2012. március 29., csütörtök
Bori már elmúlt 3 hetes. Jó kisbaba, eszik-alszik. Néha kicsit sokat eszik, akkor fájdogál a hasa. Amúgy nem sír nagyon, ha fenn is van elnézelődik, gyakran kitesszük a nagyágyra és körbeüljük, nézzük, olyankor ő is felméri a családot, végignéz mindenkit.
Hétköznapokon, amikor a nagyok oviban vannak, akkor nem mondhatnám, hogy nehéz lenne velük. Reggel elviszem őket, utána bevásárolunk,és sietünk haza, mert Borinak enni kell, majd főzés, eddig anyu is itt volt főzös napokon, segített. Ebéd után lepihenünk anyu is, én is, ilyenkor, ha Bori cicizni akar, akkor lefekszünk a nagyágyra és fekve szopunk-alszunk, ez kb 1 óra. 3-ra beállítottam a telómat, mert akkor már ébrednem kell, hogy odaérjek az oviba a nagyokért, vagy viszem magammal Borit vagy otthon hagyom anyura, utóbbit a gyerekek eléggé nehezményezik.
5 körül hazaérünk és lassan kezdődik az esti program, vacsi, fürdés, fekvés. Még eléggé összevissza megy minden, hol Borival kezdem, hol a nagyokkal, hol a vacsival, általában azon múlik, hogy Bori, hogy alszik. Este 8 fél9 körül mindenki ágyban van, nyugi van.
Na, azért nem ilyen rózsaszín minden!!! Amióta hazajöttünk Borcsával, azóta a két nagy egyfolytában veszekednek, ezt főleg Zsombi kezdeményezi, már kérdeztem is tőle, hogy miért csinálja ezt Natával, miért bántja őt mindig? Azt mondta, hogy ő most csak Borit szereti és Nata idegesíti. Na, erre varrjatok gombot! Nata nagyon dacos lett, nehezen kezelhető, és ha Borit tisztázom vagy szoptatom, akkor rögtön jön és simogatja, puszilgatja egyfolytában, hát bizony roppant idegesítő, Borcsit valszeg nem zavarja mert ugyanúgy szopik, de minket eléggé apjával. Minél jobban ellenkezünk, ő annál dacosabb és feszültebb, úgyhogy ez nem pálya, próbáljuk elviselni, próbálok kitalálni figyelemelterelő dolgokat, de nem vagyok mindig toppon, néha csak a türelmetlenség marad. Persze az egész akkor nehéz, amikor nincs ovi, amikor nincs szusszanásnyi szünet sem, úgyhogy kicsit félek a nyártól, amikor 4-en leszünk egész nap összezárva. De hát majd valahogy lesz, valahogy mindig van.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése