Szia Betty! Gondolkodtam ki lehet a Pannaléna? Testvérpárra gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ti vagytok! Majd alaposabban beleolvasok a blogodba!

Eltelt a húsvét, anyóséknál voltunk a kertben vasárnap, hétfőn rövid locsolkodás után hazaindultunk anyunál gyűlt össze a család. Én élveztem az ünnepet, főleg azért mert nem kellett főznöm. Zsombi olyan kis édi volt, valamelyik nap megkérdezte tőlem, "anya te megkaptad azt a pénzt?" Kérdem: "milyen pénzt?" Erre ő: "Hát tudod amit a nyuszitól kértem neked?" Figyel ám a gyerek...
A hét nagy vívmánya, hogy Zsombor már végképp megtanult tök egyedül kétkeréken biciklizni. Nagyon vagány, ha begyorsul inkább leudrik róla. Apjával büszkén mosolygunk amikor előttünk teker. Nata is nagyon sokat fejlődött, a játszótéren felmászik egyedül a csúszdához, átbilleg a kötélfolyosón , és ha nem figyelnénk eléggé legyalogolna a csúszdán. De ott rögtön ülésre parancsoljuk és csúszik, bár kicsit le kell fékezni egyik-másik csúszdán, mert nagyon kilöki a gyereket, de tök önálló. Néha túlságosan is, nem engedi, hogy etessem, akkor inkább nem eszik. Hát???? Ilyent??? És felakarja venni a nadrágját, be is tudja dugni a lábát, de csak az egyiket. Vetkőzni már nagyon jól tud. Tegnap még a szandiját is kicsatolta és levette. Beszédben viszont megrekedt már jóideje nem mond új szavakat. Minden vá. A kutya is (ez még érthető is lenne, de a galamb is az, és minden ami él és mozog, bele értve néha minket is, de a Zsombi tutira.
Szopásával, kezdek oda jutni, hogy végérvényesen le fogom szoktatni róla. De ehhez még erőt kell vennem magamon, ami beletelik néhány hónapba nálam. Nagyon tud érte könyörögni, én meg gyenge vagyok. Amikor éjjel anyóséknál aludtunk, és felsírt automatikusan mellre tettem, kétszer 2 is, másnap vérszemet kapott, azt hitte ez már mindig így lesz. Éjjel egy csomót üvöltött a cici után. Hiába is tagadom felidegesített a dühös, akaratos, agresszív sírásával, és hát az én dacom nem segítette az ő megnyugvását. Volt üvöltés, másnap meg is jegyezte az alattunk lakó néni, hogy hát hallotta mennyit sírt, szegény gyerek, szegény mi szegény ő. Ezek után még nagyobb lelkiismeretfurdalásom lett, mert nem gondoltam, hogy csukott ablakon keresztül ennyire lehallatszik minden. Szóval ezek után azt gondolom, jobb lenne, ha nem szopna már egyáltalán. Na, mindegy majd valahogy lesz.

Megyek takarítani.