Csak annyit akartam bejegyezni, hogy Zsombi tegnap reggel egy tündér volt, már útközben mondta, hogy anya ma nem fogok sírni. És így is volt, már otthon nagyon kézséges volt az öltözködésnél, ez azt jelenti, hogy szó nélkül felvette amit adtam neki. Ahogy odaértünk már izgalommal lesett be a csoportba, hogy mi folyik ott, és alig várta, hogy kész legyünk már ment is. Körben ültek a szőnyegen a mesesarokban, és óvónéni rögtön az ölébe vette, és már együtt mutogatta a többivel amit a kis versikéhez megtanultak.

Nata viszont tegnap nagyon nyűgös volt, vagy az idő, vagy a foga vagy beteg lesz, nem tudom, de egész nap sírt, csak rajtam lógott. Kikészít vele. Úgy sütöttem palacsintát, hogy magamra kellett venni. Pedig anyu itt volt velünk, de nem kellett neki, mutogathatott neki bármit, kutyát, játékot, könyvet. Már kinn az utcán kezdte, nem volt jó neki sem a kocsiban, sem gyalog. Persze ha cipeltem volna az jó lett volna, de azért egész reggel nem cipelhetem, úgy hogy kezemben még a babakocsi is. Ja, és mondta anyu, hogy viszi, adjam oda neki, de anyu sem kellett. Na,jól van nem részletezem, ez ment egész nap, és délután már engedtem amikor ciciért könyörgött, mert gondoltam kicsit megnyugszik, hát sajna csak kb negyed órára nyugtatta meg, már újra ciciért könyörgött.

Amúgy meg szomorú vagyok, mert Zsolti elment Győrbe focizni,( ő nem fog focizni, csak csapatvezető, szervező) ha esetleg továbbjutnak akkor ott is alszanak. Úgy legyen! Mert persze hiányzik, de ő mindig olyan boldog, ha jól szerepel a csapat. Szívvel-lélekkel csinálja amit csinál.
Október elsején lesz 40 éves, még nem tudom mit vegyek neki. Első számú ötletem, egy pecabot.

Na, felébredtek a gyerkőcök. Zsombi már kérdezte, hogy anya ilyenkor már nyitva van az ovi? És mondta, hogy ne olyan későn menjünk oda, mint szoktunk, mert neki már akkor nem marad ideje játszani. 8.50-re, 9-re szoktam vinni, és olyankor már ált. pakolnak rögtön nekiállnak reggelizni.