Szegény Zsombikámat tegnap ott felejtettem az oviban. illetve, az úgy volt, hogy szóltam az óvónőknek, hogy nem kérek arra a napra kaját neki,mert azt terveztem, hogy elmegyünk a könyvtárba, visszavisszük a könyveket, és csak fél10 körül érünk az oviba, akkor gondoltam, ha a reggeli kimarad, akkor már elhozom ebéd előtt, és lemondom az egész napot. Na, szóval, elmentünka könyvtárba, tetszett az én kicsikémnek nagyon, majd vittem az oviba, és ott is felejtettem egészen ebédig. Délben jutott csak eszembe, hogy basszus nem is kértem neki ebédet. na, mindegy, mert nagyon rendik voltak, megetették az én bendőcskémet. Amióta ovis egyébként, nagyon jól eszik, ki is kerekedett. És állandóan enne valamit. Ja, és rákapott a dvd-kre is. Közben persze rágja a körmét.

Gondoltam, megírom ide Zsombi 3 éves elmaradt összegzőjét, vagyis azt, hogy mi történt vele az elmúlt éveben:

Persze a legfontosabb, hogy megszületett Natasa a kistesó, még sosem láttam olyan boldognak, mint azon a napon amikor elhoztuk a hugit és persze anyát a kórházból. Kapott Natától (!) egy teletubbies figurát Dipsit, mert akkor épp tubbies rajongó volt, azt szorongatta az út alatt, és nagyon boldog volt, kb annyira, mint én amikor a tesóm lába megsérült és hazajöhetett a kórházból, emlékszem összebújva aludtunk, annyira örültem neki. Akárhányszor ránéztem Zsombira, ahogy szorongatta dipsijét, mindig sírhatnékom volt. Nem igen tudta, hova tegye magát az első napokban, amikor megjöttünk a kórházból, egyre fokozódó erővel nyomogatta, húzogatta, simogatta, majd már csípkadta, harapta Natát. Hát nehezen bírkózott meg a féltékenységgel, de végülis jogos volt a részéről. Sajnáltam szegény kicsikémet, de hát az élet az ilyen, persze ez neki sovány vigasz volt. Még most egy év után is van, hogy kap Nata hideget-meleget a báttyustól, de határozottan javult a helyzet.

Másik nagy vivmánya ennek az időszaknak,hogy Zsombi rákapott a mesekönyvekre. Mindig arról álmodoztunk, hogy milyen jó lesz, majd mesélni a gyerekeknek, hát most élvezhetjük. Néha már sírni tudnánk, főleg Bartos Erika műveitől (Anna és Peti, Bogyó és Babóca,) de nagy kedvenc Boribon is, és a Thomas és barátai.

Szobatisztaság: Pont 2,5 éves volt (február végén), amikor azzal állt elő, hogy bilibe akar pisilni, és ehhez eléggé ragaszkodott is, így pár nap-hét alatt leszoktunk a nappali pelusról, az éjjeli még pár hónapig megmaradt, már csak azért is, mert kakilni nem akart még bilibe a kicsikém. De elég szerencsésen ment az is, rá kb 2 hónapra, ez is elég hirtelen alakult, nagyon ügyes volt. Éjsazkai pelusról, akkor szokott le, amikor itt nálunk Adél a keritesó, és Zsombit a kis szivacson altattuk azon a héten a mi szobánkban az ágyunk mellett. Erre tettem a gumilepedőt. De egyetlen egyszer sem pisilt be éjszaka.

Kajálás: Egyedül eszik, nagyszéken, kb 2,5 éves kora óta. Nagyon ügyes. fagyizni is professzionálisan tud, szinte sosem csöpög le, és mindig hamarabb végez vele, mint én, szerintem harapja a fagyit. Nyáron szinte mindennap elsétáltunk a fagyizóba, és kiültünk elnyalni egy gombóc fagyit, addig Nata általában aludt a babakocsiban. Szép emlék. Elég jól leszokott sajna a levesekről, pedig nagyon szerette kisebb korában. Cumisüvegről elég nehezen szokott le, már majdnem 3 éves volt. Nem is lett volna ez baj, ha nem kért volna éjjel rendszeresen üvegből tejet, illetve Adél itt nyaralása óta kakaót. Hát bizony ezt megsokaltuk, és valahogy sajna nem emlékszem hogy valószínű jóbelátásra kérve megváltunk az üvegtől, ezzel együtt az éjjeli ivászattól is.

Alvása: Nagy ágyon alszik, kb 2 éves korától, nem szokott leesni, 1-2x előfordult, na volt ám rohanás... Viszont az ágyon kényelmesen elférünk ketten, sőt hárman is, ha úgy adódik. Amikor Nata megszületett sokáig velük aludtam, de egyre inkább vágytam vissza apa mellé, és akkor már csak altatni maradtam náluk. Zsombi általában az esetek 80%-ban hajnalban megjelenik közöttünk, legtöbbször csak fél6 körül, de olyan is van, hogy már 4 kor. Hát... egyikünk sem bánja. Sokszor amikor Nata 5 kor szopni kér, akkor Zsombi is felébred rá, ilyenkor ő tudja, hogy nem tudok vele foglalkozni, megy át apa mellé az ágyba, és mire én végzek Natával, és megyek vissza a helyemre, akkor ők összebújva alszanak. Nagyon szeretem ezt. Örülök, hogy Zsoltinak is természetes a gyerek hajnali fogadása az ágyunkban.

Beszéde: Szépen, tisztán, választékosan beszél 3 éves korára. Sok mondókát tud, énekel, nagyon édi. Kedvenc szavaink: utánfutánó=utánfutó, Foga=Volkswagen, mókuskerékpár=mókuskerékre mondta először, és amikor a biciklivel a két pótkerék fennakad és így már nem tud továbbhaladni, hiába teker, akkor mondja, hogy "anya, mókuskerékpár". Margarin=mandarin. Gábor=tábor. Sajna nem jut más eszembe, pedig mindig gondoltam, hogy azonnal fel kell írni mindent.

Nyaralás: Idén Balatonon voltunk nyaralni, és nagy mákunk volt, mert végig kiváló idő volt, igazi kanikula. Nagyon sokat fürödtünk, kirándultunk, utaztunk, aludtunk egy éjszakát Bogláron, borzasztó volt, el is menekültünk onnan, utána Györökön voltunk, az szuper hely volt, vissza is megyünk oda. És voltunk még a sóstói táborban, az is nagyon jól sikerült, Juliékkal és a 3 gyerekkel. Volt hancúr... A legjobban a lellei homokos strand tetszett mindenkinek, ott 4x voltunk amíg a balatoni nyaralás tartott, Zsombit ki sem lehetett szedni a vízből.

Óvoda: szeptemberben elkezdük az ovit. Pont olyan simán ment, ahogy gondoltam, pár hét nehezebb, sírás-rívás-induláskor, néhány sírós éjszaka, és egyszer csak rákattant. Kétszer kellett csak megszakítani az ovit, egyszer 3 napra mert lázas volt, egyszer 6 napra, mert taknyos lett. Még orvoshoz sem vittem, mert nem láttam szükségesnek. Mindkettő szeptemberben volt. Harmadik hét végére már nem volt sírás induláskor, igaz kérdezgeti, hogy mikor jövök, és miért kell mennie, de mindent megbeszélünk és elfogadja, amit mondok. Pont ma mondta az óvónéni, hogy ő úgy látja, hogy nagyon jól érzi ott magát Zsombor. Örülök neki. Mondja is mindig amikor megyek érte, "anya, olyan jó az ovi", de amikor kérdezem, hogy nincs kedve ott aludni, akkor mindig mondja, hogy nincs. Egyenlőre még ebéd után hazahozom.

Hát, most így hirtelen ezek jutottak eszembe erről ez időszakról, amíg 2 évesről 3 éves lett a nagyfiam. 2 éves koráig még kézzel írogattam az eseményeket a babanaplóba.