HÉTVÉGE LAKODALOM.
Sajnos, ma robbant a bomba. Összevesztem anyósomékkal. Húúú, de erős volt. Anyukám arcán láttam, "Úristen most mi lesz?"
Akkor elkezdeném elölről. (Persze természetesen elfogult leszek magammal szemben.)
Szombaton indultunk reggel Komlóra, anyut ott hagytuk és átmentünk Pécsre, először a szülői házhoz. Ott gyülekezett a fiús rokonság. Gyerekeimnek a társaság fele kb új volt, másik fele ritkán látottól a gyakrabban látottig. A fiús háznál eltöltöttünk 2 órát (elég lett volna fél is, de mindegy!) A gyerekek nemigazán voltak érdekeltek a dologban, mindegyik próbálta lefoglalni magát. Én úgy ítéltem meg a gyerekeimet, hogy ahhoz képest, hogy csak lézengtek, elég jól elvoltak. Zsombira párszor rászóltam, szerintem tök normális volt. Innen mentünk a házasságkötő terembe, ahol Natával végig kinn voltunk a lépcsőket járva, végre valami érdekes dolgot talált. Hol Zsolti volt vele, hol én. Zsombi addig a dédi ölében ülve egy hang nélkül végighallgatta a szertartást. Én máris adtam neki egy pirosat. A szertartás után Natas-batast elvittük anyuhoz Komlóra, mert addigra ő már totál belefáradt az egészbe, Zsombi ottmaradt a nagyszüleivel Pécsen, mire visszaértünk már táncoltak, nagyon aranyosak voltak. Igazán mulatós társaság volt, végre egy jót táncoltam. Vacsoránál, Zsombi tök szépen evett. Két fogás között megengedtem neki, hogy felálljon és járjon egyet, ahogy a többi gyerek is. Egyszer kellett erőteljesen rászólni, amikor már nagyon elkezdett futkosni, és hiába hívtam magamhoz, elfutott. Na, akkor elkaptam és kivittem a levegőre, kicsit sétáltunk és megreguláztam. Vacsi után úgy döntöttünk Zsoltival, hogy menjen be Zsombi is Komlóra, mert nagyon fáradt volt már, be is jött, hazamentünk 5 perc múlva aludt. Mi 3 körül értünk haza. Nata jól elvolt anyuval, simán elaludt vele, nem is ébredt fel csak 3-kor, akkor viszont megszoptattam, bízva abban, hogy így reggelig húzzuk (így is vot). Vasárnap, ma reggel megjöttek anyósomék, természetesen mindenki fáradt volt, alig aludtunk, beleértve a gyerekeket is, valószínűleg ezért is durrant el az agyam az ebédnél. Történt ugyanis, hogy Natám , aki már tök nyűgös volt és várta a szokásos ebéd utáni alvását, sírdogált, kinlódott, mondhatnám hisztikézett a kezembe, felkérte magát, utána le, nyafogott, stb. Ekkor mondta anyósom, hogy milyen nyugodt vagyok, ő már rég... és nem tudta befejezni, mert ekkor elszállt az agyam, és mondtam neki, hogy "Mit? Mit csinálnál vele? Megvernéd? Verjem meg a másfél éves, nyűgös gyereket?" És ő:" Nem , nem orsikám, csak rá kell parancsolni!" Na, ekkor kiborultam és megmondtam, hogy elegem van abból, hogy minden egyes ott töltött alkalommal el kell viselnem a bántásukat.Mert igenis bántanak azzal, hogy állandóan kritizálják a nevelésemet. Nata még jobban üvöltött, úgyhogy úgy döntöttem megszoptatom. Lenyugodtunk, mi ketten legalábbis. Utána kicsit higgadtabban folytattam a vitát már inkább csak apósommal, mert a mama elvonult, és elmondtam nekik, hogy sosem fogom úgy nevelni őket, ahogy nekik megfelelne, mert én nem vagyok maximalista se magammal, se a gyerekeimmel (úgy mint ők), és nem vagyok híve ennek a csakazértis megmutatom, hogy én vagyok a felnőtt, és azt csinálsz amit én mondok stílusnak. Na, és ekkor mondta apósom, hogy Zsombor is tegnap a fiús háznál kivette a ropikat a pohárból és összetördelte, beletaposta aszőnyegbe. Kérdeztem tőle, hogy ha ott volt és látta, akkor miért nem szólt rá. ekkor azt mondta, hogy ő rászólt de nem fogadott szót neki. Akkor miért nem szólt nekem, kérdeztem. Én leállítottam volna, mert nyilvánvaló, hogy ez megengedhetetlen. Ennyi volt a tegnapi összes rosszasága, és ezen annyira fel kellett háborodniuk.
Persze jött a mi 2 gyereket felneveltünk, meg csak jót akarunk szöveg. Ekkor még mondtam olyan dolgokat is a gyereknevelésükről, ami már nem ide való. És a végén megállapodtunk abban, hogy átgondoljuk mindketten az elhangzottakat. Persze én azóta is gondolkodom. Most tényleg ilyen neveletlen a mi gyerekünk? Akire az oviban sosincs panasz, bárhova el lehet menni vele, nem csinál műsort vásárláskor, lehet vele értelmesen beszélni. Játszótéren általában tök normális, jó néha rá kell szólnom, de tényleg nem műsorozik. És igen nem mindig fogad szót, és néha kifejezetten makacsul ellenáll mindennek. De hát még 4 éves sincs. És a másfél éves nyűgös, fáradt gyerekre rá kellene parancsolnom, hogy most aztán csönd legyen, mert különben irgumburgum?
Összefoglalva a dolgokat felvetettem Zsoltinak, hogy ezentúl járjon csak ő haza a gyerekekkel, én úgysem tudok elég jó lenni nekik soha. Néha persze a béke kedvéért én is elmegyek.

Zsolti már 1 hete dolgozik. Lassan kezdünk belerázódni a régi/ új kerékvágásba. Lehetetlenség főzni a két gyerkőc mellett, illetve normális kajákat lehetetlen, csak gyorsakat tudok, de azt sem könnyű. Így is azon kapom magam, hogy délelőtt semmit nem foglalkozom velük, csak egymással játszanak, egyszerűen nincs időm. Ha meg van, akkor a sétát választom, hogy legalább a levegőn is legyenek, de ott legalább a játszótéren játszom velük, mást nem is igen tehetek, mert újabban mindkettőnek lélegzetelállító dolgai vannak. Volt, hogy rohantam egyiktől a másikig. Zsombi mászik a 2,5 méteres mászófalra, persze a végén már csak állok alatta, mert nem érem el, de legalább, ha visszaesik, elkapom. Nata meg csúzdázik a csúzdán, ahova elég nehéz még neki lecsúszni egyedül, mert bazi magas és van egy hullám is benne, elég nagyot dob a gyereken. Szóval mindkettőnek kellek. Inkább választom, illetve terelem őket a homokozó felé. Ott szépen leülünk és játszunk, nyugiba. Egyébként a legjobb játékaink nekünk vannak. 3-4 üres joghurtos pohár, és egy vecsési savanyúság doboz tetővel. Egy fagylaltoskanál (műanyagboltban vettem). Minden gyerek imádja őket, főleg a savanyús dobozt, mert nem csak pakolni lehet bele, hanem át is látszik és fedele is van. Zsombi egyébként fagylaltot árul egyfolytában a joghurtos doboz a tölcsér. Sajnos mindenkinek enni kell belőle, minden jelenlevőnek. Van egyébként norm játékunk is, azokat is szeretik.

Sokat olvasgatok mostanában a mamamin, már kb egy éve kezdtem, de valahogy mostanában kaptam rá jobban, nagyon érdekel a Waldorfos téma egyenlőre, bár óvódai szinten nálunk szóba sem jöhet, meg szerintem ált.iskolai szinten sem, de az irányzat nagyon érdekel. És egyébként is nagyon jó a mamami, bár kissé szélsőséges elemek is vannak, de alapvetően sok mindennel tudok azonosulni. Igaz még nem szóltam hozzá semmihez, de nem is biztos, hogy kéne, mert félek akkor nem tudok leszokni róla. És nekem több időm nincs interneten lógni. Reggel tudok egy rövid időt, amíg szépen elvannak, meg ilyenkor délután amikor alszanak. Este nem szeretek már netezni, mert a pihenés rovására megy. Zsolti is csak nagyon ritkán szokott.

Megyünk lakodalomba hétvégén. Hátam közepére nem hiányzik. Nem mintha nem buliznék egy jót. De Nata még sosem aludt nélkülem, most anyu fog rá vigyázni anyóséknál Komlón, mert ő csak az esküvőre jön, nem tudom, hogy fog mamával visszaaludni. Kicsit félek. És attól is félek, hogy Zsombitól mi sem fogunk tudni nagyon mulatozni. Bár már sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan kell ott viselkedni, és azt is beígértem neki, hogy ha nem úgy viselkedik, ahogy várjuk, akkor megy ő is Natával a mamához. Nem is félnék az egésztől, ha nem lenne ott Emike unokatesó, aki amúgy nagyon jó kislány, de ketten együtt elég rosszak. Persze nem várok túl sokat, csak annyit, hogy evésnél normálisan üljön-egyen. Nincs ugrándozás közben. És utána se fetrengjen Emivel a földön, és ne legyen velünk vagy másokkal szemtelen. Azt sem várom, hogy az egész menű alatt üljön végig, mert úgysem tud, de legalább amíg mi eszünk, addig legyen nyugodt. Maméktól is kicsit tartok, mert ha ők elkezdik utasítgatni, attól mindig csak rosszabb lesz a helyzet, úgyhogy remélem, hogy nem fognak beleszólni a mi dolgunkba. Na, majd beszámolok mindenről.

Hétvégén voltunk Budaörsön Ikeába, meg Dechatlonba (jól írom?). Nagyon jól elvoltak a lurkók. Aranyosak voltak. Dechatlonban Zsombi felmászott a mászófalra legalább 3 méteres volt, biztosítókötéllel, olyan jó mozgása van, hogy az csuda. Nata is jól elvolt, jött-ment. Ikeában is jót játszottak.

Nata tegnap megkapta a 18 hós köt. védőoltását, és basszus nagyon durván belázasodott. Ettől az új oltóanyagtól, amire azt mondták elvétve van lázas, ill.egyéb reakció. Ma délelőtt 39,6 C° volt neki hónaljban, még jó, hogy nem végbélben mértem, mert dobtam is volna egy hátast, ha meglátom a 40 °-ot. Úgyhogy levetkőztettem pelusra, és rá félórára, beültettem a kádba, így azért lement neki 38 alá. Egykor adtam neki újabb lázcsillapítót. Most nincs már láza, max hőemelkedése.

Na, nem egyszerű visszarázódni. Főleg, hogy Zsombi is itthon van már.A délelőtt kész káosz volt, bár én is hibás vagyok, mert elkezdtem keresni egy papírt amire a nyaralással kapcsolatos dolgokat írtam, (pl:időpontok) és persze nem találtam, úgyhogy elég ideges lettem. A gyerekek ezt persze rögtön átveszik. Én meg kiabáltam velük mindenért, főleg Zsombival. Néha tiszta hülye vagyok. Ha, jól belegondolok a szituba akkor természetesen tök lelkiismeretfurdalásom van. És ilyenkor hiába látom, hogy mit kéne tennem (rendrakás, stb) csak az a hülye papír jár a fejemben, azt keresem. Nem találtam. Úgyhogy kimentünk sétálni, mert attól mindenki lenyugszik. Így is volt, a délután már nyugisabb. Nata rögtön elaludt, nem is ebédelt. Zsombi viszont újabban nem alszik, én meg már nem erőltetem. Ennek egy előnye van: este 8-ra gond nélkül elalszik. Amúgy meg még 9kor pörög.

Natát Erzsike emígyen szórakoztatta.

A Duna parton...

Ma nagy nap van. Zsolti fél év után újra dolgozik. Igaz még fáj a lába, de úgy gondolta megpróbálja. Sőt jővő hónapban már meccset is akar vezetni a strandfocin. Na, erre kiváncsi leszek...
Elég fura így a reggel. Gyerekek mintha érezték volna, nagyon korán felkeltek. Fél7-kor, és rosszul aludtak éjjel, Nata mellett negyed2-2 ig virrasztottam. Zsombit is felébresztette, ő ment át apjához.
Vasárnap voltunk a Dunán, nagyon élvezték a gyerekek, és mi is. Szerencsénkre egy ismerős pont jött át a fiáért a komphoz, úgyhogy minket is átvitt a túlsó partra motorcsónakkal. Fél4 kor értünk oda, és a 6-os komppal jöttünk vissza. Utána biciklire pattantunk és hazatekertünk. Én álló helyzetből képes voltam elesni biciklivel, Natával a hátam mögött. Hála isten neki nem lett semmi baja, csak én lettem tele hatalmas kék foltokkal, és horzsolásokkal. Jól megijedtünk mindannyian.

Zsombi fennakadt. Ez úgy történt, hogy felmászott az ágyába, majd le akart csúszni az ágy lábán, akárcsak a tűzoltók a csúzdán. De sajna fennakadt a pizsomája, és kiabált, hogy mentsem meg. Na, hát ezt a mutatványt már nem tudja megcsinálni, mert Zsolti szerelt fel egy hálót a palfon és az ágy közé. A gyerekszoba lassan kezd egy kiképzőhelynek látszani.







Nata ébresztget minket.













Térkövezünk sógornőmmel, Ágival, anyósomék hétvégi házánál.














Itt már az urammal.













Nata alszik félúton a mi ágyunk és a mellé készített szivacs között.
Akkor használom a szivacsot, ha sokszor felébred. Mindig odaágyazzuk a szivacsokat az ágyunk mellé, de nem mindig használják. Most pár éjszakán keresztül egyik sem jött át. Általában hajnal felé kelnek útra.

Voltunk az óvódával Tűzoltóság látogatáson. A képen pont Zsombi és Sára van középen. Sára a barátnője. Nagyon édik, ha találkoznak a másik nevét kiáltva szaladnak egymás felé, majd összeölelkeznek, és játszanak.

Ma szuper napunk volt, reggel hívtam tesómékat, hogy mit vegyek Tucinak meg Ricsinek ajándékba, és mondták, hogy mennek a Dunára, menjünk velük. Mi meg mentünk, isteni volt. Natát anyura hagytam, ma amúgy is nagyon jó napja volt, a kötelező búcsúzáskori sírása is csak a második emeletig tartott (mire leértem a negyedikről a másodikra már abba hagyta), és mondta anyu, hogy nagyon jól elvoltak, szépen elaudt, és jó kedvűen ébredt. Zsombi meg utolsóelőtti napját nyomta az oviban, holnap már ebéd után elhozom. Megyünk a lovasudvarba, remélem lesz még időpont lovagolni. bár már évek óta nem lovagoltam, de hát ezt nem lehet elfelejteni. Nekem már csak azért sem mert nem is nagyon tudtam. Inkább a ló irányított engem, mint én a lovat. Mindig is tiszteletben tartottam a testi fölényét. Úgy is mondhatnám tartottam tőle. Épp csak nem feleselt velem. Amíg lépésben, ügetgetve mentünk, addig szerettem, főleg ha nem ugrándozott alattam, és nem csinált kiszámíthatatlan botlásokat, de terepen, erdőben nem igen szerettem. Néha féltem nehogy meggondolja magát és elszaladjon velem. Úgyhogy nem vagyok egy lovas alkat. Mindenesetre Zsombinak megigértük, hogy lovagolhat.
Duna: Átmentünk tesóm ladikjával a túloldalra motorral, majd amikor átértünk a fiúk leeveztek egy homokos részre, ahol csak mi voltunk és az érintetlen természet. Jót dumáltunk, kicsit ettünk-ittunk, majd indultunk vissza, mert 3 kor mentünk Zsombiért az oviba. Különösen élveztem amikor eveztünk és nem hallottam a motor hangját, boldogító volt a csöndes ringatózás a vizen.

Utolsó hét az oviban. Sajnos nem túl jól zárjuk az évet, ugyanis bekerült egy kisfiú (szegény inzulinos cukorbeteg) nagyon agresszív (eléggé mozog a cukra) és bánt mindenkit. Verekszik, ok nélkül lök, üt. Zsombor nem szívesen megy újabban oviba, mondja, hogy maradjak ott vele, stb. Pedig nagyon jól érezte magát, amíg nem volt a csoportban ez a kis terroristapalánta. Nem könnyű erre felkészíteni illetve felvértezni őt ellene. Nem mondhatom , hogy kisfiam üss vissza, verekedjetek, mert nagyon hamar földbedöngölnék egymást. De mondtam neki, hogy ne sírjon előtte, és ha bántja őt nézzen a szemébe és mondja neki, hogy őt hagyja békén. Erre mondta a kisfiam, hogy de anya akkor mégjobban bánt. Sajnálom szegénykémet, de abban bízom, hogy az óvónők eddig sem engedték a durvaságot, ezt is kezelik majd. Mondtam, hogy ne játszon vele, erre mondta, hogy nem is szokott, hanem a Bálint megy mindig hozzá játszani. Persze tudom mindig nem lesznek körülötte szimpatikus emberek, és harcolni kell, de most először kell ezzel komolyabban szembe néznünk. Egyébként mondta tegnap az óvónéni, hogy a gyerek cukra hétfőn délben 20-as volt. Úgyhogy nem csoda, hogy agresszív, de ettől függetlenül nem mindegy, hogy hogyan vezeti le az agresszióját. Semmiképp sem elfogadható ez, és ha én lennék az anyja biztos kérnek segítséget ehhez, mert ma már vannak módszerek az ilyen csemeték megsegítésére. De ezt az anyukát nem igen érdekli ez a téma, a játszótéren is Bálint minden ok nélkül rátaposott Nata kezére amint ment fel a mászókán, én szóltam rá, az anyjának fel sem tűnt, csak cseverészett.

A gyerekek amúgy meggyógyultak, Nata 3 napig volt lázas, de max 38,5. Zsombi csak 2 napig. Ezen kívül semmi. Nata egyébként elég nyűgös. Senki rá nem nézhet, senki hozzá nem szólhat, őt mindenki hagyja békén. Enni nem akar, csak azt hajtogatja, hogy didi,didi. Éjjel is már régóta nem szopik csak világosban, de 2-3 ig kínlódott, már itattam pohárból, cumisüvegből (meglepődtem hogy kivételesen elfogadta), de mégsem tudott visszaaludni, úgyhogy 3 órakor megszoptattam. Rögtön elaludt, aludt reggelig. Úgy örül a cicinek, sikít, ha meglátja. Olyan édes kis bújós baba. Annyira bírom. Zsombi nem volt ilyen bújós. Csak ha altattam akkor bújt, talán ezért is altattam olyan sokáig, kb egy hónapja alszik el egyedül az emeletes ágyán. De néha kéri, hogy menjek fel amíg elalszik. Egyébként is meg szoktam várni, míg elalszik, addig ülök a szopis fotelban, egy darabig énekelgetek (könyvből-mert Zsombi ezt kéri és én is szeretek énekelni), majd elhallgatok és ők elalszanak. Nata általában hamarabb elalszik, amint átülök az ágyról a fotelba el is alszik. Egyszer mondta a Zsombi, hogy anya de kár, hogy ez az emeletes ágy ilyen magasan van, miért nem lehet ott melletted? Olyan kis édike.

Voltam bababörzén, csomó mindent eladtam, úgy örülök neki, mert alig van helyem pakolni. Még így is rengeteg cucc maradt barátnőimnek is jut bőven belőle. Külön válogattam a fiús cuccokat a lányostól, jó őket viszont látni barátnőim gyerekein. Kb 3x annyi gyerekruhám volt, mint amennyi szükséges lenne. Hiába van köztük kevés korkülönbség, mégis valahogy úgy volt, hogy nem használtuk ugyanazokat a ruhákat. Zsombi ruhái túl fiúsak voltak, ami meg unisex az olyan volt amit nem tudtam jól kombinálni a többi ruhájához. Cipőkkel detto: amit Zsombi nyáron hordott, az Natának télen lett volna jó. Talán a sportcipőket megtudja örökölni, abból van minden méret. Viszont Nata amit tavaly hordott nyári cuccokat az most is majdnem minden jó rá. Nem sok mindent kell vennem.

Tegnap oviból haza fele jövet Zsombi nagyon szokatlanul viselkedett. Haza akart jönni. Először azt gondoltam, hogy azért nem akar kinn maradni, mert kapott a mamától ovi után egy régóta áhított műanyag fűnyírót, és azt hittem, hogy nem akar rajta a játszótéren mással osztozni. Bele is nyugodtam, hogy jó akkor jöjjünk haza, legalább tudok kicsit a lakással foglalkozni. Otthon viszont ahogy magamhoz húztam egy ölelésre, éreztem, hogy meleg a nagyfiam. 38,3 volt a hője. Gondoltam mérem még, ha nem megy 38,5 fölé, akkor csak éjjelre adok neki lázcsillapítót. 7 körül már 39 volt, úgyhogy hűtőfürdőztem és fürdés után kapott Nurofent. Kb 1 óra múlva már csak hőemelkedése volt. Nata is 7-kor meleg volt, neki 38,3, adtam neki alváshoz Nurofent, aludt is fél6-ig. Viszont fél6-kor megint lázas volt, nem mértem, csak csillapítottam. Aludt is tovább. Zsombi viszont nagyon rosszul aludt, 2 körül újra lázas lett, megint Nurofen. Jelenleg: délután csak hőemelkedésük van. Nata délben kapott újabb lázcsillapítót. Ezen kívül semmit nem látok rajtuk, de hát ez nálunk általában így van. Láz, majd pár nap múlva jönnek a tünetek. Zsombinak néztem vizeletet is ,negatív volt. Fülük sem érzékeny, és általában véve elég virgoncak. Sajna az az érzésem, hogy Zsombi már nem megy idén oviba, amúgy is csak jővő hétig akartam vinni, de tartok tőle, hogy nem kecmergünk ki ebből hamarabb.

Hétvégén, illetve vasárnap gyereknapoztunk, nagyon tetszett nekik, délelőtt kinn voltunk a városi programokon, ebéd itthon,és alvás után mentünk a Duna partra, meg fagyizni. Nem volt túl jó idő, úgyhogy nem bicajjal mentünk, hanem kocsival, pedig imádnak bicajozni. Hétfőn felébredtünk és mehetnékünk volt, úgyhogy felhívtam Eni barátnőmet, hogy otthon vannak-e, mert ha igen, akkor megyünk. Hálaisten otthon voltak, és nagyon örültek nekünk, mert ők sem terveztek semmit aznapra. Vittünk megunkkal ebédet, és összedobtuk amink van, jól bekajáltunk. Utána kimentünk a Sugóra, fiúk horgásztak, mi csajok meg csavarogtunk. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, fél8-ra értünk haza, fél9-kor már a gyerekek aludtak. Nagyon elfáradtak.
Nata nagyon ügyesen alszik. Megértette, hogy sötétben nincs cici. Néha hallom, hogy felébred, de le sem mászik az ágyról, alszik tovább. 5-6 között amikor már világos van, szopik egyet. Viszont reggel már nem. Úgyhogy végre tudok aludni. Annyit, de annyit dumál, nagyon édes. Nem értek mindent, sokat halandzsázik is, de sokmindet mond utánunk, Zsombi is élvezi, hogyNata mindent utánoz.