Ma hajnalban Zsolti fölébresztett és a fülembe búgta, hogy elmenne horgászni viszi Zsombit is. Egyből fölébredtem:- Mi bajod? Zsombit? De hát alszik, későn feküdtünk le, megyünk ebédre szülinapi buliba, fáradt lesz. És egyébként is felébresztettél, nyűgös vagyok, csinálj amit akarsz...menjetek! És ezzel behunytam a szemem. Hallottam zajokat még, de mindig visszaaludtam, persze ez már nem olyan. Nem sokkal később jön mellém Zsombi:- Hát, te? Nem mentél?- Nem volt kedvem... Összebújtunk kicsit, de már aludni nem tudtunk. Hálisten Nata aludt, amikor felébredt, odaállt mellém és azt mondta: -Azt akarom mondani, hogy ha óvódás leszek, veszel nekem korcsolyát?- Igen -mondtam én. -Jó válaszolta és elment játszani.

Így indult a mai napunk. Kicsit mérges voltam apánkra, hogy miért fél6-kor találja ki, hogy horgászni akar és ébreszt föl mindenkit, de mire kimentem a konyhába és láttam, hogy hozott nekünk reggelit, addigra el is szállt a mérgem. Mégis csak rendes ember az én uram.

Tegnap amúgy Dunaújban voltunk az új élményfürdőt néztük meg. Nekünk tényleg élmény volt. Elég lazára vettük a napot, délelőtt henye- (be sem ágyaztunk) elmentünk venni Öcsinek ajándékot (50 éves -basszus), kb fél1-kor indultunk Dújvárosba. Előbb elmentünk valahova kajálni, mert féltem, hogy a fürdőben csak lángos és társai lesznek és hatalmas sorban állás. Úgyhogy ettünk egy helyen, gyerekek nagyon szépen viselkedtek, Zsombi képes volt egy hatalmas szelet húst benyomni, mert annyira élvezte, hogy ő vághatja, rendes késsel és téynleg nagyon ügyesen bánt vele. Kb fél3-ra értünk a fürdőhöz, onnantól kb 5-ig ki sem jöttünk a medencékből. Nagyon élvezték a gyerekek. Zsombi tök egyedül lecsúszott egy elég hosszú, zárt csúszdán. Én kicsit aggódtam, nehogy megijedjen, de ő nagyon boldogan érkezett a vízbe. Miután alapos kiáztattuk magunkat, összeszedelőzködtünk és elmentünk Szilvikéékhez Nagyvenyimre. Nagyon kellemes és egy kicsit remélt meglepetés volt, hogy Szilvike odaszervezte Adrit is akit már ezer éve nem láttam, 16 hónapos a kislánya Emese, most láttam először. Sajnos az este elég rövid volt, hamar menniük kellett Adriéknak, mert a leányzó mégis csak pici még, elfáradt. A mieink Nata, Levente, Zsombi, Dani jól bírták. Háromnegyed 9-kor indultunk el, gyerekek elaludtak a kocsiban, felvittük őket és úgy ahogy voltak ágyba tettük a dedeket. Még jó, hogy nem ágyaztunk be, persze készültünk erre...

Most gyorsan nekiállok megsütöm a rétest, mert 11kor indulunk Juliékhoz szülinapi buliba Bölcskére. Nem tudom mi lesz a kerti partiból, fürdésből és ping-pongozásból, mert most itt éppen beborult. Úgyhogy lehet, hogy marad a benti-parti.

Na, hát ilyen még nem volt, egy teljes hónap kimaradt.
Pedig történtek dolgok. Pl itt nyaralt nálunk Panna, Zsuzsa barátnőm lánya 11 éves. Azon a héten volt a strandfoci, amit a Tűzoltóság szervezett, ez Zsoltinak egész hetes program volt, ezért mi is folyamatosan a strandon lógtunk. Nagyon jó volt, de azért mégis csak Paks, én már elvágyom innen pár napra. Panna és a gyerekek nagyon jól megértették egymást, hol Zsombival voltak cimborák, hol Natával. Öröm volt őket látni.
Amúgy amíg Panna itt volt folyamatosan nosztalgikus érzésem volt, mert nagyon hasonlít az anyjára akivel a tinédzserkoromat töltöttem. A medencében ugyanazt csinálta mint az anyja, állandóan kézen állt és csak a lábai meredeztek az égnek, ami ugyanolyan, mint Zsuzsáé, de dettó. A hanguk is tök egyforma,úgyhogy én kaptam egy hét lazulás mellett (mert folyamatosan foglalkoztatta a gyerekeimet) egy egy hetes időutazást. Tetszett. Zsombit belevezette nagy strandcsúszda rejtelmeibe.
Olyan vagányul csúszik, hát igen maholnap 5 éves a nagyfiam. Nagyon biztosan mozog a vízben.
Zsombikám a nyarat rajzolással tölti. Komolyan napi 2 órát biztos rajzol, ha nem többet. Nagyon sokat ügyesedett benne. Tegnap lerajzolta a családunkat. Nagyon szépek lettük. De rajzol hajókat, autókat, buszokat, csőrendszereket, térképeket.És ha valahol járunk,pl csónakáztunk egyik alkalommal, akkor aztis lerajzolja. Nem mondom azért tv-t is nézett eleget, hát bizony nem lehet rábízni a dolgot, szabályozni kell a tv nézést, mert ha rajta múlna elüldögélne előtte naphosszat. Mentségünkre szolgáljon, hogy nagyon megszűröm mit nézhet, reggel nézhet 3 mesét, és amíg Nata alszik addig kicsit többet engedem (mert így tuti csönd van), este már csak a "hogyan készült" sorozatot nézi.
Natát a tv még nem érdekli, egyáltalán nem néz semmit, hálaisten. Egyébként őt a könyvek sem érdeklik annyira, mint pl ennyi idősen Zsombit érdekelte. Nata továbbra is Marék Veronika fan. Anna és Petiből, minden könyvből egy-egy mese érdekli, de a másodiknál már ott hagy, nem izgatja. Zsombi képes volt ennyi idős korában együltő helyében végighallgatni az egész könyvet, úgyhogy tett róla, hogy mi Zsoltival már hányingert kaptunk, ha csak Bartos Erika illusztrációit megláttuk. Persze ettől függetlenül bevásároltunk, nagyjából megvettük az összeset, sőt a könyvtárból kihoztuk Bogyó és Babóca összes kötetét. Mert hát, ha a gyerek szereti, akkor legalább legyen valami változatosság benne.

Voltunk Zsoltival Pesten, főleg az MR miatt, ami természetes negatív lett. Kivéve az arcüregemet, mert az gyulladásban van, de ezt tudtam is, mondjuk a cystáról nem tudtam. Úgyhogy mehetek majd fülorrgégészhez is.

Idén a nyaralás kimarad. Óbányán voltunk egy hétvégén. Klári,Jani,Sára,Gergő-ékkel. Sára Zsombi csoptársa az oviban. Mi szülők meg jól összehaverkodtunk. Nagyon jól sikerült a hétvége. Kirándultunk egy nagyot, pedig első pillanatban úgy tűnt, hogy nem mehetünk, mert lezárták a kis erdei ösvényt, de a helyiek buzdítására végigmentünk, két 5 éves és két 3 éves gyerekkel. A kicsik(Gege és Nata) az út egy részén szépen gyalogoltak, de elég sokat utaztak apjuk hátán. Zsombi és Sára végignyargalták a távot. A szállásunk egy csobogó patak partján volt, nagyon hangulatos volt, a gyerekeknek hatalmas élmény, hogy kiléptek a házból és ott volt a patak, amibe nyugodtan belegázolhattak, bár elég jeges volt a víz.
Nagyon szeretnénk még elmenni pár napra a Balatonra, remélem lesz még hozzá jó idő.

Miután Zsuzsa barátnőm ijedten hívott az egyik bejegyzésem (fejfájós, neur.kivizsg) után, hogy mi van? Ezért most jelentem, azóta sem fáj a fejem, nem szédülök, úgyhogy erős a gyanúm, hogy tényleg a szopi befejezésével volt kapcsolatos. De ettől függetlenül júl 18-án megyek Koponya MR-re.

Jó rég írtam :)

Ki emlékszik már mi történt az elmúlt 6 hétben?
Eladtuk a lakásunkat. Mivel tényleg szeretnénk egy kisbabát még, úgy gondoltuk lecseréljük a lakásunkat, mert már 3 gyerekkel tényleg kicsi a lakunk. Meghirdettük és 2 hét alatt eladtuk, gyakorlatilag olyan mákunk volt, hogy az első érdeklődő aki idejött megvette.
Ki is néztünk egyet, talán a héten lefoglalózzuk, úgyhogy nagyjából az elmúlt másfél hónap ezzel telt, hogy házakat és lakásokat nézegettünk, itt Pakson és Dszentgyörgyön. Ez utóbbiról letettünk, marad Paks, itt viszont házat venni nem tudunk, úgyhogy ismét panel. Én nem nagyon bánom, mert kényelmes és olcsó, szeretem, megszoktam. Lusta vagyok.

Július 1-vel visszamegyek főállásomba, már elintéztem a papírokat, 2 hónap szabi, és szept.1-én kezdek. Úgy tervezem, hogy 8-10 hónapot dolgozom, persze majd meglátjuk, hogy hogyan jön össze a baba. Munkahelyemen nagyon rugalmasak, megoldották, hogy ha pár hónapra is de visszavegyenek.

Gyerekek még járnak oviba-bölcsibe én meg járok a betegekhez, hétfőtől csütörtökig 9-12ig elintézem, délben összeszedem őket és tépünk haza. Natát lefektetem, addig netezek, és Zsombival játszom, tök jól lehet már vele társasozni, ügyesen számol, kis okos. Szoktunk versenypuzzle-zni is. Általában meg is nyeri. Nata is olyan ügyes már puzzle-val, úgy látom hamarabb leesett neki, miről is van szó, mint annak idején Zsombinál.
Nata életveszélyes mostanában, rájött, milyen jó ugrálni és mindenhova felmászik és leugrik, játszón felmászik a kötélmászóka legtetejére (Kb 3 méter), mondjuk ez nem nagy művészet, de le is mászik róla ügyesen, én azért aggódom, mert nem nagyon tudom fönn elérni. Addig nincs is baj, amíg egyedül van, de ha már Zs. is felmegy,akkor képesek a tetején veszekedni és lökdösődni, na ez már veszélyes.

Zsombi jővő héten mamáéknál fog nyaralni Komlón. Egyszer már volt ott 2 éjszakára, hát kiváncsi leszek meddig bírja majd a drágám. Ott lesz unokatesója Emese is, aki egy évvel idősebb Zs-nál. Remélem jó ideő lesz, mert akkor kinn alszanak majd a kertben, sátorban.

Na, van kb 10 percem.
Amióta levettem a gyerekek ágyáról a leesésgátlót, azóta Nata estétől reggelig alszik, mint a bunda.
Olyan édeseket mond: Apja beültette a Wc-re mert mondta, hogy kakilnia kell,de Zsolti eljött onnan, erre Nata kiabálta nekem, hogy: "anya gyere fogni kezem, nyomjunk együtt". Újabban, illetve amióta átszokott (bölcsihatás) a wc-re a biliről, azóta kéri, hogy álljunk ott és fogjuk a kezét, miközben ő trónol.
Másik: Felcseréli a szavakban a mássalhangzókat: Pl: Kötötte a cípőfűzőjét (nem tudja ám, csak próbálkozott) és mondta: "Ezt gyorsan betököm és már indulhatunk is."

Még olyan arikat mond, de elfelejtem, pedig akkor azt gondolom, hogy egy életre megjegyzem...
Már egy hónapja bölcsődés, nagyon bírja, nem is volt beteg. De ilyeneket az ember nem szívesen ír le, mert akkor tuti...Jól érzi magát minden bizonnyal a bölcsiben. Szívesen beszél róla, mesél, sorolja a gyerekek nevét, ki - kit vert meg. Nem mondja, hogy őt bántanák. Bölcsis néniket is szoktam faggatni, mondják, hogy nem szokott sírni, játékokért harcol, de nem verekszik. Jó, ezt eddig is tudtam, mert elég sokat vagyunk játszótéren és látom, hogy hogyan viselkedik. Hála isten attól sosem kellett félnem , hogy oda mennek valakihez és bántják akár játékért, akár csak úgy. Se Zsombi, se Nata nem olyan.

Megint van egy csomó betegem. De a sors jól időzített, amikor be kellett szoktatnom Natát, akkor nem volt sok beteg, most meg csak arra van időm, hogy hazaérek, ebédelünk, elmosogatok és indulok Natáért, bevásárolunk, megyünk Zsombiért. De nem panaszkodom, jó ez így. Azzal, hogy nem kellett visszaállnom a főállásomba, későn mennek bölibe, oviba és korán jönnek és nekem ez megéri, igaz már nagyon sóvárgunk egy kis könnyebbségre anyagilag, de azért elvagyunk.

Ma voltam neurológián és fogorvosnál is egyszerre. Illetve csak úgy kaptam időpontokat, hogy 10-re neuro, 11-re fogorvos. Neuro-n mondták, hogy pont 1 óra csúszás van, úgyhogy ott is hagytam őket azzal, hogy majd a fogászat után visszajövök. Minden meglett, még a rántott sajt is fél1-re. Neurológus elküldött koponya CT-re, 2 hét múlva kaptam időpontot. Fogászatra meg pénteken kell újra mennem. Fogat fehérítek. Remélem szép lesz.

Gyerekek oviban, bölcsiben. De már indulok is Natáért.

bölcsi

Nagyon sokat tudnék írni (rengeteg dolog kavarog a fejemben), majd meglátjuk mi marad.
Kb 1 hónapja nem írtam. Közben Nata bölcsődés lett. Nagyon várta már, mondogatta, hogy Zsombi oviba, Nata bölibe. Első héten simán ment minden, még másodi héten is, mert akor még nagyon sokat ott voltam vele, de második héten (múlt héten) már pénteken sírt, amikor eljöttem, viszont múlt héten már úgy dolgoztam, hogy ő közben bölcsiben volt. Ma is sírt és kapaszkodott szegénykém, de Era bölcsisnéni felvette és megvigasztalta. Én meg gyorsan téptem.

Ez a hónap munka szempontjából, nem olyan hajtós, nyugodtabb lehetnék, de nem vagyok az, valamiért állandóan nyugtalanságot érzek. Először házat akartam, megszállottként keresgéltem, de rájöttünk újra, hogy még nem érdemes belefognunk, mert ugye nincs sok pénzünk, csak vidéken tudnánk, ott meg nem akarunk. Most ebből a szempontból megnyugodtam. De jött Kati barátnőm, hogy nagyon fűzik a fejét, hogy menjen ki Németo-ba dolgozni, mondtam neki, hogy kérdezze meg a fejvadászt, hogy tudna-e gyógytornász munkát is ajánlani, persze nem gondoltam végig, hogy mivel járna mindez, csak úgy vaktában. És természetesen lenne munka. MOst napo óta filózom, hogy akkor kell-e ez nekünk, jó lenne ez nekünk? Zsoltinak fel kellene mondania az amúgy elég tuti és nem is annyira rosszul fizető állását, gyerekeket kimozdítani a megszokott környezetből, nekem egy új országban, új nyelven új szakmát elkezdeni. Nem lenne könnyű, de kapnánk cserébe egy kis világlátást, pár év alatt nyelvtudást és talán kis anyagi lazaságot. Érdekes mert minden reggel, hajlok afelé, hogy menjünk, estére elbátortalanodom , akkor inkább maradnék.
Nagyon társ (és most nem a házastársra, hanem egyéb társra gondolok-barát, család, stb)függő vagyok. Hogyan lennék én el a kedves barátaim nélkül? Hogyan lennék meg szeretett anyám nélkül? Arra gondolni sem merek, hogy mit csinálnánk, ha anyuval valami történne, pl:betegség. Szóval megérne-e ennyit nekünk egy kis külföldi kiruccanás.
Másik meg, hogy sokat fáj a fejem, az elmúlt egy hónapban 3x volt migrénem (halok meg ilyenkor, tényleg) , biztos bejátszik az is, hogy hormonális változáson esek át, most hagytam el a szoptatást, ez volt az első olyan ciklus, hogy nem szoptattam egyáltalán, de hormon ide-hormon oda egyre gyakrabban fáj a fejem és egyre többször szédelgek. Megyek is neurológiára kivizsgálásra. Valószínű anyu szédülései és fejfájásai is ugyanilyenek voltak, ő is kb ennyi idősen kezdte és amíg a klimax tartott szenvedett, még most is sokszor. Szóval nem jó kilátások, kicsit ijesztőek. Ilyenkor egy-egy migrén után , elgondolkodom, hogy mit akarok én? Minek nekem állandóan telhetetlenkedni, ház, 3. gyerek, külföld? Minek? Amikor van egy szép lakásunk, tök jó helyen , van két szép, egészséges gyerekem, rendes férjem, szeretjük egymást, viszonylag jól élünk, van munkánk, nagyjából mindenünk megvan amit akarunk. Akkor nem lenne jobb élvezni csak simán az életet? Megtenni mindent az egészségünkért, mozogni, sportolni? A fejem miatt mindenképp bevezettem egy ún. aktívabb életet projektet, ahova csak lehet biciklivel megyünk, ahol csak lehet futunk, amikor tehetem együtt mozgom a betegekkel, azaz nem csak bemutatom a gyakorlatokat, hanem együtt mozgunk. Ja, és iszom-iszom, mert nagyon keveset iszom és nagyon alacsony a vérnyomásom, doktornő szerint ez minden bajom alapja.
Ma reggel is együtt mentünk biciklivel, Zsombi is tekert a 2 kerekűjével, Natát vittem én bicajjal. Tök jó volt. Most alvás után is bicajjal megyünk a Zsombiért az oviba és onnan kirándulunk egyet a tóhoz. Majd este hazajövünk, Zsolti is dolgozik csak tök későn jön haza, 8 körül.
Majd teszek ám fel képeket is , csináltam párat a bölcsibe is, de nem vagyok jóba a feltöltő programmal.

De jó egy kis csend...Gyerekek alszanak, házfelújítóknak hétvége van.
Egész héten házat néztünk és spekuláltunk, én már ennyitől kimerültem, nem is tudom, hogy bírnám, ha tényleg belevágnánk. De hát megvagyunkőrülve egy kis kertért.

Tegnap délután míg dolgoztam Zsolti volt a gyerekekkel és kkicsit aggódtam, mert úgy mentem el, hogy Nata üvöltött, nem tudott elaludni, Zsoltinak fájt a feje. Siettem haza (4,5 óra) és felkészültem egy feszült, fáradt apára, két pörgős kisgyerekre és egy hatalmas kuplerájra. Erre mindenki jókedvű volt és palacsintaillat terjengett a lakásban. Zsolti mondta, hogy nagyon aranyosak voltak és kitalálták, hogy palacsintát sütnek 3-an. Nagyon finom lett, igaz csak egy maradt nekem, de nagyon jól esett. Úgyhogy apának pirospont.

Most viszont gyerekek felébredtek és elviszem őket usziba, mert kinn még mindig rohadt nagy a szél.

Jó kis hét volt/van. Csinálják a ház szigetelését (panelprogram) fúrna-faragnak, gondoltuk átmegyünk nappal anyuhoz, legalább Nata nyugiban tud délután aludni. Erre anyunál a földszinti lakó lakásfelújít, és egésznap verte a falat, brutál hangja volt. Nata is csak úgy tudott elalduni, ha letakartam a fülét. Viszont amikor már elaludt, akkor a jó is háttérzajban durmolt 2 órát.
Viszont ma március 11-én reggelre behavazott, nem kicsit...De legalább a szigetelőfiúk nem jöttek.
Tegnap reggel 7-kor már az erkélyünkön állt egy kedves legény, egy másik meg a konyhablakban gimnasztikázott. Halál ijesztő volt (4.emelet). Gyerekek kiültek a konyhapultra és figyelték a bácsit. Zsolti meg behívta az erkélyen állót egy kávéra. Mint kiderült egy régi jó ismerőse.

Zsombi már egy jó ideje szokatlanul nehezen kezelhető (velünk szemtelen, Natát bántja) már mélyen magunkba néztünk, hogy vajon mitől ilyen a gyerek, persze -főleg én- mindenféle teóriát gyártottam. Aztán lassanként összeállt a kép. Óvódában kiderült sírdogált,főleg amikor a saját óvónénije, dadusa kiment és átjött a másik csoport óvónénije vigyázni rájuk, és mesélték az óvónénik, hogy bizony megviselte a gyereket a farsangi nagy csoportjárás. Akkor nem mondták, és Zsombi sem panaszkodott itthon. Azt hogy sírt az oviban azt is a dadus mesélte, amikor kérdeztem Zsombitól, "miért sírtál kisfiam?" erre ő azt válaszolta kérdezzem meg az óvónénitől. Nem is nagyon tudja ő még ezt szavakba foglalni. Már előre féltem, hogy mi lesz most pénteen amikor márc 15. alkalmából a szomszéd csoporttal együtt ünnepelnek. Kérdeztem óvónénit miit gondol mi a jobb ilyen esetben, ha otthon tartom, vagy vigyem. Nem igen adott egyértelmű választ. Zsombival kedd este sokat beszélgettünk a pénteki közös műsorról, és mivel nem éreztem rajta , hogy tartana tőle, úgy gondoltam megy oviba, annyi, hogy ebéd után eljön, Pénteken amúgy is ebéd utános.
Szerda reggel éreztem hogy meleg, 37,3 volt és úgy gondoltam, hogy jó akkor kijelentem a hétre, kihagyjuk a pénteki közös ünneplést. Kap egy hét szabit. Már mondogatja, hogy anya nincs már semmi bajom, kár volt egész hétre kijelenteni. Szóval vannak pillanatok amikor már menne.

Na, a képekről meg nem is írtam.
Az egyik képen Zsombi a barátnőjével Lizával, nagy cimborák. Liza idősebb is meg magasabb is, de olyan édesen eljátszanak együtt, és nagyon ragaszodnak egymáshoz. Ez a barátság az oviban szővődött, előtte nem ismerték egymást.

Február kimaradt...

Megvolt a farsang az óvódában. Zsombi indián volt. Illetve Yakari. Ilyenkor már reggel felöltik a jelmezt a gyerekek, egész nap abban vannak, járják a csoportokat, megnézik egymást, majd az alvás után fél3-kor lehet menni újra öltöztetni, 3kor kezdődik a jelmezes felvonulás, utána a lakoma és tánc, de minden csoport külön-külön a saját szobájában, nem össznépi banzáj, hálaisten. Jól érezte magát, bár tudom, hogy amikor a csoportok egymás csopszobáit járják, azt nem szereti, az már neki sok, mondta is az óvónéni, hogy végig a kezét fogta. Idén elvittük Natát is, már csak azért is mert nem volt anyu itthon, meg már úgy éreztem, hogy neki is tetszene, így is volt, még táncolni is beállt. Halálos ahogy táncol, majd egyszer felveszem.
Zsoltit megműtőtték 8-án, azóta is itthon van, biztos azért sem írtam, meg sok a beteg is.
Minden simán ment a műtét és lábadozás körül. Talán még 15-e hetében itthon lesz és utána megy dolgozni. Élvezem, hogy itthon van, így azért könnyebb.
Közben Nata leszokott a ciciről. Már lassan tényleg nagylány :), se peló, se cici. Azért nem gondoltam, hogy hamarabb lesz szobatiszta, mint cicimentes. És tök édesen beszél. Bár még egyszerűen fogalmaz, de érthetően, és általában mindenki megérti, nem kell fordítani. Visszamondja a meséket, a dalokat, versikéket, persze nem egyedül az elejétől a végéig, hanem együtt mondjuk, de látom, hogy minden a fejében van. Számol tízig, ötig mutogatja az ujjával is, és tudja hány éves ő (2), Boribon (3), Zsombi (4), Emese (5), Csongor (10). Ezeket összevissza keverve, kezével is mutatva mondja, és nem téveszti el.
Április elsején megyünk a bölcsibe. Azt tervezem, hogy csak délelőtt marad ott, addig én a betegeket lerendezem, és az egész délután szabad. Pénteken meg egyáltalán nem vinném, mert délután már Zsolti hamar hazaér, és akkor ő lesz a gyerekekkel.

Jaj, mit is akartam még... Ezen kívül már csak a szokásos dolgok történtek, voltunk Komlón a nagyszülőknél, és kb 2x usziban, nagyon édesek, jól érzik ott magukat, Nata is ugrál be a medence széléről a neki amúgy mély vízbe, közben a kezemet fogja. Zsombi meg már a középső medencében egyedül közlekedik, karúszóval.

Na, má' megin' itt vagyok!

Ma nem dolgozom, mert nincs ki vigyázzon Natára, ezért tegnap lenyomtam az összes beteget. Eléggé elfáradtam. Ma viszont csak szülőire megyek az oviba, mert én már ilyen helyekre is járok.:)

Ma reggel olyan édes volt Nata amint az oviba értünk levettem a kabátját, sapit, sálat és kezdtem Zsombit rendezni, közben ő folytatta a vetkőzést, és indult be a csoportba. Erzsike óvónéni kedvesen fogadta, kicsit hagyta magát Nata megölelgetni (most először, volt ám öröm Erzsike részéről) és behívták tízóraizni. Úgyhogy ő is beült a nagyokhoz és meg is evett egy adag szendvicset. Nata rengeteget változott ezalatt a 3 hónap alatt, amióta dolgozom. Nem annyira anyás már, és tök szépen meg lehet vele beszélni mmindent. Mondom neki, hogy elmegyek megtornáztatom a néniket, bácsikat, mire ez meg az lesz, itt leszek és ő válaszol, hogy: "jó!".
Nincs már sírás, köszön, iinteget, puszit ad. Nagyon megnyugtató ez. Így én is sokkal jobb kedvvel megyek el.

Apa csütörtökön megy megint kórházba, pénteken kiveszik a fémet a lábából. Viszont utána megiint itthon lesz velünk pár hetet.

Teljesen elhanyagoltam a blogunkat. Hát hiába a munka...
Nem sok mindent történt velünk, járunk oviba, voltunk színházban apával is és Zsomborral is. Mindkettő nagyon jó volt. Zsombival a Kukori Kotkodát néztük meg nagyon örülök, hogy tetszett neki, mert a múltori darab elég nagy csalódás volt neki (akkor volt először) és féltem, hogy levonja majd a következtetést.

Zsombival újra elkezdtünk korizni, kettesben: anya-fia buli. Első alkalommal esett-kelt legalább 100x, de a kis makrancos, nem engedte, hogy hozzányúljak. Viszont következő alkalommal már egész jól ment neki, jóval kevesebbet esett, harmadikra már megtett egy egész kört is esés nélkül. Most ott tartunk, hogy már siklik is, és úgy látom javarészt bal lábával tolja magát, jobb lábon siklik.

Jártunk usziba is, Zsolti nem nagyon szereti, de a kedvemért aláveti magát ennek a programnak. Gyerekek imádják, én is. Amíg én úszom és szaunázom, addig apa játszik velük.

Szülinapom alkalmából volt nagy vendégeskedés, itt voltak anyósomék, sógornőmék, tesómék, és Juliék a 3 gyerekkel. Persze minden család külön-külön.

Tegnap apával kitaláltuk, hogy megnézzük az eplényi sípályát, 120 km Pakstól. 8-kor indultunk és 6-ra értünk haza, nagyon jó volt, bár rengetegen voltak, sokat álltunk sorban a felvonónál, úgyhogy megfogadtuk, hogy többet hétvégén nem megyünk. Mondjuk számítottunk tömegre, de én még ilyen tömeget síterepen nem láttam. Rögtön az elején becsúsztunk a fekete pályára, persze véletlenül, de Zsolti mondta, hogy menjünk, ne szarozzunk. Hát mentünk. Az elején nem is volt gond, mert nem volt nagyon meredek, és alig voltak rajta, a végén már tudtuk miért. Az utolsó szakasz alig járható volt, csak álltam és alig mertem elindulni, mert nem csak keskeny volt és k.rva meredek, de tele volt buckákkal, nem kicsikkel, valóságos minihegyekkel. Nem is tudom, hogyan jöttem le, Zsolti le akarta fényképezni amint tanakszom a megoldásokon, de mire elővette a gépet már meg is oldottam, és nagy megkönnyebbüléssel átvergődtem a pálya utolsó gyilkos 70 méterén. Utána gyorsan ittunk egy forralt bort. Hazafelé pizzáztunk és egész út alatt azt mondogattuk, "de jó volt". Édeskettesben...Meg is beszéltük,hogy jővőre eljövünk két napra kettesben,és egy másik alkalommal Zsombit is elhozzuk, mert van tanulópálya, síoktatás, kölcsönző, hütte, minden.

A karácsonyi ajándékokkal.

Fél9 van, a gyereek még alszanak, megpróbálo néhány képet feltölteni.
Zsombi olvas Natának!









Itt is.











Karácsonyorkor bementünk kicsit városnézni Pécsre. Volt nagy tolongás.