Több, mint 3 hete nem írtam, mert nem volt netünk, plusz a géppel is voltak problémáink. Sajna vannak is. Rengeteg időm volt, és jó volt kicsit gép nélkül. Sajnos be kell lássam, hogy rászoktam az internet nyújtotta információáradatra, a szórakozásra (fórum, blog, stb), vásárlásra, kajarendelésre, banki ügyleteim intézésére stb. Szóval egyrészről jó volt, mert sok időm volt, és nem volt az az érzésem, hogy de jó lenne kicsit netezni, viszont hiányzott is. Egy-két alkalommal a barátnőimnél neteztem is.

Zsombi azóta komoly nagyfiú lett, aki rendes ottalvós tagja a nyuszi csoportnak. Olyan cuki amikor megyek érte, akkor kászálódnak ki az ágyból, még tök álmos, lóg is egy darabig a nyakamban, ébredezik, ahogy itthon szokott.
Nagyon simán ment az ott alvása, pedig mindenki riogatott, hogy majd biztos nehéz lesz, mert én önző anya nem altatom őt máshol soha. ( Értsd: nem hagyom erőnek erejével senkinél, ha nem akar) Nem aludt még a nagyszülőknél, és sehol. Na, teszem hozzá ez sem őt, sem minket szülőket nem zavart soha. És csodák csodája a gyerek, aki mindent ért már, simán mindenféle hiszti és ellenszegülés nélkül elalszik az oviban.

Voltunk apával kontrollon, nagyon szép a lába, a doki nagyon elégedett vele. Úgyhogy örültünk nagyon. Igaz még épp csak, hogy botorkálni tud, de még újabb 3 hónappal meghosszabbították a táppénzét, úgyhogy lesz idő javulni. Már teljesen hozzászoktam, hogy itthon van, sokkal könnyebb így nekem minden. Max akkor van gond, ha kicsit besokallunk egymással. Nata szerencsés kislány, mert vele nem csak anyukája van itthon, hanem apukája is 6 hónapon keresztül.

Amúgy betegek mindketten, Zsombi elég enyhe tünetekkel, mondhatnám, hogy csak az orra folyik. Nata viszont köhög, és neki is folyik az orra. Reggel még hőemelkedése is volt. Úgyhogy most mind a 4-en itthon vagyunk.

Na, egyenlőre ennyi, majd keresek pár képet is. Bár nem is nagyon fotóztunk mostanában.