Végre esik a hó!
Zsolti már napok óta várja, és minden reggel csalódott volt, hogy még mindig nincs, többször láttam éjjel is, hogy felkelt megnézni esett-e már. Tiszta gyerek. Nemmondom én is örültem ma amikor láttam reggel a havas tájat. Gyorsan felöltöztünk a gyerekekkel és gondoltam szánkóval megyünk az oviba. Már negyed 9-kor lenn voltunk. De Natám nem akart a szánkóra ülni, sőt még gyalogolni sem nagyon. Úgyhogy még szerencse hogy időben indultunk, mert elég döcögösen haladtunk. A vége az lett, hogy találkoztunk Áronékkal (Zsombi csoporttársa), és Zsombi húzta Áront a szánkón, én meg cipeltem Natát. Hát mit mondjak, elég morcos voltam, mert azért nem könnyű már Nata. Néha leraktam, de nem tudtam eldönteni, hogy fél-e vagy csak lustizik, úgyhogy nem nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, ha nagyon akarta vittem.

Zsombit a héten hazahozom ebéd után, nagyon élvezi. És alszik is itthon. Kis ráhatással.