Utolsó hét az oviban. Sajnos nem túl jól zárjuk az évet, ugyanis bekerült egy kisfiú (szegény inzulinos cukorbeteg) nagyon agresszív (eléggé mozog a cukra) és bánt mindenkit. Verekszik, ok nélkül lök, üt. Zsombor nem szívesen megy újabban oviba, mondja, hogy maradjak ott vele, stb. Pedig nagyon jól érezte magát, amíg nem volt a csoportban ez a kis terroristapalánta. Nem könnyű erre felkészíteni illetve felvértezni őt ellene. Nem mondhatom , hogy kisfiam üss vissza, verekedjetek, mert nagyon hamar földbedöngölnék egymást. De mondtam neki, hogy ne sírjon előtte, és ha bántja őt nézzen a szemébe és mondja neki, hogy őt hagyja békén. Erre mondta a kisfiam, hogy de anya akkor mégjobban bánt. Sajnálom szegénykémet, de abban bízom, hogy az óvónők eddig sem engedték a durvaságot, ezt is kezelik majd. Mondtam, hogy ne játszon vele, erre mondta, hogy nem is szokott, hanem a Bálint megy mindig hozzá játszani. Persze tudom mindig nem lesznek körülötte szimpatikus emberek, és harcolni kell, de most először kell ezzel komolyabban szembe néznünk. Egyébként mondta tegnap az óvónéni, hogy a gyerek cukra hétfőn délben 20-as volt. Úgyhogy nem csoda, hogy agresszív, de ettől függetlenül nem mindegy, hogy hogyan vezeti le az agresszióját. Semmiképp sem elfogadható ez, és ha én lennék az anyja biztos kérnek segítséget ehhez, mert ma már vannak módszerek az ilyen csemeték megsegítésére. De ezt az anyukát nem igen érdekli ez a téma, a játszótéren is Bálint minden ok nélkül rátaposott Nata kezére amint ment fel a mászókán, én szóltam rá, az anyjának fel sem tűnt, csak cseverészett.

A gyerekek amúgy meggyógyultak, Nata 3 napig volt lázas, de max 38,5. Zsombi csak 2 napig. Ezen kívül semmi. Nata egyébként elég nyűgös. Senki rá nem nézhet, senki hozzá nem szólhat, őt mindenki hagyja békén. Enni nem akar, csak azt hajtogatja, hogy didi,didi. Éjjel is már régóta nem szopik csak világosban, de 2-3 ig kínlódott, már itattam pohárból, cumisüvegből (meglepődtem hogy kivételesen elfogadta), de mégsem tudott visszaaludni, úgyhogy 3 órakor megszoptattam. Rögtön elaludt, aludt reggelig. Úgy örül a cicinek, sikít, ha meglátja. Olyan édes kis bújós baba. Annyira bírom. Zsombi nem volt ilyen bújós. Csak ha altattam akkor bújt, talán ezért is altattam olyan sokáig, kb egy hónapja alszik el egyedül az emeletes ágyán. De néha kéri, hogy menjek fel amíg elalszik. Egyébként is meg szoktam várni, míg elalszik, addig ülök a szopis fotelban, egy darabig énekelgetek (könyvből-mert Zsombi ezt kéri és én is szeretek énekelni), majd elhallgatok és ők elalszanak. Nata általában hamarabb elalszik, amint átülök az ágyról a fotelba el is alszik. Egyszer mondta a Zsombi, hogy anya de kár, hogy ez az emeletes ágy ilyen magasan van, miért nem lehet ott melletted? Olyan kis édike.

Voltam bababörzén, csomó mindent eladtam, úgy örülök neki, mert alig van helyem pakolni. Még így is rengeteg cucc maradt barátnőimnek is jut bőven belőle. Külön válogattam a fiús cuccokat a lányostól, jó őket viszont látni barátnőim gyerekein. Kb 3x annyi gyerekruhám volt, mint amennyi szükséges lenne. Hiába van köztük kevés korkülönbség, mégis valahogy úgy volt, hogy nem használtuk ugyanazokat a ruhákat. Zsombi ruhái túl fiúsak voltak, ami meg unisex az olyan volt amit nem tudtam jól kombinálni a többi ruhájához. Cipőkkel detto: amit Zsombi nyáron hordott, az Natának télen lett volna jó. Talán a sportcipőket megtudja örökölni, abból van minden méret. Viszont Nata amit tavaly hordott nyári cuccokat az most is majdnem minden jó rá. Nem sok mindent kell vennem.