A képek még a gépen vannak, olyan nehezen kerülnek át...
Egy kis helyzetkép rólunk.
23-án Zsolti és Zsombor szinte egyszerre lettek lázasak, majdnem 39.
Úgyhogy sok jóra nem számítottam. Másnap reggelre már Nata is meleg volt, ő is 38,5 és39 körüli hőet produált. Folytatódott egész nap, mind3 lázasan. Nekem még délelőtt be volt tervezve egy beteg is és anyuhoz is át kellett szaladnom, úgyhogy itthon hagytam őket 2 órára délelőtt. Vak vezet világtalant. Még az volt a szerencse, hogy általában a 3 közül egynek nem volt láza, mert azért a gyerekekne a lázcsillapító hatásos volt, 24 még Zsoltinak, viszont 25-én Zsolti már hiába kapodta be a gyógyókat, nem ment le a láza csak estére. Köhögnek is, és igaz a gyerekek nem számoltak be fájdalmakról, de Zsolti mondta, hogy neki a torka nagyon fáj.
Mivel 23-án este még volt gyerekrendelés, oda Zsombit még fölvittem, a doktornő megállapította, hogy vírusos a torka és tüneti kezelést ajánlott, lázcsill, köptető, vitamin, stb.
A 24.-e valahogy eltelt, én reggeltől estig pörögtem, még szerencse, hogy nagy dolgokat nem terveztem délutánra-estére a fadiszítésen és könnyű vacsora elkészítésén kívül. Úgyhogy ebéd után Natát letettem, és elkezdük a fát felállítani, nem volt egyszerű, főleg úgy hogy Zsombikám folyamatosan segíteni akart, de nem nagyon tudott. Mire állt a fa, Nata fel is ébredt és díszítettük együtt, nagyon lelkesek voltak. Amikor elkészítettük, rendrakás, egy gyors porszívózás, én gyorsan leporolgattam és becsuktuk a szoba ajtót, hogy a jézuskának átadjuk a terepet. Addig a fiúk és Natas bementek a másik szobába, én meg feldobtam a halat és elkészítettem a rétest. Ez igazán gyors munka volt. Közben megjött anyukám is, aki szenteste mindig átjön hozzánk, mivel ő egyedül él. Még nem volt kész a kaja, de Zsombi már tűkön ült, hogy vajon megjött-e már a Jézuska, olyan édes volt, már kiült a kisszékére az étkezőbe és ott üldögélve várta, hogy mikor mehetünk már be. Úgyhogy úgy 5 körül bementünk és bizony addigra már ott voltak a fa alatt az ajándékok, volt nagy boldogság...Nata kapta végülis a duplo házat, amit közös ajándénak szántam, de Zsolti szerint túl lányos, úgyhogy Zsombi kapott egy parkolóházat még. Nata kapott még egy mei-tai-t és Zsombi egy babaerszényt. Kis játszás után elkészült a kaja és vacsiztunk, szerencsére az étvágyuk nem volt rossz, jó sem, de azért ettek. Anyu mondta este, hogy ő most már lassan hazamegy, mert sok a dolga még, meg ő is várja a Jézuskát. Erre mondja neki Zsombi, hogy "mama akkor nem kell mást csinálnod, mint,becsukod az ajtót, leülsz egy székre és türelmesen vársz, kb 8 percet". És ezt olyan komolyan mondta, mint aki már tud valamit.
Mire este a gyerekekkel ágyba kerültünk, hogy mesélek én totál kidőltem, elaludtam, még a gyerekek előtt úgyhogy Zsolti volt a mesélő. Mire kb 1 óra múlva felébredtem, akkor láttam, hogy a gyerekek alszanak, Zsoltina is hűlt helye, úgyhogy átvánszorogtam a helyemre. Úgy emlékszem akkor éppen mindeni láztalan volt.
Tegnap volt a mélypont. Zsolti már anyuhoz át sem jött, én is soat gondolkodtam menjek-e a gyerekekkel vagy sem. De aztán, elindultunk, útközben vettem észre, hogy az ajándékokat otthon felejtettem, de akkor már nem volt energiám vissza fordulni a nkét gyerkőccel, amúgy is nagy késésben voltunk Fél 1-re értünk oda. Tesómék már ott voltak. Megebédeltünk. És utána kibontottuk az ajándékokat, kezdődhetett a játszás. Zsombi egy Tűzoltó+rendőr állomást kapott, és mamától egy Lego Bionichle robotot, Nata meg egy porcelán baba teakészletet bátyáméktól,és mamától könyveket, úgyhogy kb 6-ra értünk haza, szerencsére tesómék hazahozták Zsombit, mert én Natával hazababakocsiztam és pont elkapott minket egy trópusi vihar, villámmal, égdörgéssel. Apa egész nap itthon kúrálta magát, estére egész jól volt már, azóta sincs láza.

Úgy döntöttünk elindulunk ma mégis Komlóra, már csak azért is, mert két ünnep között is beterveztem betegeket, már nem szívesen variálok rajta. Úgyhogy öltözünk, pakolunk indulunk.