Már napok óta készülök megírni az óvódai alvás, és a farsang sztoriját. Csütörtökön volt a farsang. A kisfiam valószínű nem izgult annyira egész nap mint én. Igaz én inkább az ottalvás miatt.
Szóval reggel mentünk családilag Zsombit vinni az oviba. Rögtön átöltözött, a többi gyerek már ott volt jelmezben. Volt a fiúk között ninja (több is), indián, matróz, kalóz, cowboy,szellem, judós, pókember, focista és Zsombi tűzoltó. Lányok között mindenféle habos-babos hercegnő, angyalka, sellő, hercegnő volt egy szellemlány is. Ja, és Mosolygó Ágnes főbarátnőm kakas volt. Zsolti útólag mondta, hogy először nem tudta eldönteni, hogy az milyen jelmez, azt mondta, talán avarnak öltözött? Tehát egész délelőtt a jelmezben voltak a gyerekek, járták a csoportokat. Amikor Zsombi belépett a csoportba, rögtön körbeállták mindanniyan és elkezdtek "húú..de jó a jelmez"-ezni, főleg a fiúk. Körbecsodálták hangosan, örvendezve. Zsombikám teljesen kétségbeesett, elkezdett sírni. Ott állt a mi nagyszájú tűzoltófiúnk és sírt. Annyira sajnáltam, úgyhogy levetettem a fejéről a maszkot, meg a sisakot. Kicsit megvigasztaltam. És próbáltam magamban eldönteni, hogy vajon a sok jelmezes gyerektől ijedt-e meg, vagy attól, hogy ott kell aludnia. De valószínű mindkettőtől. Talán nem erre a napra kellett volna időzíteni az első alvását. De akkor már eldöntöttük, és szépen eljöttünk, mondta az óvónő is, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, és tényleg hamar megnyugodott, már nem sírt amikor ott hagytuk. Egész nap tiszta izgatott voltam, hogy vajon mi lesz délután. Tud-e aludni, sír-e, stb? Fél 3-ra kellett menni a szülőknek, újra jelmezbe öltöztetés, és kezdődőtt a farsangi mulatság. A jelmezes gyerekek az öltözőbe várakoztak 3-ig, akkor indultak a csoportba, Zsombor ott is elanyátlanodott, és odajött hozzám, én meg nem erőltettem, ott fogtam magamnál. Nem örültem volna sírva kell felvonulnia, akkor inkább maradjon ki az egészből. Volt két kisfiú aki sírt közben, nagyon sajnáltam őket. Szerintem ennek így semmi értelme. Mire a műsor fele lement addigra Zsombikám újra összeszedte a bátorságát és ő is kiment a többihez, és bekapcsolódott a műsorba. Minden gyerek egyénként felállt egy kis emelvényre, és a csoport elmondott a nevével kapcsolatos kis ún csúfolódót. Pl:Ágnes: szeme, mint a mágnes. Az a baj, hogy a Zsomborra olyan hosszú volt, hogy nem sikerült megjegyezi, de majd megkérdezem. Erre a dobogóra már szavesen felmászott és leugrott róla vagányan, ez már tetszett neki. Olyan kis édeske volt. Na, miután vége lett a műsornak, akkor kezdődhetett a tánc, népzenére, szülők gyerekek, nagyon jó volt. Régen néptáncoltam, direkt jól esett. Zsombikám szívesen táncolt velem, örültem neki. Nagyon jól érezte magát, miután megszokta a tömeget. A csoportszoba, egyébként nagyon zsúfolt volt a sok szülőtől, még én is megilletődtem kicsit, hát még egy kisgyerek. Egyébként az óvóda a népi hagyományokra épülő művészeti nevelést vállalta fel. Így van néptánc, népi játékokat tanulnak, népi gyerekzenéket hallgatnak, gyereknépdalokat tanulnak, elsősorban népmeséket hallgatnak. Szokott lenni népi hangszerkészítés a nagyoknak. Nekem tetszik ez. A farsangi bál is azzal zárult, hogy minden csoport egyszerre kiment a játszótérre, és az egyik homokózóban kiszeégetést rendeztek, amivel a népi hiedelem szerint elűztük a telet. Amíg égett a kisze, addig közös éneklés volt, nagyon hangulatos volt. Igazán jól éreztük magunkat.
Az alvásról: Hálaisten jól alakult ez is. Délelőtt nagyon elfáradt a nyűzsgésben. Amikor lefektették őket, kérte, hogy hadd feküdjön a Geri mellé, ő az egyik nagyfiú, akit nagyon szeret Zsombi. Tényleg nagyon aranyos, kedves kisfiú. Így aztán egymás mellé fektették őket, Zsombi kapott a polcról játékot és szépen elaludt. Fél3 kor ébresztették fel. Azért örülök ennek nagyon, mert itthon kevés kivételtől eltekintve velem alszik el. És sokan riogattak azzal, hogy majd az oviban cirkusz lesz. Hát "röviden" ennyi a csütörtöki történet. Majd teszek fel képeket is!