Ma tesóméknál ebédeltünk, tök jó volt ismét nem nekem kellett főznöm, azért reggel csináltam egy gyors madártejet, mégsem mehetünk üres kézzel.
Megint megallapítottam magamban, hogy a gyerekekkel sokkal könnyebb egyedül, mint amikor párban vagyunk, valami érthetetlen okból tiszta hülyék, ha mind2 en jelen vagyunk apjukkal, jó nem mindig, de sokszor. Tegnap a Zsombi nagyot alakított a Sparban. Még sosem volt vele igazán kellemetlen helyzet üzletben, de tegnap borzasztó volt. Persze én voltam a hülye, hogy fél7 kor elindultam velük vásárolni, mert kellett még pár apróság, és igaz apjuk itthon volt, de mivel nem voltunk kinn délután gondoltam, legalább kicsit levegőznek közben. És nosza elindultunk. Mondjuk Zsombi már előtte is elég kezelhetetlen volt, nem is tudom mire számítottam. Úton szépen mentünk, a boltban is elvoltunk, Nata néha ki akart mászni a kocsiból, de azért vissza tudtam gyömöszölni. De amikor fizettünk és már pakoltam, Zsombikámnak elment az esze és nekiállt nekifutásból a földrevetni magát, és a padlón fetrengeni, és mondanom sem kell, hoyg hiába szóltam rá, őhozzá el sem értek a szavaim. Szerencsére rajtunk kívül nagyjából senki sem volt a boltban. Na utána már amikor kimentünk elkaptam a grabancát, jól megdorgáltam és nem tárgyaltam vele egy ideig, még este sem és reggel is sértve voltam. Érzi is a drámát. Ma egy angyal volt, egész nap hajtogatta anya szeretlek.