Végre egy kicsit kijutottunk sétálni. Nata rögtön bealudt, nem tudom mikor fogunk áttérni az egy alvásra, mert általában a babakocsiban elalszik. Ilyenkor viszont nem tudom Zsombival együtt letenni délután, mert addigra épp a legnagyobb lendületben van. Viszont Zsombit altatnom kell (mellé fekszem amíg elalszik) újabban Natával együtt. Nata annyira anyás lett a betegsége óta, hogy már totál kivagyok. 2 percre sem hajlandó lemondani rólam. Ha kimegyek jön utánam, ha elmegyek otthonról üvölt. Igaz, ilyenkor pár perc után abbahagyja. Ja, és persze szopni akar állandóan. Na, ilyenkor mondom azt, hogy elegem van a szoptatásból. Az, hogy szopik reggel délben-délután és este, még rendben van. Még azt is elviselem , hogy éjjel 2x- 3x szoptatok, de ennél többet már nem. Nem és nem. Tehát ha ennél többet szeretne, akkor én nem adok neki, ő üvölt, de nagyon durván. Zeng a ház. És persze sokszor már én is üvöltenék. Már a szomszéd néni is mondta, hogy ez a szegény kislány mennyit sír. Mert aki nem hallotta őt még üvölteni, az nem tudja még milyen, ha Peti Natasa rázendít. Neki olyankor elborul az agya. Anyukám erre azt mondja, hogy: hát igen ebben a kislányban van egy kis veleszületett hiszti is. És igaza is van anyukámnak, mert Nata ugyanígy üvöltött már egész kicsi csecsemő korában is, amikor pl. nagyon ömlött a szájába a tej (most már tudom, hogy azért üvöltött, akkor meg halálra aggódtam magam, hogy mi a baj , miért nem eszik?). Remélem az idő múlásával ez majd finomulni fog, mármint a stílusa. Mert ha nem akkor Isten irgalmazzon minden férfinak, aki az útjába kerül.

Szóval, sétáltunk egy jót hármasban. Bementünk a gyerekkönyvtárba, visszavittük a könyveket, hoztunk ki újakat, Zsombi azóta már ki is olvastatta velünk. Egyébként a Sam, a tűzoltó, és Bob, a mester katasztrófális kiadványok , Thomassal együtt. Akció, horror, maró gúny. Nem szeretem, hálaisten Zsombi sincs oda érte. A filmeket viszont nagyon szereti Jim-jam-et nézzük, azok sem túl jók, de egy fokkal jobbak, mint a könyvek.

Megpróbáltam Hannababát felvenni a rendszeresen olvasott blogjaim közé. Majd kiderül sikerült-e. De szép havas tájakat láttam ott! Jó lenne szánkózni egyet a gyerekekkel, bár egyenlőre elképzelésem sincs, hogy marad meg a szánkón egyszerre a két gyerkőc. Mivel Zsombi annyira szeszélyes, hogy simán lelökné féluton a hugát a szánkóról. Valószínű külön viszem őket, de egy próbát azért teszek. Sajna apa ebből a buliból idén valószínű kimarad.
Ma egyébként az én drága uram elment a cukrászdába, és a hátizsákban hozott egy tálca (nem kicsi) sütit, helyesen belecsúsztatva függőlegesen a krémeseket, stb, és hazabicegett vele. Ehhez képest nem is lett olyan nagy összevisszaság.

Nagyon borongós az idő errefelé, csakúgy, mint Nata hangulata. Ilyenkor azt játsza, hogy ő még újszülött. Nem hajlandó leszállni rólam, legszívesebben szopna egésznap, de legalábbis cipelgessem. Egyébként az esős idő és Nata rosszkedve, nyűgőssége általában tényleg együtt jelentkezik.
Másik: Olyan kis segítőkészek a gyerekeink. Az elmúlt 5 hét esti programja, ágyazás után : apa beinjekciózása (trombózis megelőzés). Eleinte csak figyelt mindkettő. Először Zsombi állt elő azzal, hogy majd ő lespray-zi apa hasát. Megengedtük. Azóta ez az ő reszortja. Néha korrigálni kell. De kb 1 hete Nata levadássza a vattapamacsot, és fontoskodva törölgeti vele apja hasát. Ezek szerint ő is figyelt. Azóta minden este összeáll az injekcióbeadó családi team. És mindenki nagyon boldog, hogy hasznos tag lehet.

A jégpálya ördöge.

Közben volt a szülinapom is. Gyerekeknek nagyon tetszett a tüzijátékocska.

Ha örvendezünk valaminek amit Nata produkál, akkor Zsombor rögtön utánozza. Hiába mondjuk, hogy ami édi egy 1 évestől, az már nevetséges egy 3 évestől. Őneki ugyanúgy kell az elismerés mindenért ami Natának jár.

Az egyik kedvenc képem.

A műtét után 1 héttel. Amióta apa itthon van, nagyon gyakran arra érek haza bevásárlásból vagy Zsombival az oviból, hogy Nata alszik apán, mint kiscsecsemő korában. Olyan édesek.

Apa játszik.

Ma sétáltunk egy nagyot a gyerekekkel. Nata bealudt, Zsombi meg játszott a Nagy Zéténnyel, amíg én elvégeztem a szokásos bevásárlást. Sajna még mindig hasmenése van Natának. Zsombinak ma még eddig nem volt. Viszont Nata már elég jól elkezdett enni, most már csak az a kérdés, mit adjak neki, ami nem irritáélja a bélnyh-t. A Smecta halálos ellensége mindkettőnek, utálják. Normaflore-t viszont örömmel szívják ki az ampullából. Úgyhogy az megy nekik , persze a Smecta is, mert nem merem elhagyni még.

Akkor álljon itt a tegnapi korizásról készült rövidke video.

Nata elégedetlenkedik

Talán már kifele megyünk a hasmenésből, mindkettő gyerkőcnek csak 1x volt. Igaz híg még nagyon, de legalább nincs olyan gyakran, mint eddig.

Harmat barátnőmék itthon vannak, és szóltak nekünk nem mennénk-e velük ki korizni, van is korijuk Zsombi lábára való, Ároné. Úgyhogy kis szervezéssel, húsleves felrakása után (rábíztam Zsoltira- finom lett) kilódultunk a koripályára. Natát felrepítettük Arimamához. Úgyhogy kettesben voltunk Zsombikámmal. Csináltam is rövid videót, majd feltöltöm. Olyan kis édi volt. Azt hitte a drágám, hogy ő majd felmegy a jégre és rögtön tud is korizni. Kicsit csalódott, amikor rájött, hogy nem így van ez. De a végére elég jól belejött, nagyon kitartó volt. Már úgy is mentünk a végén egy kört, hogy egymás kezét fogtuk és csúsztunk. De Benedek milyen ügyes kis hokis. Nagyon vagány volt. 2 éve hokizik már. 5 évesen kezdte. Kár, hogy őt nem videóztam le.

Na, újabb egy hét kihagyás. A múltkor épp azért hagytam abba, mert Zsombi hányt. Egymásután rögtön 14x, 24 óra alatt. Amint abbahagyta, kezdte Nata, rá néhány órára én. Natókámmal együtt hánytunk kb 24 órán keresztül. Mindenkit megviselt. És persze közben szoptattam ész nélkül, nehogy kiszáradjon, meg mert neki más nem kellett. Lassan elmúlt egy hét, Nata 8600-ról 8100 gr-ra fogyott , még mindig hasmenése van, És Zsombi is lefogyott, kb 1 kg-t, neki is hasmenése van. Nekem hálaisten nincs. Zsolti megúszta. Eddig. Zsombor kb 4 napig feküdt, Nata elég eleven.
Már csak egy hét és kiveszik az egyik csavart Zsolti a lábából. Nagy reményeket fűzünk hozzá, reméljük, hogy mérséklődik a kín. Na, most megint búcsúzom. Pedig tudnék miről írni, de muszály teregetnem, vacsiztatnom, fektetnem.

Eltelt egy hónap. Zsoltit végül 19-én egész éjszakás várakozás után megműtötték, másnap 11-2-ig. Jól megvasalták. Lemez és csavarok. 6 hetes tehermentesítés. Még pont 2 hét hátra van. Kezdjük mindannyian megszokni az új felállást. Vannak napok amikor egész jól elvagyunk 4-esben. De van olyan is, főleg eleinte, hogy legszívesebben sírva összerogytam volna. Anyukám átszokott jönni, főleg a főzésben segít. A szerencse az, hogy... sajnos ezt elfelejtettem. Mármint azt, hogy mit akartam írni.

Közben eltelt a karácsony is. Zsoltit 23-án hazaengedték a kórházból. Nagyon örültünk neki. 24-én átjött Kriszti barátnőm, sokat segített nekünk. Nagyon hálásak vagyunk neki. Jóformán ő díszítette a fát. Mire a gyerekek felébredtek, ott volt a nagyszobában a karácsonyfa a jézuska ajándkával. Zsombi nagyon boldog volt, Nata