A Duna parton...

Ma nagy nap van. Zsolti fél év után újra dolgozik. Igaz még fáj a lába, de úgy gondolta megpróbálja. Sőt jővő hónapban már meccset is akar vezetni a strandfocin. Na, erre kiváncsi leszek...
Elég fura így a reggel. Gyerekek mintha érezték volna, nagyon korán felkeltek. Fél7-kor, és rosszul aludtak éjjel, Nata mellett negyed2-2 ig virrasztottam. Zsombit is felébresztette, ő ment át apjához.
Vasárnap voltunk a Dunán, nagyon élvezték a gyerekek, és mi is. Szerencsénkre egy ismerős pont jött át a fiáért a komphoz, úgyhogy minket is átvitt a túlsó partra motorcsónakkal. Fél4 kor értünk oda, és a 6-os komppal jöttünk vissza. Utána biciklire pattantunk és hazatekertünk. Én álló helyzetből képes voltam elesni biciklivel, Natával a hátam mögött. Hála isten neki nem lett semmi baja, csak én lettem tele hatalmas kék foltokkal, és horzsolásokkal. Jól megijedtünk mindannyian.