Zsombikám ma reggel felkelt, és feltett apjának két találós kérdést: Egyik: Apa, tudod, hogy hintázik egy bárány? -Nem tudom.- Hát úgy hogy felül a hintára és hajtja magát. És, hogy csúzdázik?- Azt sem tudom.- Hát, felmászik a létrán és lecsúszik. Hát igen, ő a kis humor Heroldunk.

Pár napja együtt alszanak el esténként, ez nagyon jó így, mert hamarabb ágyba kerül Zsombi, kicsit később alszik el Nata, és emiatt később is ébred= én is többet tudok pihenni. Nagyon örülök, hogy ilyen simán átálltunk erre is. Persze ez inkább Nata érdeme, mert ő az, aki ügyesen elalszik a kiságyában egyedül, elég neki, ha benn vagyunk a szobában, és sutyorgunk. Viszont Zsombi is nagyon ügyes, mert ő meg megérti, hogy ilyenkor már nincs hangoskodás, csak suttogás. Hát egyre inkább úgy érzem, megyünk kifele a nehézkes időkből. Zsombi tök önálló, jóformán csak felügyelni kell. És Nata is egyre nagyobb, igaz ő most kezd egyre veszélyesebb lenni, de ő meg jól lefoglalja magát egész nap. Pár hónap múlva lesz a legjobb, mire Nata is már csak 1x alszik, és együtt tudnak lefeküdni. Mert most nagyjából az van, hogy Nata délelőtti alvását a délelőtti sétára időzítem, és rövidre fogom fél-1 órára, hogy délután még időben elaludjon, így 2-3 között ő is alszik 1-2 órát. És ilyenkor Zsombi is alszik, így van egy szusszanásnyi időm.