott voltak. Megebédeltünk. És utána kibontottuk az ajándékokat, kezdődhetett a játszás. Zsombi egy Tűzoltó+rendőr állomást kapott, és mamától egy Lego Bionichle robotot, Nata meg egy porcelán baba teakészletet bátyáméktól,és mamától könyveket, úgyhogy kb 6-ra értünk haza, szerencsére tesómék hazahozták Zsombit, mert én Natával hazababakocsiztam és pont elkapott minket egy trópusi vihar, villámmal, égdörgéssel. Apa egész nap itthon kúrálta magát, estére egész jól volt már, azóta sincs láza.

Úgy döntöttünk elindulunk ma mégis Komlóra, már csak azért is, mert két ünnep között is beterveztem betegeket, már nem szívesen variálok rajta. Úgyhogy öltözünk, pakolunk indulunk.

Azt hiszem megállapíthatom, hogy Peti Natasa nincs elájulva az idei téltől. Azon még csak felülkerekedtünk, hogy hideg van, legalább az utcán nem vetkőzik... A télapó még mindig feketelistán van. Még két hét elteltével is időnként eszébe jut, hogy milyen megrázkódtatás érte őt, a bejárati ajtó előtt. Ha egyedül benn hagyom a szobában, akkor sokszor vissza kell érte szaladnom, mert sír utánam, és még mindig van, hogy nem mer kimenni az előszobába, cipelgetjük egyik helyiségből a másikba.
Tegnap elmentünk étterembe ebédelni, oda is mentünk be nagy lendülettel, Nata a lábán, és egyszer csak a szokásos ijedt sírása, tudtam már hogy valahol ott settenkedik a télapó. És akkor észre vettem én is a kb Zsombor nagyságú, de egyébént nagyon szép, igényes mikulásbácsit a sarokban. Többször el kellett mennünk mellette, és Nata a kezünkből bátran szemrevételezte. Még beszélgettünk is róla.
Egyébként meg a téli időjárás is sokkolóan hat a kislányunkra, a hóval sehogysem akar megbarátkozni. Zsombinak is kellett ennyi idősen egy kis idő,míg megbarátkozott a szánkózás gondolatával, de ezt inkább percekben, órákban lehetett mérni, míg Natánál több nap sem elég, ahhoz hogy letehessem a hóba. Tegnapelőtt kimentünk négyesben szánkózni, mert anya és apa is nagy gyerek még, és gondoltuk majd cipelgetjük Natát, ha végképp nincs el, akkor haza hozom.
Zsolti húzott minket a szánkón, Zsombi ült elöl, én meg Natával az ölemben hátul. Persze ezt is sírdogálva és "oda-oda" felkiáltással viselte csak el, miközben mutogatott, hogy szálljunk le a szánkóról és menjünk mi is apa mellé.
Egyébként nagyon apás lett. Amióta dolgozom sokat távolodott tőlem, amit azért annyira nem bánok, mert tényleg nagyon anyás volt. Most sokat vannak apukájukkal, és úgy látom, már jól meg is szokták az új felállást. Anyuval is jól elvan, most, hogy nincs itthon sokat emlegeti.

Ma viszont készülünk kimenni síelni Dunakömlődre, ahol tegnap a nagy hóra való tekintettel beindították a felvonót. Hát a pálya még egy kis havat elbírna, féltem is a lécemet, de majd meglátjuk. Natát ezennel nem visszük, Móni barátnőm elvállalta, remélem jól ellesz vele is, ő még nem vigyázott rá. Zsombit visszük magunkkal.
Amúgy Natusnak jönnek a szemfogai, de csigalassusággal. Tényleg. Van még némi emlékképem, arról, hogy Zsombinak milyen tempóban törtek át a fogai, hát Natáéhoz képest fénysebességgel.
Kb 2 hónapj láttam, hogy egy ponton megrepedt az ínye, és b 2 hete mondhatnám azt, hogy most már nem kell nagyon keresni a szájában azt a fogacskát, mert ha nevet már látszik.(kb 2-3 mm) Viszont közben áttört a fölső ellenoldali is, és naagyon bújik már a másik kettő is. Ezzel meglesz a 16 foga. De még csak 13 van.
Egy olyan édes kis angyal, mindegyőnket simogat, puszilgat. Ha Zsombira mérges, mondja neki, hogy "buta" meg, hogy "mennyé inne", (menjél innen). Persze ez csak az ő szájából aranyos, főleg azért, ahogy mondja: tele indulattal és elszántsággal és mindent elrendezve ezzel a pár szóval. Néha odamegy és megcsípi Zsombit.

Tegnap Nata fenn ült a konyhapulton, mögötte az ablak, amiben pont láttam Zsombit. És azt is láttam, hogy amikor Natát megölelgettem, akkor le sem vette a szemét rólunk. Megkérdeztem tőle, hogy "Zsombi neked rossz érzés amikor Natát szeretgetem?" És rögtön rávágta, hogy igen. És akkor rájöttem, hogy Zsombikámat már sokkal ritkábban kapom el egy ölelésre. Már csak azért is mert olyan sokszor elmélyülten játszik, akkor nem rohanhatok oda, hogy ölelgessem. Meg számtalanszor azt érzem, hogy ki akar szabadulni a kezeim közül, de azért úgy látszik ennek ellenére mégis többször kell őt is szeretgeni. Pedig amikor engedi megszeretgetem, pl fürdésnél, alvásnál, öltözödésnél, mesélésnél. Oh, nem könnyű eligazodni a gyereklelken...

Végre esik a hó!
Zsolti már napok óta várja, és minden reggel csalódott volt, hogy még mindig nincs, többször láttam éjjel is, hogy felkelt megnézni esett-e már. Tiszta gyerek. Nemmondom én is örültem ma amikor láttam reggel a havas tájat. Gyorsan felöltöztünk a gyerekekkel és gondoltam szánkóval megyünk az oviba. Már negyed 9-kor lenn voltunk. De Natám nem akart a szánkóra ülni, sőt még gyalogolni sem nagyon. Úgyhogy még szerencse hogy időben indultunk, mert elég döcögösen haladtunk. A vége az lett, hogy találkoztunk Áronékkal (Zsombi csoporttársa), és Zsombi húzta Áront a szánkón, én meg cipeltem Natát. Hát mit mondjak, elég morcos voltam, mert azért nem könnyű már Nata. Néha leraktam, de nem tudtam eldönteni, hogy fél-e vagy csak lustizik, úgyhogy nem nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, ha nagyon akarta vittem.

Zsombit a héten hazahozom ebéd után, nagyon élvezi. És alszik is itthon. Kis ráhatással.

Tegnap elmentünk a budaörsi Decathlonba és Ikeába. Megvettük az ajándékok nagy részét.
A gyerekek igazán jól érezték magukat. Ez az két hely, ahova szívesen visszük magunkkal őket, mert tényleg szeretne ott lenni. Nata olyan ügyi volt még kakilt is idegen helyen.
Ma délelőtt itt volt Klárika (tesóm első felesége) és mézes kalács figurákat sütöttünk 4-en, két gyerek és mi. Jól sikerültek. Klári szépen kidíszítette őket. Ha elfogy, akor lehet sütök egy újabb adagot.
Utána elfogyasztottuk a vasárnapi menüt: 4 napos lencselevest, sajtos tésztával. Szerencsére ezt a gyors kaját mindenki szereti.

Zsombi pár napja betűket rajzol, teljesen szabályosak (a, e, i, m, n,o, i, l), kérdeztem tőle, "Zsombikám honnan rajzolod ezeket", erre ő mondja "anya nem fénymásolom, magamtól rajzolom". Szóval valahol megtanulta, lehet az oviban, mert Zsolti is azt mondta, hogy ő nem mutatta neki.

Kriszti valamelyik nap kérdezte Natától, hogy Nata akkor neked már nincs is pelusod? Erre Nata: "de... van" és szalad a szekrényhez (ahova eltettem egy pelust hátha még szükség lesz rá) és hozza Krisztinek, nagy büszkén. Amikor az utolsó zacskót megvettem, akkor már éreztem, hogy nem sokáig kell a pelus osztályon vásárolnom, de hogy csak pár darabot használok a nagy csomagból azt nem gondoltam, úgyhogy elajándékoztuk őket.

Már 3 napja alszunk. Döbbenet. Amióta Nata nem szopik éjjel, azóta alszik és nem is jön át. Most nem tudom, hogy a takony miatt nem tudok aludni, vagy azért mert hozzászoktam, hogy nem alszom.

Tegnap délután Krisztivel voltak a gyerekek. Úgy örültem, hogy Nata nem sírt nagyon ébredéskor.
Köszönöm Krisztikém!

Nata olyan sokmindent mond már. Nagyon édi.

Zsombikám ma egyedül vásárolt. Mert mindenképp egy darab szemes rágót akart. Én meg mondtam neki, hogy nem megyek be a boltba egy rágóért, ha kell neki menjen be érte. Mondta," jó, de anya adjál pénzt." Adtam neki 40 ft-ot. És bement. Én utánamentem meglesni, mit csinál, a pénztár mögül figyeltem. Eleinte nem is vett észre. Olyan édes volt, álltak a pénztárnál előtte 3-an, ő volt a 4. És mondta a mögötte álló néninek, hogy "anyuám megengedte, hogy vásároljak egyedül", mosoly, "ezt választottam, nézd!" és mutatja a rágóját. Amikor észre vett boldogan mosolygott. Én majd elolvadtam a gyönyörtöl, hogy milyen ügyes, okos nagyfiú már. Majd kifizette a rágót 5 ft volt , a pénztáros néni nagyon megdicsérte, aranyos volt. És utána megbeszéltük, hogy elmeséljük apának, mamának, Tibiéknek és Krisztinek is, hogy milyen ügyes volt.

Valamelyik vasárnap családilag levonultunk az uszodába.
Apa elvégzi az utolsó igazításokat.











Nata is megkivánta a mélyvizet.













Zsombi karuszóval rójja a köröket.



























Egy nehéz nap délutánja...

Egy közeli Natáról.













Papával...(Zsolti apukája)













És a mamákkal... (Bal oldalon anyukám, jobb oldalon Zsolti anyukája)

A szülinapi ajándék. A kisonyhát kapta tőlünk, az edényeket tesókmétól, a fapizzát Zsolti szüleitől.






























A két éves nagylány.










































Apa egyenruhában a gyerekekkel.
Ritka alkalom, hogy egyenruhában van. Pedig olyan fess benne.











Nata utánoz engem.

Ma nagyon szutyok idő van. A gyerekek tegnap nem voltak kinn egyáltalán, úgyhogy 10 körül mire végre elállt az eső kimentün sétálni. Azt gondoltam, majd milyen jó lesz, de nem volt jó, Zsombi tesztelte az új cipőjét, minden pocsojába belement, pedig próbáltam lebeszélni róla. De azt mondja "anya vízálló a cípőm", meghogy: "de anya, annyira szeretek a pocsolyában lenni" . Na, azért miután már nagyon rápirítottam az utcán, azért kikerülgette, (nagyjából) őket. Egyébént tényleg vízálló a cipője, pedig kb térdig vizesen jött haza. De a harisnyája nem lett vizes. Pedig egy sima dei-tex cipő. (deichmann)

Voltunk hétvégén otthon, mármint apának otthon, de már én is átvettem ezt a szófordulatot.
Jött a télapó, azóta Natasa magán kívül van. Kb 3 nap kellett mire odáig eljutottun, hogy kimerészedjen a bejárati ajtó elé. Szegényem, nagyon megijedt, azóta is bosszankodom magamon, hogy miért nem gondoltam erre, hogy majd ő megijed. Miért nem voltam óvatosabb. Ő is szaladt az ajtóhoz a nagyok után, amikor már vártuk a télapót és kopogtattak. De amint meglátta halálra rémülten sírni kezdett. Végig mozdulatlanul, nyakamba csimpaszkodva, arcát a nyakamba temetve hallgatta végig Emi és Zsombi műsorát. (Énekeltek, Zsombor szavalt- Emi még cigánykerekezett is )

Ma van Nata névnapja. Mesekönyveket vettünk neki, Zsombival válogattunk. Zsombinak nagy szive van, fél könyvesboltot megvettette volna velem Nata névnapjára.:) Boribont ap még mindig, meg egy Tipp-topp és Kipp-kopp-ot. Ezek Zsombinál kimaradtak.

Ez a sok édesség amit télapóra kapnak, már téboly. Jővőre mindenki Télapójának megmondom, hogy csak egy télapó csokit hozzon és ha ezen kívül is szeretne valamit, akkor legyen gyümölcs, mogyoró, mandula, stb, mert azt is imádják. Én már idén is ezt csináltam. És anyósoméknak is mondtuk, nagyon rendesek, mert figyelembe vették kérésünket.

Nata ma éjszaka életében először aludta át az éjszakát. Ez a második hét hogy éjjel nem szopik, nincs helyette se víz se semmi, csak annyi, hogy átjöhet hozzánk és odabújhat. (Az, hogy nincs helyette ivás, az azért fontos, mert legutóbb amikor le akartam szoktatni akkor automatiusan vittem a konyhába inni.MOst is megínáltuk párszor, főleg amior még sírt a ciciért, mert azt gondoltu lehet tényleg szomjas, néha el is fogadott pár kortyot, de nem voltszomjas szeritnem.) Egy hétig kb sírdogált a cici után egyre kevesebb ideig, b egy hét után már nem kérte, csak átjött, kicsit odabújt és ment aludni a szivacsára mellém. De minden éjjel egyre később jött, először fél1-kor, de tegnap éjjel fél5 körül, ma meg már én mentem át fél 7-or, hogy veszi-e még a levegőt. Reggel rögtön cicin kezdünk. De nagyon örülök, hogy ilyen szépen elhagytuk az éjjeli ciciket.

Natámat próbálom újra leszoktatni az éjszaai cicizésről. Eddig sajna általában abba torkollott, hogy hajnalban már nem aludt vissza didi nélkül, ezért megszoptattam, de most szombat óta nem ap, és alszi 6-ig, 7-ig. Eddig minden éjszaka 2x ébredt és egyre kevesebb ideig, és egyre kisebb intenzitással sír. Az biztos, hogy első 2 éjjel a szomszédok is hallották , még nem beszéltem velük.

Valamelyi nap beleöntöttem a kávét a számítógépbe, ezért nincs k betűm, illetve van, de nagyon le kell nyomnom.

Hát ez a karácsonyi ajándékozás, elég sok fejtörést okoz, főleg a nagy fiúknak tesóm "gyerekeinek" ( Tuci, Ricsi) és Dávid, Péter. Kis unokatesóknak viszont imádok ajándékot venni, mert annyi jó játék van. Meg az ő ízlésüket ruhában is ismerem, de a nagyfiúnak nem nagyon merek ruhát venni.

Nyomom a melót ezerrel, jól esik dolgozni, egyre magabiztosabb vagyok újra, ennek örülök.
Már szinte biztos, hogy gyógytórnásznak megyek vissza, akárki is lesz az új igazgató, már a képviselőtestület is tárgyalta, elfogadta az áthelyezésemet. Natának keresek bébiszittert, úgy néz ki találok is, ha nem, akkor Klári (Zsombi csoporttársának anyukája, aki otthon van a 2 éves kisfiával), elvállalta Natát egy héten 2 délelőtt. Ennek azért örülök, mert Klárit nagyon szereti, sokat vagyunk együtt és nyugodt szívvel hagyom nála. Nem kell külön szoktatni. Ha egy idegen ember lenne, akkor őhozzá szoktatni kéne, és rendszeresen találkozni. nekem viszont nem kell rendszeresen , mert általában anyu itthon van. Viszont, ha mennie kell, akkor sokszor váratlanul megy.
Zsolti lábát műtik januárban, úgyhogy megpróbáljuk, majd azt az időt is kihazsnálni, hogy itthon lehessen Natával, amíg dolgozi. Nem tudom miért fázom ennyire a bölcsitől. Annyira szeretném, ha az oviban ezdhetne 3 évesen, mindenkit ismer ott, szereti az óvónéniket, csak könnyebb lenne neki Zsombival együtt lenni, és ha novemberben kezdhetnénk, már elsejével mehetne délelőttre, de nekem még lenne akkor kb 2 hónapnyi szabim, úgyhogy ráérne Nata is ott aludni akkor, ha már stabilan beszokott, kb februártól. El sem hiszem, hogy akkor már Zsombi 5 éves lesz.