Épp elkezdtem írni délután, hogy már egy hete semmit nem írtam, nem is sok minden történt. Erre telefonált Zsolti, hogy már át is lépték a határt, mert hamarabb el kellett jönniük, ugyanis eltörte a lábát. Először azt gondoltam szívat.
Ugyanis tegnap kimentek a tűzoltóságtól egy focitornára, és játék közben eltört a lába. Már annyira vártam mikor ér haza, úgy megörültem, amikor mondta, hogy már a határnál vannak. De ami a legrosszabb, hogy elmozdult a csont(szárkapocscsont) és meg kell műteni, úgyhogy ma nem is jön haza, hanem megy a szekszárdi sebészetre, legkésőbb holnap megműtik. Próbált vígasztalni, hogy most teljesülhet az álmom lesz három gyerekem pár hétre. Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Úgyhogy szép kis karácsonyunk lesz. Nem is tudok most mást írni. Majd legközelebb...