Lehullt a korona, és elaludt a banda.

A királyfi -virággal a kezében. Utazik. Nata már durmol, ahogy szokta. Zsombi nagyon komolyan veszi magát. Napokon át nyilvántartotta a virágszálát.

Hát két kis tündér. Ilyenkor a legaranyosabbak. Szeretnek reggel-este összebújni. Nata miindig megy simizgetni ölelgetni a báttyát. Ő olyan kis jóságos, mindenkihez szeretettel fordul.

Szia Betty! Gondolkodtam ki lehet a Pannaléna? Testvérpárra gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ti vagytok! Majd alaposabban beleolvasok a blogodba!

Eltelt a húsvét, anyóséknál voltunk a kertben vasárnap, hétfőn rövid locsolkodás után hazaindultunk anyunál gyűlt össze a család. Én élveztem az ünnepet, főleg azért mert nem kellett főznöm. Zsombi olyan kis édi volt, valamelyik nap megkérdezte tőlem, "anya te megkaptad azt a pénzt?" Kérdem: "milyen pénzt?" Erre ő: "Hát tudod amit a nyuszitól kértem neked?" Figyel ám a gyerek...
A hét nagy vívmánya, hogy Zsombor már végképp megtanult tök egyedül kétkeréken biciklizni. Nagyon vagány, ha begyorsul inkább leudrik róla. Apjával büszkén mosolygunk amikor előttünk teker. Nata is nagyon sokat fejlődött, a játszótéren felmászik egyedül a csúszdához, átbilleg a kötélfolyosón , és ha nem figyelnénk eléggé legyalogolna a csúszdán. De ott rögtön ülésre parancsoljuk és csúszik, bár kicsit le kell fékezni egyik-másik csúszdán, mert nagyon kilöki a gyereket, de tök önálló. Néha túlságosan is, nem engedi, hogy etessem, akkor inkább nem eszik. Hát???? Ilyent??? És felakarja venni a nadrágját, be is tudja dugni a lábát, de csak az egyiket. Vetkőzni már nagyon jól tud. Tegnap még a szandiját is kicsatolta és levette. Beszédben viszont megrekedt már jóideje nem mond új szavakat. Minden vá. A kutya is (ez még érthető is lenne, de a galamb is az, és minden ami él és mozog, bele értve néha minket is, de a Zsombi tutira.
Szopásával, kezdek oda jutni, hogy végérvényesen le fogom szoktatni róla. De ehhez még erőt kell vennem magamon, ami beletelik néhány hónapba nálam. Nagyon tud érte könyörögni, én meg gyenge vagyok. Amikor éjjel anyóséknál aludtunk, és felsírt automatikusan mellre tettem, kétszer 2 is, másnap vérszemet kapott, azt hitte ez már mindig így lesz. Éjjel egy csomót üvöltött a cici után. Hiába is tagadom felidegesített a dühös, akaratos, agresszív sírásával, és hát az én dacom nem segítette az ő megnyugvását. Volt üvöltés, másnap meg is jegyezte az alattunk lakó néni, hogy hát hallotta mennyit sírt, szegény gyerek, szegény mi szegény ő. Ezek után még nagyobb lelkiismeretfurdalásom lett, mert nem gondoltam, hogy csukott ablakon keresztül ennyire lehallatszik minden. Szóval ezek után azt gondolom, jobb lenne, ha nem szopna már egyáltalán. Na, mindegy majd valahogy lesz.

Megyek takarítani.

Tök jó idő volt ma, kinn is voltunk egész délelőtt. Natánkat beirattam a bölcsibe. Ki tudja mi lesz itt még? Hiába zsíroztam le a gyógytorna másodállásomat novembertől , lehet mégis vissza kell mennem főállásomba, akkor viszont Natát viszem a bölcsibe. Egyébként egészen a mai napig nagyon szkeptikus voltam abban, hogy hogyan fogom én őt nyugodtan ott hagyni, de ma megnyugodtam, mert láttam, hogy nagyon jó kis hely ez a bölcsi. Hatalmas játszóterek, szép szobák és öltöztetők, aranyos bölcsisnénik, jobbnál jobb kerti játékok. Natám rá is kattant az udvarra, hisztizett amikor el akartam hozni. Pedig legalább egy órát ott voltunk.Utána elindultunk hazafelé, de rövid séta közben Nata eltérült a játszótér felé, én meg hagytam magam, úgyhogy még egy órát lenyomtunk a csúszdák és homokozók között. Nata lehasalt és úszott a homokban, nagyon tetszett neki. Profin csúszdázik és lépcsőzik. Most viszont megnnem kell, mert üvölt.

Zsombor és Nata hancúroznak az ágyunkon. Úgy látom reggel volt. Mindig rettegek, hogy összekoccolnak. De ők nagyon élvezik.

Tegnap már menthetetlenül mehetnékünk volt Zsoltival, úgyhogy eldöntöttük irány: Pécs, és Komló. Meglepetésszerűen meglátogattuk anyósékat 2 körül értünk oda. Én izgultam, hogy azért csak jobb lenne ha bejelentenénk, mivel Zsolti a dédikét is, meg sogórnőméket is odaszervezte, de végül nagyon jól sült el, mamáék nagyon örültek a váratlan vendégseregnek. Mi Kriszti barátnőmet is elhívtuk magunkkal, és tök jó volt, hogy együtt voltunk egész nap. Nagy szerelemben vannak a gyerekeim és Kriszti. Ezt még Mari mama is megjegyezte. Az egész délutánt a szabadban töltöttük. Kicsit aggódtam Nata miatt, mert még nincs teljesen rendben, és ott azért mindig lengedezik a szél, de remélem nem lesz gond. Papa rögtön előpakolta a kerti játékokat, nagyon jól érezték magukat a gyerekek. És mi is. Szeretek ott lenni, mert mindkét gyerek nagyon jól lefoglalja magát, és így mi is tudunk pihenni. Nata , nem tudom, hogyan csinálta, de bodyn, nadrágon, polón keresztül is sikerült megpakolnia a pelenkáját homokkal.

Fél8-ra értünk haza, letusoltam őket, 8-kor mindkettő aludt. Én is. Végre kipihentük magunkat, Nata már napokon át nagyon rosszul aludt éjjelente, sokat fenn voltam vele, úgyhogy rám fért egy kis alvás.

A fotón Zsombi tűzoltó jelmezében. Még a farsang napján készült.

Na, voltunk dokinál. Szegény Natám, jól gondoltam én, hogy nem volt jó a gysz. Most a Sumamed-et kell szednünk, mert hörghurutja van. Nincs is jól, nagyon nyűgös szegénykém, de látom a lenti kisőrlők is jönnek. És gondolom a maradék 2 metszőfoga sem várat sokáig magára. Minden idegesíti, mindentől sír. Jóformán a wc-re sem mehetek ki, mert rögtön sírva fakad. De remélem a Sumamed-től jobban lesz.

Zsombinak megvettük a görkorit. A vaterán találtam egy nagyon szépet, alig használtat. Mamaék nevében meg könyök és térdvédőt vettem, Ari mamától egy helikoptert fogok venni, azt még nem vettem meg. Nata bababútorkészleteket kap tőlünk is meg anyutól is, és majd, ha nagyobb lesz apa csinál neki egy babaházat.

Folytatom a kép feltöltést. Apa mesél.

Szia Kata! Üdv itt is! Én is benéztem a blogodra, de olyan keveset írsz a gyerekekről, illetve magatokról, pedig nagyon szívesen olvasnám. Vagy csak nem tudok rajta eligazodni?

Még mindig tart a dögrovás. Natám olyan nyűgös, hogy már kiakaszt. Éjjel elég jól aludt, úgyhogy nem panaszkodhatok, de napközben mondhatnám egésznap rajtam lóg. Kezdek aggódni, hogy a terápia nem elég hatásos. Amikor este a kövirózsát csöpögtettem a fülébe (ez egy kivonat és hűtőben kell tárolni) nagyon sírt, és tuti kellemetlen volt neki. Jó, az ingerküszöbe a véka feneke alatt van, ez már nagyon hamar kiderült. De felmerült bennem újra a gyanú, hogy talán fülbaj van. De a fülész is csak antibioval kezdene, azt meg szedjük, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ha hétfőig nem jön rendbe, akkor irány a fülészet.

Na, Zsolti végre feltette a képeket, úgyhogy most elkezdem felrakni, nem sok ám, pár db. Kezdem talán a legkorábbival. Natám ráizgult a tésztára. Én egyébként nagyon szeretem Ranschburg Jenőt. Egyszer egy előadásán hallottam tőle, hogy van pár nagyon rossz magyar közmondás. Pl. Az egyik az, hogy "Az étel nem játék". Mert (magyarázta) az étel a kisgyermeknek igenis játék, mint minden, ami során tanul meg spontán bizonyos összefüggéseket az életről. Úgyhogy Nata itt szabadon tanulmányozza a spagetti tésztát. Másik rossz közmondás amit mondott R J:" Magyar ember evés közben nem beszél" . Igenis, hogy az asztal egy nagyon jó helyszín arra, hogy a családon belüli kommunikáció terepe legyen. Harmadik: "Kés, villa, olló kisgyermek kezébe nem való". Azt javasolja, hogy nyugodtan adjuk a kezükbe, csak gyakoroljanak. Persze nem a hegyes manikűrollót. És megfelelő felügyelet mellett.