HÉTVÉGE LAKODALOM.
Sajnos, ma robbant a bomba. Összevesztem anyósomékkal. Húúú, de erős volt. Anyukám arcán láttam, "Úristen most mi lesz?"
Akkor elkezdeném elölről. (Persze természetesen elfogult leszek magammal szemben.)
Szombaton indultunk reggel Komlóra, anyut ott hagytuk és átmentünk Pécsre, először a szülői házhoz. Ott gyülekezett a fiús rokonság. Gyerekeimnek a társaság fele kb új volt, másik fele ritkán látottól a gyakrabban látottig. A fiús háznál eltöltöttünk 2 órát (elég lett volna fél is, de mindegy!) A gyerekek nemigazán voltak érdekeltek a dologban, mindegyik próbálta lefoglalni magát. Én úgy ítéltem meg a gyerekeimet, hogy ahhoz képest, hogy csak lézengtek, elég jól elvoltak. Zsombira párszor rászóltam, szerintem tök normális volt. Innen mentünk a házasságkötő terembe, ahol Natával végig kinn voltunk a lépcsőket járva, végre valami érdekes dolgot talált. Hol Zsolti volt vele, hol én. Zsombi addig a dédi ölében ülve egy hang nélkül végighallgatta a szertartást. Én máris adtam neki egy pirosat. A szertartás után Natas-batast elvittük anyuhoz Komlóra, mert addigra ő már totál belefáradt az egészbe, Zsombi ottmaradt a nagyszüleivel Pécsen, mire visszaértünk már táncoltak, nagyon aranyosak voltak. Igazán mulatós társaság volt, végre egy jót táncoltam. Vacsoránál, Zsombi tök szépen evett. Két fogás között megengedtem neki, hogy felálljon és járjon egyet, ahogy a többi gyerek is. Egyszer kellett erőteljesen rászólni, amikor már nagyon elkezdett futkosni, és hiába hívtam magamhoz, elfutott. Na, akkor elkaptam és kivittem a levegőre, kicsit sétáltunk és megreguláztam. Vacsi után úgy döntöttünk Zsoltival, hogy menjen be Zsombi is Komlóra, mert nagyon fáradt volt már, be is jött, hazamentünk 5 perc múlva aludt. Mi 3 körül értünk haza. Nata jól elvolt anyuval, simán elaludt vele, nem is ébredt fel csak 3-kor, akkor viszont megszoptattam, bízva abban, hogy így reggelig húzzuk (így is vot). Vasárnap, ma reggel megjöttek anyósomék, természetesen mindenki fáradt volt, alig aludtunk, beleértve a gyerekeket is, valószínűleg ezért is durrant el az agyam az ebédnél. Történt ugyanis, hogy Natám , aki már tök nyűgös volt és várta a szokásos ebéd utáni alvását, sírdogált, kinlódott, mondhatnám hisztikézett a kezembe, felkérte magát, utána le, nyafogott, stb. Ekkor mondta anyósom, hogy milyen nyugodt vagyok, ő már rég... és nem tudta befejezni, mert ekkor elszállt az agyam, és mondtam neki, hogy "Mit? Mit csinálnál vele? Megvernéd? Verjem meg a másfél éves, nyűgös gyereket?" És ő:" Nem , nem orsikám, csak rá kell parancsolni!" Na, ekkor kiborultam és megmondtam, hogy elegem van abból, hogy minden egyes ott töltött alkalommal el kell viselnem a bántásukat.Mert igenis bántanak azzal, hogy állandóan kritizálják a nevelésemet. Nata még jobban üvöltött, úgyhogy úgy döntöttem megszoptatom. Lenyugodtunk, mi ketten legalábbis. Utána kicsit higgadtabban folytattam a vitát már inkább csak apósommal, mert a mama elvonult, és elmondtam nekik, hogy sosem fogom úgy nevelni őket, ahogy nekik megfelelne, mert én nem vagyok maximalista se magammal, se a gyerekeimmel (úgy mint ők), és nem vagyok híve ennek a csakazértis megmutatom, hogy én vagyok a felnőtt, és azt csinálsz amit én mondok stílusnak. Na, és ekkor mondta apósom, hogy Zsombor is tegnap a fiús háznál kivette a ropikat a pohárból és összetördelte, beletaposta aszőnyegbe. Kérdeztem tőle, hogy ha ott volt és látta, akkor miért nem szólt rá. ekkor azt mondta, hogy ő rászólt de nem fogadott szót neki. Akkor miért nem szólt nekem, kérdeztem. Én leállítottam volna, mert nyilvánvaló, hogy ez megengedhetetlen. Ennyi volt a tegnapi összes rosszasága, és ezen annyira fel kellett háborodniuk.
Persze jött a mi 2 gyereket felneveltünk, meg csak jót akarunk szöveg. Ekkor még mondtam olyan dolgokat is a gyereknevelésükről, ami már nem ide való. És a végén megállapodtunk abban, hogy átgondoljuk mindketten az elhangzottakat. Persze én azóta is gondolkodom. Most tényleg ilyen neveletlen a mi gyerekünk? Akire az oviban sosincs panasz, bárhova el lehet menni vele, nem csinál műsort vásárláskor, lehet vele értelmesen beszélni. Játszótéren általában tök normális, jó néha rá kell szólnom, de tényleg nem műsorozik. És igen nem mindig fogad szót, és néha kifejezetten makacsul ellenáll mindennek. De hát még 4 éves sincs. És a másfél éves nyűgös, fáradt gyerekre rá kellene parancsolnom, hogy most aztán csönd legyen, mert különben irgumburgum?
Összefoglalva a dolgokat felvetettem Zsoltinak, hogy ezentúl járjon csak ő haza a gyerekekkel, én úgysem tudok elég jó lenni nekik soha. Néha persze a béke kedvéért én is elmegyek.